Egy lány élete, aki szereti a focit

Talán sikerül megbeszélni?

Reggel korán ébredtem. Egyből a fürdőbe mentem, hogy megnézzem, hogy nézek ki a tegnapi nap után. Rosszra számítottam, de nem ennyire. Amikor belenéztem a tükörbe, nagyon megijedtem magamtól. Pontosabban a kinézetemtől. Egy lányt láttam magammal szemben kisírt és karikás szemekkel. Gyorsan rendben hoztam magam, majd lementem reggelizni. Egy papírt találtam az asztalon: "Jó reggelt! Korán kellett mennem dolgozni este jövők pihenj sokat! Anyu"  Hát jó, akkor ma is egyedül leszek és pihenek, mivel az orvos kiírt egész hétre és ma még csak kedd van. Úgy döntöttem csinálok magamnak reggelire palacsintát. Hozzá is kezdtem, már éppen elkezdtem sütni, amikor valaki csöngetett. Gondoltam tud várni addig, amíg kisütöm azt, amit már elkezdtem.  Viszont elkezdte őrült módjára nyomni a csengőt. Én meg ideges lettem és nem törődve a palacsintával, ami éppen sült idegesen kinyitottam

- Hogy lehet valaki ilyen türelmetlen- kiabáltam ki úgy az ajtón, hogy ki se néztem.De amint kinyitottam, nagyon meglepődtem.- Te meg mit keresel itt? Menj innen nincs arra szükségem, hogy még egy napomat elrontsd!- De ő ezzel nem törődve bement mellettem az ajtón.- Azt mondtam menk innen!- de csak ott állt és nézett rám.- Dávid megtennéd, hogy elmész innen?- kérdeztem egy kicsit nyugodtabban.

- Nem! Addig nem, míg nem beszéltük meg a tegnap történeteket.- mondta nyugodtan.

-Nincs mit megbeszélnünk! Elfelejtettél. Inkább menj suliba.-mondtam egyre higgadtabban.

- Nem megyek sehová, amíg ezt meg nem beszéltük. Figyelj nem direkt volt, bocsáss meg nekem, de az a csaj nagyon jól néz ki és már régóta tetszik.- mondta végig a szemembe nézve.

-Dávid nem érdekelnek a kifogásaid. Ha annyira bejön, akkor menj suliba és találkozz vele. Hihetetlen, hogy egy csaj miatt elfelejtettél és megszegted az ígéreted. Menj a csajhoz és engem hagyj békén.

- Jó, ha ezt akarod, de aztán ne gyere hozzám, hogy jaj bocsáss meg nekem meg ilyenek. Szia.- mondta azzal otthagyott. Amikor becsukódott az ajtó én sírva rogytam a földre. Hogy lehetek ilyen béna?! Jóba lehettünk volna. Idejött, hogy kibéküljünk én meg elküldtem. Soha többet nem fog hozzám szólni. Én ebbe belefogok halni. Úgy döntöttem, hogy inkább lefekszem aludni , addig se történhet velem semmi rossz. Lefeküdtem aludni.

1 órával később

Füst szagra ébredtem. Jaj ne elfelejtettem a palacsintát. Elindulta volna a konyhába, de minden lángokban állt. Gyorsan megfogtam a telefonom és reflex szerűen Dávidot hívtam. Kicsöngött, de kinyomta. Megpróbáltam még 10-szer és a tizediket végre fölvette.

- Mit akarsz? Hagyj békén!

- Dávid segíts!- csak ennyit tudtam mondani, aztán elsötétült minden.