Egy lány élete, aki szereti a focit

Barátok

Reggel arra ébredtem, hogy valaki becsukja a szoba ajtaját, de azt már nem láttam, hogy ki volt. Mikor ránéztem az éjjeli szekrényre, egy tálcát láttam rajta amerikai palacsintával és kávéval meg egy kis cetlivel:
" Jó reggelt! Remélem szereted a palacsintát. Ha megetted öltözz fel, mert van egy kis meglepetésem, hogy jókedvű legyél. Jó étvágyat! Lent várlak. Bence ;)"
Ezen elmosolyodtam, majd megettem a palacsintát. Nagyon finom volt és jól esett. Majd fölkeltem és kerestem valami elfogadható ruhát és fölvettem. Elindultam a nappaliba. Bence ott ült a kanapén és tvt nézett. Odamentem mögé és a szemére tettem a kezem. Éreztem, ahogy elmosolyodik, ekkor nem várt dolog történt. Hirtelen felkapott a hátára és elkezdett velem körbe-körbe futkosni a házba. Én meg csak nevettem és ütögettem a hátát, de nem nagyon érdekelte. Majd egy pár perc múlva letett, viszont én még akkor is annyira nevettem, hogy leültem a földre és már sírtam a nevetéstől. Másodpercek múlva már ő sem bírta tovább és együtt fetrengtünk a földön a röhögéstől. Miután sikerült lenyugodnunk, mind a ketten felálltunk a földről.
- Amúgy jó reggelt és köszi a reggelit, nagyon finom volt.- mondtam mosolyogva.
- Igazán nincs mit. Örülok, hogy ízlett. Na mehetünk?
- Igen, de hova is megyünk?
- Az legyen meglepi. Na gyere!- mondta, majd kirángatott az ajtón és beültünk a kocsiba?!
-  Várj neked van jogsid?-kérdeztem. Elég értetlen fejet vághattam, mivel elnevette magát. Én meg bedurciztam.
- Igen van különben nem ülnénk itt. És hey be ne durcizz itt nekem!-mondta mosolyogva.
Én az ablak felé fordultam, hogy ne vegye észre, hogy elmosolyodtam. Ekkor leparkolt a kocsival egy park mellett. Bementünk a parkba, melynek közepén egy tó volt, a szélén pedig egy kisebb focipálya. A lélegzetem is elállt.
- Tetszik?- kérdezte, mire elmosolyodtam.
- Imádom, de honnan tudtad, hogy szeretek focizni?- kérdeztem kíváncsian.
- Háááát... Anyukádat megkérdeztem.- mondta lehajtott fejjel.
- Köszönöm.- mondtam, majd megöleltem.- Focizunk egyet?- kérdeztem.
- Persze, menjünk.- válaszolt hatalmas mosolyjal az arcán. Sokáig fociztunk, azután leültünk beszélgetni. Nagyon sokat beszélgettünk. Sok mindent megtudtam róla. Például, hogy mióta laknak itt, hova jár suliba, meg hogy két hette szakítottak a barátnőjével, mivel a lány megcsalta. Majd én is meséltem neki Dávidról, Lizáról és még sok mindenről beszélgettünk ezek után. szépen lassan már csak azt vettük észre, hogy sötétedik, így elindultunk haza. Otthon még mielőtt fölmentem volna a szobába, odamentem hozzá és megöleltem.
- Köszönöm ezt a szép napot! Nagyon jól éreztem magam és örülök, hogy egy ilyen jó barátra találtam.- mondtam végig mosolyogva.
- Igazán nincs mit megköszönnöd. Én is örülök, hogy ilyen jó barátom van. Remélem megismételjük- erre csak bólogattam-, de viszont menj aludni. Holnap találkozunk.- majd egy puszit nyomott a hajamba, én meg fölmentem. Amint átöltöztem és befeküdtem az ágyba, azonnal elnyomott az álom.