Egy lány élete, aki szereti a focit

Hirtelen változások

Másnap reggel egyedül ébredtem. Kicsit meglepődtem, de gondoltam körbe nézek, hátha hagyott valami üzenetet a tegnap még mellettem elalvó fiú. Ám az éjjeli szekrényemen nem találtam semmit csupán a reggelimet, ami két szelet lekváros kenyér volt és tea. Az nem lehetséges, hogy csak úgy elment bármilyen üzenet nélkül. Elővettem a telefonom, hátha odaküldött valamit. Egy üzenetem tényleg érkezett, csak legnagyobb sajnálatomra nem tőle, hanem anyutól, hogy beszélt az orvossal és este jön értem, majd hazavisz. Gyorsan válaszoltam neki, bár semmi kedvem nem volt. Ezekután egy csomót gondolkodtam. Hogy tehette ezt, hisz én bíztam benne. Mikor jobban elkezdtem gondolkozni, rájöttem, lehet csak valami történt és gyorsan el kellett mennie. Remélem csak ennyi történt, különben én teljesen összetörök. Megreggeliztem, majd még mielőtt hazamehettem volna, volt egy gyógytornám. Semmi kedvem nem volt most Petivel találkozni, de nem volt más választásom. A gyógytornán hamar túl estünk. Minden rendben ment. Mikor elindultam kerekesszékkel vissza a szobámba, reménykedtem benne, hogy Arnót ott találom és nincs semmi baj. Ám most is tévedtem, mint az ezelőtti elmúlt 8 órában. Eléggé elszomorodtam, de nem roppanhattam össze, hisz anyu egy óra múlva jön és nem akarom, hogy szomorúnak lásson. Gyorsan összepakoltam a cuccaimat és felöltöztem. Mire kész lettem, anyu már meg is jelent az ajtóban mosolyogva.

- Szia kicsim. Hogy vagy? – kérdezte és láttam egy kis aggodalmat az arcán.

- Szia. – mondtam és megöleltem – Minden rendben. – egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.

- Mehetünk haza? Mindened megvan?

- Persze, mehetünk. – miközben mentünk kifelé, megköszöntem mindent az orvosnak és Petitől is elköszöntem, bár hozzá két nap múlva újra jövök. Miközben mentünk hazafelé kocsival, az ablakon kinézve a parkban észrevettem Lillát és Donit, amint beszélgetnek. Ekkor eszembe jutott, hogy Lilla nem is érdeklődött utánam. Mikor hazaértünk, anyu fölvitt a szobámba.

- Kislányom nekem el kell mennem vásárolni. Itt a telefon hozok be innivalót és ennivalót. Ha bármi baj van hívj. - mondta. Miután mindent elintézett elment és becsukta az ajtót, én pedig elkezdtem sírni. Mindenkit elvesztettem körül-belül egy nap alatt. Senkit nem érdekel, hogy mi van velem és a srác, akibe beleszerettem teljesen eltűnt. Annyit sírhattam, hogy egy idő után elnyomott az álom, mivel már nem emlékszem semmire.