Egy lány élete, aki szereti a focit

Minden rosszra fordul

Úgy döntöttünk, hogy a Mekiben ebédelünk. Mikor beértünk megrendeltük a kaját és leültünk enni. Én egy BigMacet ettem, míg Arnó egy sajtburgert. Eközben beszélgettünk:

- Te hogy képzeled el a jövődet? - kérdezte Arnó és félve rám nézett.

- Még egyáltalán nem tudom, de egy biztos a foci az életem része marad. - mondtam végig mosolyogva. - És te?

- Én még egyáltalán nem tudom. Csak egy kedves, normális és rendes lányt szeretnék találni. - mondta és a végén a szemembe nézett. Ekkor egy kicsit fura érzés fogott el. Nem tudtam pontosan, mire gondol, de reméltem, hogy egy kicsit én is a gondolatai között vagyok. Ezek után még csomó mindenről beszélgettünk és csak elrepült az idő. Mikor ránéztem az órára, háromnegyed 4 volt. A velem szemben ülő sráccal egyszerre néztünk össze, majd gyorsan felálltunk, visszavittük a tálcát és már mentünk is. Mivel a park kicsit messzebb volt, mint negyed óra, ezért elkezdtünk futni a park felé. Egy idő után nem bírtam, így megálltam egy kicsit. Arnó mivel előttem futott, csak később vette észre, hogy nem vagyok mögötte. Ám mikor feltűnt neki és egyből visszafutott hozzám.

- Hey. Minden rendben? - kérdezte aggodalommal az arcán.

- Persze, csak most nem nagyon megy ez a futás dolog kaja után. - mondtam és halványam elmosolyodtam. - Na menjünk, mert ha sokat késünk Lilla dühös lesz. - mondtam már nevetve és elindultunk Arnóval, viszont most már sétáltunk. Bár késtünk 5 percet, de Lilla nem volt olyan dühös, mint gondoltam. Sőt hatalmas mosoly terült szét az arcán, mikor levezette a tekintetét a kezünkre. Elkezdett felénk futni. A következő pillanatban, már a földön feküdtem rajtam a barátnőmmel. A fiúk csak röhögtek, majd Doni leszedte rólam Lillát, Arnó pedig segített felállni. Ezek után megölelt és a fülembe súgta.

- Megvagy hercegnő? - kérdezte, viszont én egy pillanatra lefagytam, hisz éreztem a meleg leheletét a fülemnél és kirázott a hideg.

- I-i-i-igen. - válaszoltam dadogva. Ekkor elhúzódott tőlem és elmosolyodott. Doni hirtelen odafutott hozzám, majd megölelt. Még beszélgettünk pár szót, aztán úgy döntöttünk, hogy elkezdünk először csak kapura rúgni melegítésként. Egész jól ment, pedig ma úgy érztem, ez nem az én napom lesz. Utólag nem is tévedtem sokat. Miután bemelegítettünk eldöntöttük, ki kivel lesz. Mondjuk nem volt nagy kérdés. Lilla és Doni volt az egyik és természetesen Arnó és én a másik csapat. Már egy jó ideje játszottunk, mikor kicsit leültünk pihenni. Ekkor Lilla meg Doni elmesélték, hogy összejöttek. Egyből odamentem a barátnőmhöz, majd a fiúhoz is. Mind a kettőt megöleltem és gratuláltam nekik. A kis pihenés után folytattuk a játékot, amikor hirtelen éles fájdalom nyilalt a lábamba és összeestem. Nagyon fájt a lábam és éreztem, hogy kezdenek lecsukódni a szemeim, de előtte még valaki elkap és elkezd beszélni.
- Hívjatok mentőt! - mondta egy kicsit félve a hang. - Hercegnő kérlek tarts ki! Itt vagyok melletted. Ne add fel! - Ez volt az utolsó mondat, amit hallottam, majd elnyelt a sötétség.