Egy lány élete, aki szereti a focit

A felépülés kezdete

A fiú karja között ébredtem, aki a hajamat simogatta és néha adott egy-egy puszit. Lassan kinyitottam a szemem. Arnó gyönyörű barna szemeivel találtam magam szemben. Mikor meglátta, hogy ébren vagyok, elmosolyodott.

-Hogy aludtál Hercegnő? – kérdezte még mindig mosolyogva.

-Egész jól, bár a fejem még mindig fáj egy kicsit, de már jobban vagyok. Köszönöm, hogy itt maradtál velem. – mondtam most már én is mosolyogva és adtam egy puszit az arcára. Vagyis adtam volna, mivel elfordította a fejét, így a puszi nem az arcára, hanem a szájára ment.

-Ez nem ér. – teljesen elpirultam.

-Uh, bocs nem akartam. – mondtam, de a pimasz mosoly az arcán nem ezt mutatta.

A kínos pillanatot az orvosom zavarta meg.

-Jó reggelt! – mondta, ám itt megakadt és furán nézett a mellettem fekvő fiúra. Arnó vette a célzást, majd egyből kiszállt az ágyból. – Hogy érzi magát? – kérdezte kedvesen mosolyogva.

-Jobban köszönöm.

-Ennek örülök, ugyanis ma elkezdjük a rehabilitációt. Egy fél óra múlva jön a gyógytornász is és átmozgatja a végtagjait. Majd délután kar erősítés és egy kicsit járni is megpróbálunk. – mondta egy biztató mosollyal az arcán.

-Rendben, már várom. – mondtam én is mosolyogva. Az orvos kimentem. Arnóval beszélgettünk egy kicsit, de időközben bejött egy másik orvos. Már akkor tudtam, hogy ő nem lesz más, mint a gyógytornászom. Egy fiatal srác volt. Nem lehetett több 25 évesnél. Gyönyörű kék szeme volt és barna haja. Egyből Arnóra néztem, aki engem figyelt mondván, hogy hogy reagálok a fiúra. Ezekután visszafordultam a gyógytornászomhoz, ki végre megszólalt.

-Sziasztok. Én Peti vagyok. – mutatkozott be. – Te gondolom Anna vagy, viszont haver rólad gőzöm sincs. – mondta és éreztem, hogy kicsit kínos érzi magát.

-Hát haver – mondta kicsit cinikusan – én ennek a lánynak – itt rám mutatott – a barátja vagyok. – ezt úgy mondta, mintha ezt már megbeszéltük volna. Bár ezzel nem épp volt kedvem foglalkozni.

-Szerintem, akkor kezdjük is el. A barátod maradjon? – nézett rám.

-Öhm, aha. Akarom mondani igen. – Elkezdte mozgatni a lábaimat. Mikor a mind a két lábam átmozgatta elköszönt és elment azzal a mondattal, hogy délután találkozunk. Végig érezni lehetett a feszkót a szobában. Már előre féltem a délutántól és a kínos beszélgetéstől, ami most jött.