Echo

Prológus © Echo

A cipőm hangosan csattant a macskaköves úton. Egy templom előtt haladtam el,amikor a harang megszólalt.Delet ütött az óra, engem pedig ez teljes mértékben megijjesztett.
Ideges voltam,s már bő félórás késést tudhatok a hátam mögött. Bár nem ez volt az oka a frusztrációmnak.
Egyetlen egy személy tudott teljes mértékben érzelmileg kiborítani,és az az apám. Felé igyekeztem. A város külső rétegénél helyezkedett el egy apró kis lila teás ház. Szinte futva tettem meg az utat a kis vintage stílusú üzlethez. Szinte berobbantam. Szokásunkhoz híven a leghátsó kör alakú asztalhoz mentem.Míg oda igyekeztem pásztáztam a termet,hogy merre találom apámat. Ő még nem ért ide.
Két éve nem találkoztunk,utoljára az érettségin beszéltünk azóta semmi. Persze megértem. A munkája miatt nem lehetünk közel egymáshoz. Idegességemben a legrosszabb szokásomat vettem elő,a köröm rágást.Nyílt az ajtó,oda pillantottam. Csalódottan vettem tudomásul,hogy nem apa érkezett meg. Csak egy idős pár volt. Mosolyogva néztem őket. Abbahagytam a körmöm tőből lerágását,majd tenyerembe fektettem arcomat,s a párocskán tűnődtem. Világ életemben ilyen kapcsolatra vágytam. Valaki mellett úgy megöregedni,hogy minden jó és rossz pillanat csak egy apró kisiklásnak tűnjön akkorra már. Húsz évesen nem volt még igazán komoly kapcsolatom. Az életem minden szempontból ellentmondott az álmaimnak.Ügyvéd helyett,ennek a kisvárosnak a könyvtárosa lettem.Soha nem utaztam még sehova,és még mindig nem élek együtt életem szerelmével.Elmélkedésemben egy újabb kényszer cselekvést hajtottam végre. Csuklómon elhelyezett hajgumit piszkáltam. Göndör vörös hajam túlságosan melegítette tarkómat. Azon tanakodtam,hogy kössem-e fel,de el is vetettem ezt az ötletet. Utáltam,ha fel van fogva. Utáltam a füleimet,túl nagyok,és torzít.Apának pedig azt akartam meg mutatni,hogy felnőttem és,hogy mennyit változtam.
-Echo.-toppant elém hirtelen apa.
-Phil.-álltam fel,s öleltem meg rég nem látott apukámat.