Szemekbe Zárt Érzelmek (Átírás alatt)

15. Fejezet

Szevasztok srácok!-toppan be Ashly. -vigyorogva.
Én még mindig Zane-t bámulom, aki ugyanúgy nem tudja levenni rólam a szemét, amiben kibírhatatlan vágy ég. Elpirulok, mert ugyanezt érzem én is. Bár legszívesebben kirohannék a világból. Nem elég, hogy vágyom rá, de a legrosszabb, hogy érzem,ahogy az arcom egyre jobban lángol. Arcom pirulását követi a szeme és megvillant egy szexi mosolyt. Hogy eltereljem róla a figyelmemet Ashlyre nézek. Ez szintén rossz ötlet, mert mindent tudó-mosollyal néz rám. Szóval inkább elfordulok és előveszem a kajához az alapanyagokat.Legyen mi lefoglaljon. 
-Mizus Zane?-kérdezi vidáman Ashly. Megpróbalok nem oda figyelni rájuk ez csak nagy nehézségek árán megy, Eric mellém lép. 
-Mit szeretnél, kincsem? -lenézek rá.
-Segíthetek? -kérdezi aranyosan, csillogó szemmel.
-Hát persze. Gyúrod te a húst? -simítom meg az arcát.
-Igen.-nevet fel önfeledten, attól, hogy segíthet. A gyerekek tényleg furák kicsit.  

Felültetem a pultra, de még látom, hogy Zane és Ashly elképedve bámul a tetteim láttán. Hát pont leszarom, csak ne szokják meg, hogy ilyen vagyok, a végén még elvárják tőlem és nem lennék képes folyton erre. 

                         ♤♤♤♤♤♤♤
                        
-Eric, mi lenne, ha hagynál a sütésre is húst, és nem falnád be nyersen az egészet?-nevetek rá két palacsinta sütése között.
-Uhh, bocsánat. -vigyorog rám pajkosan. Hirtelen egy arc jelenik meg a vállamon. Zöld szemek villanak az én kék szemeimre fogva tartva őket .
-Segíthetek?-kérdezi mély, mégis érzéki hangon Zane, két kezével közre fog a tűzhelyhez. 
Remélem nem veszi észre, hogy kirázott a hideg. Lassan, én a könyörtelen Bolond Királynő úgy viselkedem, mint egy tini lány. Nagyon nem lesz ez így jó, de nem bírok ellenállni. Főleg, hogy ilyen közel van a bódító, édes illatával, ami egyszerre nyugtat meg és tüzel fel. a legjobb kombináció,amit egy nő csak valaha érezhet. 
-Ericnek segíthetsz, ha nem ette meg az összes húst.-felem úgy, mint akit cseppet sem érdekel, vagy legalábbis remélem, hogy így tűnik. 
Most vagy hülye vagyok, vagy tényleg végighúzta az ajkait a nyakamon? Nem, tényleg nem vagyok hülye, emiatt legalábbis nem, de azért igen, mert hagyom, sőt oldalara döntöm a nyakamat, hogy jobban hozzáférjen. Tényleg kezdek nevetségesen viselkedni.Ez nem én vagyok, ha nem ez akkor más lesz a végzetem, de a vége úgyis  bukás, csak az a nem mindegy kit húzok magammal. 
-Hmm. Oké.-Dorombolja a fülembe és még  egy csókot ad a nyakamba, én meg igyekszem nem szétfolyni két reszketés között.  
-Amúgy, ti mindig ilyen sokat esztek?-kérdezem, hogy palástoljam a zavaromat,nem túl sok sikerrel. -Nem. Általában többet, attól függ, mennyit vagyunk farkas alakban.-válaszol úgy, mint akit nem is érintett meg az előbbi tette, de amint rápillantok megbizonyosodom, hogy ez nem így van. Szeme csillog, és ha lehet, még nagyobb vágy ég benne, mint eddig. Ez elégedettséggel tölt el, nem csak én érzem a vesztemet.

                          ♤♤♤♤♤♤♤
                         
Kész.-rakom a tányérra az utolsó szelet palacsintát, a hamburger már elkészült.
-Kaja!-ront be Eric, Zane-nel a nyomában. Eddig mesét néztek a nappaliban, Eric rángatta magával, még a palacsintasütés elején. Ashly csak benézett, hogy minden rendben-e, aztán ment haza, de előtte még vetett rám egy: mindent-meg-kell-beszélnünk pillantást. Hát persze, ha akarom egész nap elkerülöm, de ezt ő is tudja. Nem hiába az egyetlen ember, aki elvisel, persze Morrón kívül, de neki kötelessége. Bevonulunk a tálcákkal a nappaliba és lerakjuk őket az asztalra. Eric elfoglalja a fotelt, nekünk marad a kanapé. Én az egyik szélébe húzódom, Zane direkt középre. Azért megpróbálok úgy csinálni, mint aki utálja. Így lenne a legjobb mindenkinek. Eddig is úgy volt jó, most is így lesz jó, csak sikerüljön és ne csak idiótát csináljak magamból. Belső küzdelmemből Zane szakít ki, aki egy tányért nyom az orrom alá, rajta hamburgerrel.
-Egyél-mosolyog rám csillogó szemmel, ez nem az a szexi mosoly, amit a  legtöbbször megvillant, ez az igazi mosolya, amit csak ritkán látni.
-Köszönöm.-veszem el a tányért szemlesütve. Teljesen kifordulok magamból, de az ő hibája.

                        ♤♤♤♤♤♤
                       
Mindent megettünk Morró is haza jött, bement a városba, volt egy két elintézni-valója, megemlítette, hogy holnap délután megérkeznek az új könyveim, amiket rendeltem. Már nagyon várom őket. Az egyetlen hely, ahova szívesen elmenekülök az az olvasás, ezért mindig van nálam egy könyv. Esetleg zenét hallgatok, ez is egyfajta kiút számomra.Most is ezt csinálnám nagy magányomba a szobámba, de e helyett  a Zootopiát nézem, az életem eléggé kifordult önmagából, velem együtt. A mese aranyos, csak vicces, hogy arra tanít, hogy mindent elérhetsz, csak akarnod kell. Hiába akarsz valamit, ha úgy se lehet a tiéd, hiába nem akarsz te lenni a legerősebb,akitől mindenki a kibaszott megváltás várja, még ha ennek az az ára, hogy fel kell adnom, akár az épelméjűségemet, de leginkább az életemet,hiába nem akarok megtébolyodni, úgyis meg fogok, csak idő kérdése, és hiába akartam, hogy szeressenek a szüleim, nem voltam elég jó. A szerelmet többre értékelték, most meg itt állok, én vagyok a világ legerősebb boszorkánya, és várom a halálomat, csak azt értem el, hogy elmenekültem a népem elől, ott hagyva őket a szarban, és megkaptam a Bolond Királynő nevet, ami a harcmezőn bók, de amúgy csak egy kibaszott gúnynév, nem más csak ez a név, mint a hanyatlásom előre jelzése. Lassan érezni sem tudok már, csoda, hogy a szívem még dobog a mellkasomba, és nincs jégbe fagyva. Kész roncs vagyok, és ezt tényt egyre nehezebben rejtem el mások elől. A saját erőm fog felemészteni. Ami másoknak megváltás az nekem maga a pokol. És mit értem még el, hogy azt mertem hinni egy félpillanatra, hogy talán Zane-nel lehet jövőm, de hogy is lehetne? Amint talál jobbat nálam, ami nem lesz nehéz, ő is itt hagy. Túlélném, hisz ha egyszer megszakadt a szíve valakinek nem hiszem, hogy érezhet nagyobb fájdalmat annál. Hiába akarok bármit, én úgy is meghalok, mások meg tovább lépnek. Lapoznak egyet a könyvben és elkezdik az új fejezetet, ami mindig jobb, mint az előző. De mégis oldalra pillantva olyan, mintha ez mind nem lenne, mintha  csak átlagos tinik lennénk ,akinek nem lóg kard a feje fölött lecsapásra várva, de mindez  csak egy pillanatra.

                     ♤♤♤♤♤♤♤
•Zane○

Nem tudom, mi játszódik le ,,Miniben", de érzem, amint falat húz maga köré és csak egy repedést hagy. Nem hagyhatom azok után, amit délután megengedett! Ez elég volt ahhoz, hogy véletlenül se adjam fel. Én mindig megszerzem azt, amit akarok. Bármi áron. Ezért is dőlök Kathryn ölébe és reménykedem, hogy nem végzem a padlón. Amikor ez nem történik meg, felnézek Kathrynre, de ő továbbra is csak a mesét nézi, csak a TV játéka világítja meg a gyönyörű arcát. Most tényleg úgy fog csinálni, mintha észre se venne? Au. De akkor is én nyertem, hisz nem lökött le. Egy kissé hideg kezet érzek az arcomon, amint elkezd cirógatni. Hirtelen beszívom a levegőt. Máshol is érzem, hogy simogat, pedig nem mozdította el a kezét. Annyira aranyos, ahogy próbálkozik, azt hittem puha lesz a keze, de bőrkeményedések vannak rajta, mint egy igazi harcosnak. Néha lecsúszik a nyakamra a keze, engem meg jóleső borzongás jár át. A mese közepénél Ericre nézek, édesdeden alszik. Megfogom Kathryn arcomon nyugvó kezét, végig húzom a csuklóján az ajkaimat. Kirázza a hideg és libabőrös lesz. Forróság járja át a testemet és érzem,hogy az övét is. Hirtelen felállok és betakarom Ericet a fotel támláján lévő pokróccal. Végigsimítom orcáját és nyomok egy puszit a homlokára. Megfordulok, Kathryn még ugyanúgy van, ahogy volt, a csuklóját fogja, szerintem észre se vette,hogy szorosan körbe fonja a kezével,mintha oda akarná bélyegezni az érintésem nyomát. Visszaülök mellé, felhúzom a lábamat, a párnát megigazítom, amin eddig feküdtem és a mellkasomra húzom Kathrynt a lábaim közre fogják apró testét. Hirtelen felül. Csalódom és kicsit fáj is. De megfog egy másik pokrócot, betakar vele minket és visszafekszik rám. Arcát befészkeli az állam alá. Boldogság tölt el, azt hittem itt fog hagyni, de nem. Karomba zárom, ő meg pici kezeit maga elé húzza. Rám se nézve megszólal.
-Ne feledd, holnap ülésezik a sajnáljuk együtt Kathryn klub.-ezzel becsukja a szemét.
Kis idő múlva lelassul a légzése, elaludt. Szorosabban ölelem magamhoz, hajába temetem arcomat, imádom az illatát.