Szemekbe Zárt Érzelmek (Átírás alatt)

23.Fejezet

-Eric, inkább egyél-szól már rá vagy ötödjére anyu.
Amióta lejöttünk enni be nem áll a szája. Kathryn meg csak kedves mosollyal tűri. De a szemében ott van az árny. Valami baj van. Nem beszél csak ül és csipeget. A fejét lehajtja, szinte csak Ericre néz.
-Kathryn, valami baj van?-kérdez rá anyu. Úgy látszik, nem csak nekem tűnt fel. Felkapja a fejét, szemeit anyura szegezi, a szemeiben csillan egy érzelem, de mikor megszólal csak akkor jövök rá, hogy mi az.
-Szégyellem magam a tetteim miatt-mondja, miközben lehajtja az arcát, a haja eltakarja, amögé bújik.
-Még ha szemtől szemben nem is tettem önnel semmit, akkor sem érdemlem meg ezt a kedves bánásmódot, sem az aggodalmát-beszéd közben hangosan nyel, nagyon szégyelli magát.
Igaza volt Ashlynek, tényleg nem fél az igazságtól.
-A tetteim nem mindig voltak jók, még ha csak azért is tettem, hogy megvédjem az enyéimet.
Óvatosan megmarkolom a kezét az asztal alatt, kicsit megszorítom, és ő viszonozza a szorítást.
-Nem ítélkezhetünk senki felett sem-mondja anyu bölcsen.
-Mindenki tesz jót és rosszat is egyaránt, de a kérdés az, hogy megbánja-e.-simogatja meg Kathryn vállát és visszafordul a tűzhelyhez, süti tovább a palacsintát.
Ránézek Kathrynre, engem néz, de mintha nem is engem látna. A szemei tompák, elméllyedt valamiben. A szemei alól szinte eltűntek a karikák, végre egészségesen néz ki. Odahajolok hozzá, és végig simítok az ajkaimmal az övén, hogy visszahozzam közénk. Megereszt egy apró mosolyt, a szemei aranyan villannak elfojott vággyal.
-Katy, ma van Karácsony-mondja hirtelen Eric, de alig lehet érteni annyira hadar, miközben megpróbál átmászni az ölébe. Ja igen, ma van Szenteste. Kathryn szemében pánik villan, de azonnal átveszi a helyét a boldogság, ahogy Eric átöleli a nyakát.
-És még nincs fánk sem-fogja meg két oldalról Kathryn arcát apró kezeivel és mélyen néz szomorú szemeivel Kathrynébe.
-Ezt azonnal orvosolni kell-csikizi meg az oldalait Kathryn.
Most nem tudom, hogy a kijelentés vagy a csikizés hatott így Ericre, de önfeledten nevet. Lehet, hogy mindkettő. Végül mindketten csatlakozunk és együtt kacagunk.
Anyu felénk fordul, a szemeiben öröm csillog, némi elfojtott könnyel, ahogy rápillantok, összeszorul a gyomrom. Rég nevettük így, főleg együtt. Apu halála óta nem. Fáj visszagondolni rá. Ezeket a gondolatokat visszatuszkolom az agyam hátsó részébe, jó mélyre.
Már csak egy kérdés. Honnan akasztunk le egy fát? Főleg kettőt? Nyilván Miniéknél sincs. Ilyenkor már egy fa árus sincs nyitva.
,,Azt csak bízdd rám"- hallom meg Kathryn hangját a fejemben, de mikor rápillantok, ő csak kacsint egyet.
-Eric, öltözz melegen-mondja Kathryn mosolyogva.
-Szerzünk fát.
Kathryn hirtelen feláll, leteszi Ericet a földre. Megindul az ajtó felé, csak az én egyik pólom van rajta semmi más. Elmenőben még oda kiáltja: öt perc múlva a ház előtt, melegen öltözve.
Mielőtt kimenne az ajtón, még rám pillant és édesen elmosolyodik.

♤♤♤♤♤♤♤♤♤♤

Most itt állunk a két házat összekötő sövénynél, eszkimónak öltözve-jó, nem, de olyan érzés, fura ez a sok ruha, igazából nem is fázunk igazán, a farkas vér nem engedi-és várjuk Kathrynt. Meg is jelenik az ajtajukban, aztán meg már közöttünk áll egy villanással. -Na, farkas fiúk? Készen álltok a fa szerzésre?-pillant Ericre, majd rám, mosolyogva.
-Igen!-üvölti Eric hangosan, miközben a levegőbe ugrik, magasba tartott karokkal. -Naná-válaszolom én is, ha Minivel lehetek, akkor nem érdekel, hogy mit csinálunk csak az, hogy végre vele lehetek. Bár néhany helyzetben igazán érdekel mondjuk fekve, de jó állva is, ruha nélkül vagy azzal, én bármivel beérem. És már meg is jelentek a képek a fejemben ,,Mini" meztelenül alattam, az én ágyamban, aztán az övében, az íróasztalomon, félig levetkőzve vagy csak a falnak dőlve. Kathryn hangosan levegő után kap. Rákapom a fejem
-Katy, mi a baj?-kérdezi egyből Eric. Kathryn gyorsan lecsukja a szemeit, de előtte még látom, hogy arany fényben világít, vággyal együtt. Nyel egyet, szorosan összezárva tartja a szemeit.
-Se-semmi-mondja akadozva rekedtes hangon.
-Induljunk-adja ki a parancsot némileg normálisabb hangon.
Elindulunk, megfogom ,,Mini" kezét és összekulcsolom az ujjunkat, nem pillant rám, de az ajkán ott játszik az elfojtott mosoly.
Már vagy húsz perce megyünk Kathryn irányításával-Ericnek egész végig be nem állt a szája-eltelik újabb tíz perc és a kopasz fák helyét elkezdi átvenni az örökzöld tűlevlesek.
-Ideje fát választani-szólal meg Kathryn. Eric elkezd körbe-körbe futkározni, minden fát meg akar nézni. Már egyre kisebb köröket ró, mikor megáll egy kicsi, csenevész fánál, betegnek tűnik, a tűlevelek sem olyan élénkek.
-Eric, nem akarsz másikat választani?Mondjuk egy szebbet?-kérdezem fancsali képpel.
-Nem-mondja összehúzott durcás arccal- Én őt választom. -Nem mozdul egy tapodtat sem.
-Hát legyen -mondja Kathryn kedvesen. Most jut eszembe nem hoztunk egy fejszét sem még egy kis baltát sem, hogy szedjük ki? Vakargatom a gondolataimra a fejemet.
-Eric állj csak hátrébb- szól Kathryn vigyorogva. Mikor Eric odébb áll, Kathryn egész jobb tenyere arany színben kezd el úszni. Ránk pillant, még nagyobb vigyorral. Meglendíti a kezét az arany fény meglendül, emberi szemmel nem is lehet követni. Neki csapódik a fa törzsének alján és úgy vágja át, mintha csak egy papír lap lenne. A fa elkezd előre dőlni, nagy robbajjal a földbe csapódik. Elképedve bámulom, rám pillant egy szégyenlős vigyorral. Ericre kapja a fejét, aki mellett áll valaki. Kathryn ott terem, az alakot megfogja a torkánál fogva és eldobja vagy hat méterre, de mielőtt az földbe csapódna Kahryn ott terem és újra megfogja a torkát, annál fogva szorítja a földre, miután bele vágta a testet a földbe.
-Megmondtam, hogy maradj távol tőlük-mondja vicsorogva, a szemeiben gyilkos arany fény villan. A csávó orrából elkezd szivárogni a vér, levegő után kapkod.
-Visszatért-próbálja kinyögni, szemeiben meglepődéssel párosult pánik van.
-Ne menj a közelükbe-beszél továbbra is vicsorogva, a torok szorításán mit sem lazítva.
-Elfelejtetted mit mondtam?- szorítja meg utoljára a kezét, aztán feláll.
A csávó köhögve próbál friss levegőt magába paszírozni, a nyakán Kathryn apró kezének a lenyomata vöröslik.
-Nem királynőm, de muszáj tudnia-néz rá kétségbe esve, ránk nem mer pillantani
-Sajnálom, hogy önre törtem.-süti le a szemét.
-Kotródj-mondja Kathryn jeges hangon, amitől egy kisebb fajta pánik fog el, emlékeztet arra, mikor megfagyott a szíve.
-És ha még egyszer a közelükbe mész, nem leszek ilyen kegyes-fejezi be, mélyen a szemébe nézve.
A faszi nyel egy nagyot, hangosan kifújja a bentartott levegőt.
-De tudnia kell-mondja könyörgő hangon. Van vér a pucájában az egyszer biztos.
-Mindent tudok és most indulj-Kathryn hangja továbbra is jeges. A megfélemlített ember feláll, szemeit Kathrynen tartva-amitől szívesen kitépném én a szívét, torkomból kiszökik egy morgás, még csak össze sem rezzen-szemeit továbbra is Kathrynen tarva meghajol, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik is.
-Na akkor vigyük haza a fát-mondja Kathryn mosolygva, mintha mi sem törént volna, a szemeiben mégis ott ül az árny, rossz hírt ígérve.