Szemekbe Zárt Érzelmek (Átírás alatt)

13. Fejezet

Ashly odajön mellém, az ablakhoz és végre  rám néz, a szemében elszántság csillog.
-Eddig mennyit tudsz?-kérdezi gondterhelten, keresztbe teszi a karját a mellkasa előtt és neki dől az ablak párkánynak mellettem.
-Aranyszínben világít a szeme, mazochista hajlamai vannak, pszichopata, imádja az öcsémet, amikor hozzánk ér még furább lesz, nem tudom megmondani, hogy mi ő, csak azt, hogy kibaszott erős, és néha a hideg futkos tőle a hátamon-hadarom el egy szuszra, minél előbb válaszokat kapok annál jobb. Ashly felnevet és megcsóválja a fejét.
-Ez Kathryn, hát persze.- úgy mondja, mintha ez mindent megmagyarázna-Nem úgy nőtt fel, ahogy mi, közel sem.-mondja szomorúan. -Ha azt hiszed neked ki jutott a szarból akkor tévedsz, neked legalább ott volt a családod, neki nem.-Honnan tud ennyi mindent, rólam és a családomról?-Sem az apja sem az anyja nem foglalkozott vele. Az apját lefoglalta a munkája, az anyját meg az ereje, ami később a vesztét okozta. Az apja pedig meg tudta volna menteni a feleségét, ha odafigyelt volna rá, és a támasza lett volna, de nem tette, csak a munka és semmi más-Ashly arcát elönti a méreg,még a kezét is ökölbe szorítja maga előtt- a  és a kurva nagy vicc, hogy mások így is dicsőítették őt. -Kissé megnyugszik mikor nagy levegőt vesz-Egyedül csak Morró foglalkozott vele, senki más, de persze az nem ugyanaz, mintha a szülei tették volna. Kisebb korában is nagyon zárkózott volt már, nem egy könnyen nyílt meg senkinek sem. Szeretett egyedül lenni és zenélni, mindenek felett zenélni. Olyan gyönyörűen játszott! Boldogan és önfeledten.-mereng el a távolba, egy kisebb mosoly játszik az ajkain.
-Aki csak hallotta felderült és elfelejtette minden bántatát. Olyankor még az anyja is megállt és hallgatta a játékát, egyedül csak neki zenélt, Kathryn úgy érezte ez köti össze csak az anyjával az erején kívül. Újabb nagy levegőt vesz, küszködik a beszéddel annnyira a hatása alatt van a mondandójának, mintha ő maga élte volna át az egészet.-Minden így volt tizenkét évvel ezelőttig, mikor Kathryn anyja öngyilkos lett, mert felemésztette az ereje. Az apjának kellett volna odafigyelnie rá. De nem tette. Rá félévre az apja is utána ment, mert nem bírta a szerelme nélkül, hisz tudta, hogy az ő hibája az egész. És itt jött a legnagyobb gebasz. Mielőtt ezek történtek volna, Morró összeveszett Kathryn szüleivel, így már ő sem volt mellette. Egész végig egyedül volt, csak azt látta, ahogy az anyja megöli magát, amiatt az erő miatt, ami benne ugyanúgy meg van, és csak azt látta, hogy az apja szenved a szerelme nélkül, aki miatta halt meg, és végül követi a szerelmét a halálba, pedig Kathryn még itt volt, de egyikük sem törődött vele. Egyedül maradt, pedig ő semmiről sem tehetett. Ekkor hasadt meg a szíve. Kathryn a történtek miatt hiszi azt, hogy nem  szereti senki és nem érdemli meg a szeretet sem, hogy benne egy cseppnyi jóság sincs . A szerelemről meg az a véleménye, hogy egy nagy kalap faszság, ami semmire sem jó. Csak a könyvekben van helyük és sehol máshol. -sóhajt fel Ashly. -De ez még nem minden-folytatja tovább, de az én szívem már így is meghasadt.
-Mikor az apja is megölte magát és megszakadt a szíve. Akkor ragadt meg a kissé gyerekes szinten-szemét elhomályosítja a derű, ez kicsit megmagyarázza a dolgokat.
Tényleg mintha kissé gyerekes lenne, de nagyon aranyos így, fel sem tűnik nekem, nem mintha sokat beszéltünk volna eddig-gondolom keserűen.
-Utána történet nála az evéssel való probléma.-hallom Ashly hangját.
-Amikor az apja is végzett magával a szolgák elkezdték intézni a temetést, akkor még nem itt lakott Kathryn, csak az esett után költöztek ide, de addig  sem foglalkoztak vele és utána sem, mert úgy voltak vele, hogy visszajön Morró és ő majd gondját viseli. Meg hát igazából féltek is tőle a kezdetektől fogva , mert az anyjának nagyon nagy ereje volt és azt suttogták, hogy ő még hatalmasabb lesz. Ami be is igazolódott. -mondja büszkén. -De Morró csak egy hét múlva jött vissza akkor tudták csak utol érni, addig senkit sem érdekelt mi volt vele. -lábad könnybe a szeme. Szívem elszorul.
-Egy hétig volt étel nélkül, ő próbált szólni, de elküldték, hogy csak zavar, addig amíg a szülei éltek, kiszolgálták, de ez utána megváltozott.Bezárták a szobájába, érted egy nyolc éves gyereket, rettegtek tőle, mert tanúk voltak Kathryn kitörésésnek, de még akkor sem bántotta őket, de ők mégis inkább bezárták és magára hagyták és azt mondták rá, hogy szörnyeteg. Mire Morró visszament és rátalált, addigra nagyon lefogyott, leginkább úgy mondanám, hogy valami eltört benne. Utána se evett, csak nagyon keveset, megtanulta elfojtani az éhséget, mint ahogy a fájdalmat is. Egyedül Morró foglalkozott vele csak, ő soha nem félt tőle egy percig sem, saját lányaként szereti, hisz még a születésénél is ott volt. De Kathryn ezt valahogy nem, bírja felfogni, egy idegen jobban szereti, mint a saját családja.Legnagyobb félelme, hogy terhére lesz valakinek. Morró soha nem fogja magának megbocsátani, hogy későn jött.-folyik le egy könnycsepp az arcán.
-Zárkózott lett. Nem beszélt senkivel sem, néha evett, olyankor Morró úgy érezte, hogy javul a helyzet, de nem. Soha nem lesz már jól, szerintem-folytatja fájdalommal a szemében.- Mikor újra elkezdett játszani, a zenéjét bárki hallotta, úgy érezte menten megszakad a szíve, mint ahogy Kathrynnek is. Most már soha nem játszik mások előtt, mindig bezárkózik, senki sem láthatja játszani. Csak a fájdalmas hangokat lehet hallani és a sóvárgást. Sóvárgást a megváltó halál után.-folyik le még több könnycsepp, amit gyorsan letöröl.
-Sokáig attól félt Morró, hogy öngyilkos lesz, akár hányszor kiment harcolni mindig több és több sebbel tért vissza, de aztán Kathryn megmondta, hogy nem lép a szülei nyomdokaiba, de várja a napot, amikor jön egy erősebb harcos és elküldi a megváltó halálba, de addig minden csepp vérével harcol. És félek, hogy eljön a napja. Ő a legerősebb a fajtájában és tökélyre fejlesztette az erejét, de mindig van aki erősebb. Némely napokon úgy érzem már nincs is szíve, csak a helye. Azonban van, amikor úgy érzem, hogy nagyobb a szíve, mint bárkinek ezen a Földön.-fejezi be Ashly a szemét törölgetve. A szívem úgy kalapál, mint még soha, és még azt gondoltam, hogy pszichopata, pedig nem. Csak egyszerűen már nem érez semmit sem. Ő már csak létezik, nem él. Ha tehetném kitépné a szülei szívét és élvezném, ahogy a vérük kicsorog az élettelen testükből.
-De mi ő? És ki az a Morró?-kérdezem hirtelen, mert ezek még mindig nem világosak és még kell egy kis idő, hogy mindent feldolgozzak.Az állat is nyugtalan köröket jár a lánca alatt és én is alig bírok megnyugodni.
-Azt tőle kérdezd meg, sajnálom nem mondhatom meg, az a ő tisztje, egy két dolgot neki kell eldöntenie, hogy elmondja vagy sem. Morrót ismered, ő Ricker. Ricker Morró, csak mi Morrónak hívjuk.
Basszus, a kis öreg, én meg rá voltam féltékeny, ahhoz képest, hogy ,majd szétvet az ideg ezen kissé felnevetek.Jó nagy fasz vagyok az biztos. 
Annyira szomorú, ami vele történt az embernek megszakad a szíve tőle.
-Annyira sajnálom. Most már megértem, hogy miért ilyen.-mondom Ashlynek szomorúan.
Egy nevetés hangzik fel előttünk az árnyékból, Kathryn a falnak dőlve őrülten vigyorog ránk.
-Jajj, szegény Kathryn, senki sem szereti annyira, hogy éljenek is érte.-nevet fel gúnyosan, hátraszegett fejjel.
-Jajj, szegény Kathryn, egyedül van, mint a kis ujja. Lépjünk be a sajnáljuk együtt Kathrynt klubba.-Kissé  lebiggyeszti a száját és szomorú fejet vág.
-Szegény Kathryn, ha nem más, hát az ereje fogja megölni. Nincs más sorsa, csak a korai halál, hát jajj szegény. Nézzünk el neki mindent, hisz oly szerencsétlen az élete. Nem tehet róla, hogy nincs szíve. Gyönyörűnek tartasz, pedig még az igazi arcomat nem is láttad, csak azt, amit mutatni akarok. Jajj szegény Kathryn mily könyörtelen a jeges szívével -nevet fel újra gúnyosan.
-Kathryn, állj le-figyelmezteti Ashly.
-Ohh, most miért? Annyira sajnálunk engem.-már a gúnyos mosoly is eltűnt-Nem?- Itt rám néz, de semmit se lehet leolvasni az arcáról.  
-Tudod-gondolkozik el a távolba meredve,-amid sosem volt, azt nem is hiányolhatod. -Szemeit a hátunk mögött nyitva lévő ablakon nyugtatja.
-Szerencsétlen beleőrült abba, hogy mindenki elhagyja.-néz ránk újra vigyorogva.
-Most már értjük, miért olyan pszichopata. -Jajj, szegény Kathryn-forgatja a szemét továbbra is vigyorogva.
-Ja, és nem sokáig kell már sajnálni sem, érzem, hogy közeledik egy nagy összecsapás, az eddigieknél sokkalta nagyobb, és azt suttogják, én halott leszek a végére. -nevet fel boldogan.
Hirtelen újra rám néz.
-Ohh, és ha akarsz mást is tudni, farkasfiú, kérdezd Ashlyt, Morrót. Vagyyyy-húzza el a szót, felrántva mind két szemöldökét-Mondjuk engem. -A vigyorától újra kissé megborzongok,a gyilkosok szoktak így mosolyogni,mielőtt valakinek a fejébe eresztenek egy golyót.
- Minden péntek délután ülésezik a klub. Ott kitárgyalhatjuk szerencsétlen, elmebeteg éltemet-vigyorogva pukedlizik, mint egy balettos és kimegy az ajtón.
-Egyszer talán elmondom az egész történetet, de lelövöm a poént a Happy end elmarad-veti még oda, az ajtóból. Ashly sóhajt egyet, mint aki meg sem lepődik az előbbieken.
-Ja, igen, nagyon utálatos, mert maga mellől mindenkit el akar taszítani-mondja, egy halvány mosoly kíséretében. Most már tudom, nem kell sajnálni, elég erős ahhoz, hogy kibírja.
-Egy. Miért nem gyógyította meg magát?- Utalok vissza a korábban történtekre, de olyan érzés, mintha egy fényéve történt volna és nem körülbelül tíz perce. 
-Kettő. Hogy érti, hogy az egész történetet?-kérdezem az ajtót nézve.
-Mert élvezte a fájdalmat, már ha érezte. De amint nekünk volt vele gondunk, úgy már nem tartotta jó murinak. Már úgy érezte a terhünkre van. Amúgy allergiás a démon vérre, szétmarja a bőrét. Egyszer már a csontját is láttuk, majdnem elhánytam magam. Ő meg csak vihogott. -fintorodik el-Mint már mondtam van pár dolog, amit én nem mondhatok el, nagyon sok minden áll még a háttérben, sokkal összetettebb dolgok.-válaszol Ashly.
-Ha van még kérdésed nyugodtan kérdezd majd meg tőle. Most haza megyek. Szerintem te is tegyél így, ma már nem fogod látni-dörzsöli meg a homlokát, szemmel láthatóan elfáradt.
-Szólok, engem nem tudsz kizárni semmiből sem. Ha Kathrynnel beszéltél akkor ezt is megérted majd-mosolyog rám.
-Amúgy ne add föl. Valamiért foglalkoztatod. Felkeltetted az érdeklődését-vigyorog, és kimegy az ajtón. Eszem ágába sincs feladni, addig nem,amíg minden sejtjével magához húz és vonz.
♤♤♤♤♤♤

Miután kijöttem Kathrynéktől még sétáltam egy kicsit, körül se néztem muszáj volt kijutnom onnan. Tényleg hírét sem láttam, csak gondolkoztam a történteken és próbáltam összerakni a kirakós darabkáit. Akár hányszor arra gondoltam, hogy csak úgy magára hagyták összefacsarodott a szívem és mérhetetlen düh öntött el, kellet egy kis idő, hogy lenyugodjak és az állat se akarjon mindent elpusztítani, ami az útjába kerül. Mikor belépek a házba már sötét van, mindenki alszik. Szobámba menet megnézem a telefonomat. Mendy írt, jövőhét szombaton jó neki, este nyolcra menjek érte. Hát jól kiadta a parancsot. Már azt sem értem miért akarok találkozni vele, az egész egy elbaszott ötlet volt.  Mikor felnézek a telefonomból a szobám ajtajában megtorpanok. Kathryn ott fekszik az ágyamon az ablakkal szembe fordulva. Teljesen elterült rajta, mintha az övé lenne. Ott látva igazán odaillő gondolatok cikáznak át rajtam és mindennél jobban vágyom rá.
-,,Mini" -lehelem az édes becenevét, azt hittem megint nem látom sokáig erre itt terem az ágyamon.
Ezt halva, mintha megrándulna az ajka.
-Kíváncsi voltam, hogy nézel rám ezek után-mondja mit sem törődve a becenevével.
Semmit sem lehet leolvasni az arcáról.
-De nem látok se szánalmat, se sajnálatot, inkább csodálatot, amit nem nagyon tudok hova tenni.-mondja még mindig az ágyamon feküdve, és továbbra is az arcomat mustrálja. Meg sem tudok szólalni. Csak bámulom őt, ő meg visszabámul rám, az ajtóból még csak el sem mozdultam, földbe gyökerezett a lábam.
-Gondolom roppant kíváncsi vagy az egészre, de nem lehetne, hogy most nem mondom el, majd csak legközelebb?-kérdezi egy szomorú, szinte már szégyenlős mosollyal kísérve, az egyik újával az ágytakarót piszkálja közben .
-Csak egy kicsit hadd érezzem magam normálisnak. -folytatja most már vágyakozva.
-Rendben-felelem mosolyogva,nem tudnék neki nemet mondani soha.
Odamegyek az ágyhoz, ő áthúzódik a másik felére. Úgy látszik nem szándékozik menni, de engem ez egy cseppet sem zavar. Ha lány lennék azt mondanám egy álmom válik valóra. De van egy másik álmom is, ami szintén egy ágyban játszódik vele, kevesebb ruhával persze.
Lefekszem mellé és elnyújtózkodom én is. Nem szólunk semmit, csak bámulunk ki az ablakon. Kathryn felemeli a kezét és vízszintesen tartja a tenyerét. Hirtelen egy aranyszínű farkas kezd el futni rajta, szinte helyben. Jobban megnézve, a farkas olyan, mintha én lennék. A farkas szeme ekkor átváltozik zöldre.
-Figyeltelek a múltkor. -néz rám mosolyogva. És leteszi a kezét.
-Gyorsan futsz. Kicsit olyan, mintha menekülnél. Ismerős, legtöbbször én is így érzem.-fejezi be búsan. Megfogom a kezét, enyhén megszorítom és viszonozza a szorítást. Kezemet még mindig fogva felém fordul az oldalára, elhelyezkedik és lehunyja a szemét. Elgondolkozom, miért mondta, hogy nem ismerem az igazi arcát. Nem tudom mire gondolt, mert az ő szépsége belülről fakad, ezen semmi sem tud változtatni, még ha őrülten vagy könyörtelenül is vigyorog ő akkor is Kathryn marad az én megtört lelkű ,,Minim,, . Ezekkel a gondolatokkal hunyom le én is a szememet még mindig Kathryn kezét fogva.

♤♤♤♤♤♤♤

Reggel már egyedül ébredek, de mintha arra emlékeznék, hogy éjszaka ,,Mini" közelebb feküdt és hozzám simult volna. De lehet csak egy szép álom volt.
Hát akármi is volt, muszáj suliba menni és még közelebb kerülni hozzá.