Szemekbe Zárt Érzelmek (Átírás alatt)

20. Fejezet

Kíváncsi vagyok most mi fog fogadni, amint belépek az ajtón. Két nap telt el a Sine Packban tett látogatás óta. Első nap Kathryn a földön feküdt a nagy teremben-ahol legutóbb vérző oldallal találtam rá-körülötte mindenhol piás üvegek voltak, ő meg ott feküdt, izzó kék szemével és a mennyezetett bámulta meredten.
Amikor kérdeztem, mit csinál csak annyit válaszolt:
-Gondolkozom, vajon mikor ég ki a belsőm. Vajon az előtt, hogy mindent elrendeztem vagy azután? Ha az utóbbi, akkor mindenki meghal-mondta színtelen hangon, és továbbra is felfelé nézett.
Én meg betudtam a pia hatásának, de mikor Morrót kérdeztem, azt mondta nem tud berúgni, szóval igazat mondott. Vajon arra gondolt, amit a farkas mondott? Tök mindegy, egyik sem hangzik jól, és mindegyiknek véres a kimentele, akármire is gondolt.
Második nap üvöltött a zene és Kathryn félmeztelenül táncolt, csak melltartó takarta fölül. Amikor beléptem épp a lépcső korlátján vonaglott egy whiskys üveggel a kezében, és mint egy őrült, úgy vigyorgott és amint meglátott előttem termett. Egyből elkezdett taperolni és a pólómat lehúzni rólam és közben kéjes pillantásokat vetett rám. Vérforraló volt az egész. De mikor már a gatyámnál járt megfogtam a kezét és inkább a mellkasomhoz húztam, nem akartam kihasználni a helyzetet, most nem önmaga. Majd ha visszatér az én ,,Minim", mert én hiszek abban, hogy visszatér. Akkor örömmel és készséggel fogadom addig marad a hideg zuhany.
Egész este táncolt én meg csak nevettem. Végül egyszer csak eltűnt és később véresen tért haza. Én addig a kanapén ülve vártam rá. Szinte hozzájuk költöztem mióta megváltozott. Azóta be se tette hozzánk a lábát, még Ericről sem kérdez. Mikor vérben ázva tért haza nem kérdeztem semmit sem, úgy se mondta volna el, max valami vicces, kifacsart dolgokat mondott volna.
Most nem tudom mi vár rám, hogy vajon melyik álarcával találkozom, mert ezek mind csak álarcok és az igazi valója el van rejtve jó mélyre. Régen is csak ritkán engedte látni, most viszont még annyiszor sem. Lehet egy újabb hangulatingadozással találom szembe magam. Mikor benyitok az ajtón csak sötétség fogad. Sehol sincs egy villany se felkapcsolva, felmegyek a második emeletre, ott sincs semmi fény. Benézek a nagyterembe, ott sincs semmi csak egy zongora, ami eddig nem volt ott. A fal mellé oda van még valami más is támasztva, csak a sötét miatt nem tudom kivenni, hogy miaz. Megyek tovább a kupolába, ahol Kathryn a földön ül gyertyákkal körül véve, előtte az a könyv van, ami az állványon szokott lenni. Látom, ahogy mozog a szája, de nem  hallom, mit mond, amíg közelebb nem érek, akkor hallom, hogy kántálva suttog. Egyre gyorsabban kántál, a gyertyaláng egyre magasabbra szökik. Míg körölöttünk kavarog a levegő és valami erő örvénylik vele együtt. Kathrynből árad a kék fény. Szemei csukva vannak, de mintha az alól is némi kék fény szökne ki. A szemével egy vonalban megjelennek a holdat formázó, egykor arany, most kék minták. Mikor a kántálás egyre gyorsabb és egyre hangosabb, a gyertyák tüze lassan már egybe olvad és szinte körbe veszi Kathrynt, mint egy tűzfal, mintha nem is a gyertyákból jönne, hanem  a levegőben örvénylenének. Kathrynnek kinyílik a szeme, kékben úszik az egész és fénylik, az orrából meg elkezd patakzani a vér.  Nekem hevesen kezd dobogni a szívem, a karomon feláll a szőr és megbénulok. Ő csak kántál tovább, levegő szinte már nincs is, csak maga az erő és, mintha mindent körbe venne,szinte kiszökik az ablakon túlra és mindent elér. Kathryn kántálása akadozóvá válik, elkezd fulladozni, már az álláról csöpög le a könyvre a vére. A lángok még utoljára a magasba csapnak és végül elalszanak, a kántálás is abba maradt kiszökik az összes levegő a kupolából vele együtt az erő is. Kathryn előre borul a könyvére és felületesen lélegzik. Odarohanok hozzá, mikor megérintem a hátát, érzem, hogy a bőre és a pólója nyirkos, de egyben jéghideg a teste, mintha egy jégtömböt fognék. Kicsit feljebb ül.
-Ezt még egyszer-mondja és elneveti magát, miközben kapkodja a levegőt. Arca vérfoltos és kimerült, szeme alatt árnyékok húzodnak, a bőre nyirkos.
-Mit csináltál?-követelem a választ. Nagyon rossz állapotban van, mintha elhagyta volna az ereje.
-Csak varázsoltam-feleli és újra elkezd nevetni, csak most hisztérikusan és közben tovább kapkodja a levegőt.
-Milyen varázslat?-követelem továbbra is.
-Nagyon rosszul nézel ki. Sokat kivett belőled.-és végig simítok kissé még mindig nyirkos arcán.
Ő bele simítja arcát a tenyerembe és egy pillanatra látom az én ,,Minimet". De csak egyetlen egy pillanatra, gyilkos mosolyra húzodik a szája, szemében szánalom és megvetés villan, mellette gonoszsággal.
-Ő meghalt, fogd fel-mondja továbbra is vigyorogva.
-Nem fog visszatérni a te ,,Minid". Gúnyosan felnevet hátra vetett fejjel. A gondolataimban olvasott.
-Ohh, igen ,,Farkasfiú"-felel a gondoltaimra szánakozva.
-Hirtelen felkapja a fejét, az orrától már csak egy alvadt vércsík húzodik az álláig. Az ablak felé fordul és vigyorog, akár egy állat, mikor prédára talál, szemében gyilkos kék fény villan. 
Egy villanás és már az ablakpárkányon áll, a semmibe kapaszkodik, látom, amint a testében megfeszülnek az izmok, ugrásra kész. Elkezdi körbevenni egy kék derengés, vibrálva veszi körül, akár egy aura. Hirtelen leveti magát a mélybe és én ugrom utána. Ő guggolva, én meg farkasalakban érek földet, ruháim foszlányai, akár az eső, úgy esnek körénk. Kathryn tekintete rám villan, hátra kapja a fejét és felnevet. Ebben a nevetésben benne van a vadászat és a zsákmány ígérete. Kathryn elkezd futni be az erdőbe, én a nyomában, ha akarna simán megléphetne előlem, de mi most egy falka vagyunk és érzem, hogy kattan benne valami, nem tudom megmondani, hogy mi, csak azt érzem, hogy épül és húz Kathryn felé. Növeli a tempót és én boldogan követem. Megbabonáz a látványa, ahogy a szél dús hajába kap és az egész teste látványa, ahogyan mozog. Örökké követném, ha akarná, érte bármi lennék, érte akár meghalnék. Véremet és könnyemet adnám csak, hogy megvédjem. Érte szembe mennék bárkivel és legyőzném, mert ő tesz engem erőssé. Csak érte élek a szívem csak miatta dobog.
   Kathryn megtorpan és vár, fejét oldalra dönti felvesz egy hanyag testartást. Érzem, hárman vannak, két démon és egy vérfarkas, felénk tartanak. Kathryn beljebb megy, míg már ismerős tisztásra érünk, ott vannak ők is. A farkas áll középen a két szörnyszerű, rothadó alak között.
-Távozzatok!-szólítja fel őket Kathryn jegesen csengő hangon, amire épeszű ember vagy némileg értelmes lény fülét-farkát behúzva eliszkolna.
-Nekem ne pofázzon egy törpe banya és a kutyája-mondja gúnyosan a farkas és felnevet, vele nevetnek a démonok is, szörnyű gurgulázó hangon. Kathryn rám pillant és elvigyorodik.
-Most jön a kedvenc részem-mondja a földre pillantva-kurvára megbántjátok, hogy bemertétek tenni a területemre a tetves lábatokat-pillantása rájuk esik, miközben ezt mondja hangja tele van megvetéssel mégis nevetés bujkál benne, ajkain gyilkos mosoly.
-Ohh, és mit tud tenni egy törpe?-vág vissza a farkas gúnyosan-Meglóbálja a varázspálcáját és elátkozza az unokáimat?-megvetően felnevet a saját poénján.
-Mond meg a az Alfádnak, ha egyáltalán visszajutsz hozzá-húzza félmosolyra a száját Kathryn-hogy köszönöm a tudatlanság örömét.
Mikor ezt kimondja újrá kék derengés veszi körül, ami futás közben elhalványult. Örvénylik a teste körül, tetőtöl talpig befedi egyre erősödik, addig amíg már nem bírok ránézni, becsukom a szemem. Mikor hirtelen felpillantok, mert csökkent a fény, Kathryn ott áll ugyanúgy, csak megváltozott külsővel. A fejéből szarvak nőttek ki, melyek hátra húzódnak, merészen merdenek az ég felé épp, hogy nem a homlokából nőttek ki, azokon mintha valami korona féle lenne, de mikor jobban mgnézem, rájövök, hogy inkább egy füzér, rajta kisebb üvegszilánkokkal, de még mindig olyan, mint egy korona. Szeme kéken világít, velük egy vonalban a szokásos hold motívumok derengenek, ugyanúgy kéken, a szemfoga kilóg a szájából egy kissé. Hegyesen feszül az ajkainak. A ruhája is más lett, az egész fekete bőr. Mint egy fűző, olyan a felseje, de látszik, hogy kemény, a bőr borítás alatt, bírja az ütéseket. A fűzőszerüség alatt egy két oldalt felsliccelt bőr szoknya húzodik. Mindkét oldalán egy-egy hosszú markolatú tőr és még egy ostor csavarodik a jobbon. Egész teste úszik a kék fényben, a haja lobog, pedig nincs szél, mintha nem evilági szél fújná.
Ez mind egy másodperc alatt történik, mikor lebírom róla venni a tekintetemet látom, hogy a farkas megtorpan, mikor előre tesz egy lépést.
-Azt mondták, hogy ön halott-mondja könyörögve.
-Csak nem akarják átadni az irányítást. Azt mondták a szíve megszakadt.-mondja remegve a farkas.
-Ohh, igen megszakadt-vigyorog Kathryn-és ne hazudj mondd ki a nevemet. -ordít rá hirtelen.
A farkas szemében düh villan.
-Mondd ki!-üvölti ismét.
A farkas összerezzen és összeszorítja a száját, szinte csak egy fehér vonal marad a helyén.
-A neved Katharyna Elisabeth Rosen a Bolond királynő a trón jogos örököse te vagy egyben a Gyilkos királynő is-feleli vicsorítva.
Kathryn elmosolyodik.
-Személyesen-egyetlen egy szó, de felért egy halálos ítélettel számukra.
A farkas felordít és előre veti magát, közben átváltozik. Én a démonokra vetem magam és élvezem a rothadó húsuk szakadását a fogaim alatt. Hátra pillantok és látom, hogy Kathryn csak játszik a farkassal, mikor az megindul felé egy ütéssel a földre küldi majd egy vastag fának, ami azon nyomban ketté törik. Mikor egy fának csapódva kötök ki rájövök, nem volt jó ötlet más felé nézni, de nem érdekel, ott van a szívem Kathrynnél muszáj, hogy neki ne essen baja. Hiába az első számú szabály, hogy tekinteted mindig az ellenfeleden legyen, még ha ketten is vannak. Mikor feltápászkodom és újult erővel vetem bele magamat a harcba, akkor látom, hogy az egyik démon egy láthatatlan erőnek köszönhetően leszorítva vergődik a földön. Gyorsan még egy pillantást vetek Kathrynre, de látom, hogy még mindig a farkassal játszik, aki már sántít és több sebből vérzik. De tudom, hogy Kathryn tartja sakkban a démont. Mikor végzek az első démonnal és már az utolsónak a nyakát tépem fel, hallom, hogy a farkas visszzaváltozik és rimánkodik a szaros életéért.
Miután végzek a két démonnal és otthagyom a hátra maradt mocskot, odaügetek Kathryn mellé, a lábához törleszkedem és élvezem, hogy perzselően meleg az én farkas bundámhoz képest és a legalább mínusz öt fokhoz képest is, lassan november vége van, itt durvák a telek.
-Kérlek, hagyd meg az életemet és teszek róla, hogy mindenki tudja, veled nem lehet ujjat húzni. -könyörög a farkas, a pofája több helyen is megsérült, az orrából és a szájából megállíthatalanul folyik a vér és csöpög a földre. Gondolom a teste többi része se néz ki jobban.
-Mindenki tudja, hogy nem lehet velem ujjat húzni. -mosolyodik el kedvesnek tűnő mosollyal, de egyáltalán nem az.
-Mégis megpróbálják és nekem ez a kedvenc részem, de ígyis úgyis megtudják, hisz a társad, aki a fák között bujkált, már visszaindult a falkádhoz. Jó párt választottál-néz rá áthatóan Kathryn-sajnálom szegényt, hogy nem lát többet téged, pedig a kölyköddel terhes-és itt Kathryn tekintete kiürül semmi fény nem látszik, inkább húzza a sötétséget magába és elnyeli. Mire felfogom, mit is mondott, ott terem a farkas mögött, megfogja a vértől ragadó nyakát és hirtelen oldalra rántja. Egy reccsenéssel a halott farkas teste terül el közöttünk. Nem bírok mást nézni, csak a farkast láttam már több halottat is, de hogy ezt Kathryn tette nem bírom felfogni. A kábulatból Kathryn érezelemmentes hangja rángat ki.
-Nem fog visszatérni, ne is várd ő akkor este már elkezdett meghalni, mikor az apja meghalt, azóta hanyatlott úgy is ez lett volna a vége.-eddig nem nézet rám, de most megteszi, szeme üres.
Tényleg csak színjáték volt minden érzelem.
-Addig szállj ki, amíg a szíved szabad, vagy velem buksz.
Megfordul és otthagy egyedül, a farkas testével.
-Ezt soha nem szabadott volna látnod.
A farkas testét hirtelen kék lángok lepik el a semmiből és kezdik emészteni. Ugyenezt érzem a szívemmel is. Amilyen kevés ideje ismerem, olyan gyorsan lett életem egyik legfontosabb személye. Szeretem őt, de rá kell jönnöm, soha nem fog visszatérni. A régi ,,Minim" nem tette volna ezt a farkassal főleg, hogy tudja, hogy van családja, aki haza várja és egy leendő kölyke. A szívem megfagy, akár csak az övé, úgy érzem elégett a farkassal együtt.