Szemekbe Zárt Érzelmek (Átírás alatt)

17. Rész

Kezdjük egy kis történelemmel-szinte suttogva mondom.Próbálom elrejteni az érzéseimet, de egy fintor mégis kicsúszik. Én csak úgy hívom a történelmet, ,,szívni mások faszsága"miatt.
-Mit tudsz az amazonokról?-folytatom tovább.
Nem bírok Zane-re nézni. Pedig még csak az elején tartok.
-Hát...Mitikus női görög harcosok-feleli gondolkozva, közben a hátamon folyamatosan köröz a kezével,amivel fura mód megnyugtat. 
-És még?-Csak a keze mozgására koncentrálok és légzésére, igyekszem hozzáigazítani a sajátomat. De a tudása nem valami sok, az alap történelmét se ismeri az uralkodó háznak. 
Tényleg csak ennyit tud? Hol élt ez eddig?
-Talán még.-gondolkozik el a fejét vakargatva-Férfiakat csak rabszolgaként tartották. Csapatokban éltek-sorolja  tovább ahogy eszébe jutnak a dolgok, látszik hogy kínosan érinti,hogy keveset tud.
Hát, több mint a semmi.Nem ő tehet róla , hogy basztak neki bármit is tanítani. Kicsit rosszul érint, mert az én dolgom lenne a törvények betartatása, mert azokban benne van, hogy kötelező tudnia az alap történelmet minden természetfeletti lénynek. Nagyon szarul mennek a dolgok ezek szerint. 
-Elmesélek egy történetet: Volt egyszer egy Amazon, Helianak hívták. Ő volt az egyik legerősebb és legkönyörtelenebb mindegyik amazon közül, könyörtelen volt, de nem szadista. Nem kedvtelésből ölt, sokszor megkegyelmezett az arra méltóknak, nővéreivel ellentétben.  Míg nem egy nap találkozott egy férfival, akit a nővérei vittek be a táborba a szándékkal, hogy megkínozzák és kivégezzék a rabszolgák előtt ezzel is a hatalmukat biztosítva.A férfi a közeli klán vezetője volt,onnan hurcolták el,egy újabb csatában bízva.  Helianak egyből megakadt rajta a szeme. Mintha a mennyben lett volna megköttetve, hogy ők egymáséi legyenek. De Helia akkor is Amazon, neki nem lehetnek ilyen érzései. A szíve mégis a férfiért dobogott és a férfié is őérte. Mindent hátra hagyva, együtt megszöktek, feláldozva Helia családját és a férfi klánját is. Míg nem a két klán összecsapott.De mivel a férfi és a nő is hűséges volt aklánjához, egymás ellen kellett harcolniuk. A harc végén csak egy ember maradt állva, és az Helia volt. Szerelme a porban feküdt, véresen, mellette egy amazon és a férfi klánjából való harcos.A szerelme inkább saját kezűleg vettet végett az életének, nem bírta volna nézni, ahogy Helia szíve megszakad,mert tudta a végén úgyis megölte volna valamelyikük a másikat,hisz nem élhettek volna békében.  Mikor ezt Helia meglátta a szíve megszakadt, pont, ahogy a szerelme jósolta, imádkozott az istenekhez, hogy adjon erőt neki, hogy védelmezhesse a varázsvilágot és senkinek ne kelljen ezt a fájdalmat és kínt átélnie, hogy a szeme láttára hal meg a szerelme és a klánja. Helia megkapta az áldást vagy inkább átkot, és a méhében növekvő gyermek is. Így született meg a valaha élt legerősebb és legyőzhetetlen boszorkánya. Hisz az a legerősebb, kinek szíve mindent kibír.-A történet végére, egy kis mosoly játszik a szám sarkában. Helia rohadtul nem tudta mit vállal magára.Akkor más kor volt mint most. Egy emberre rakni mindent terhet a lehető leghülyébb ötlet. Csak azt éri el vele,hogy az az egyetlen ember hozza a pusztulást. Ki szabhat határt a legerősebbnek?

Boszorkány vagyok. -Térek át a saját szaromra. Ideje kitálalni és utánam az özön víz. -A családom  az egyik legerősebb boszorkány klán. De legtöbbször nem a vér számít. Édesanyám az egyik legerősebb volt, míg nem az ereje miatt öngyilkos lett. Mert anyut biztos sokszor emésztette az ereje, sokszor én is  érzem, hogy az erőm belülről szétmar. Míg nem marad más, csak a fájdalom és az erő a színtiszta erő. Akármelyik nyer nekem mindegy, addigra halott leszek.Ha nem ölnek meg akkor az erőm fog és az már mindegy,hogy felemészt vagy én ölöm meg magam.-Nem tehetek róla az arcomra kiül a mosoly. Ahányszor már odakerültem,hogy meghalok soha nem éreztem semmit se. Mert tudtam lehetetlen, nincs akkora mázlim, hogy annyival megússzam. -Anyám öngyilkos lett,mert túl erős volt. Rám mi vár?Én nála is erősebb vagyok.Szerintem tippeljünk mi lest a vég kifejlett -fejezembe, végül egy gúnyos mosollyal, hogy palástoljam, mekkora szarban is vagyok igazából.
De így sem bírok ránézni. Nem akarom azt látni, hogy fél tőlem, sajnál, vagy akármi, nem kérek az emberi érzelmekből. Jobb volt,ahogy régen volt. Hirtelen az ablakba villanok, nekem ez nem megy. Zane tágra nyílt szemekkel néz rám. Arcáról csak annyit bírok leolvasni, hogy le van nyűgözve.
-Ha boszorkány vagy, nem kéne máshogy kinézned..? Mondjuk nagy orr vagy összenőtt szemöldök?-mosolyog rám, amitől a szívem megugrik. Talán mégis kérek az emberi érzelmekből főleg,ha azok így felmelegítenek belülről. Túl régóta vagyok egy fagyos veremben,vagyis a saját fejembe. 
-Te más vagy, ha átalakulsz?-teszem fel a költői kérdést,őszintén mosolyogva. 
-Te is átalakulsz?-néz rám meglepetten. Ha tudnád, hogy mennyire, sírva rohannál haza és bújnál az ágyad alá, de ezt nem teszem hozzá hangosan. 
- Csak ha nagy erőt veszek igénybe. Igyekszem minél kevesebbszer és mielőtt megkérdezed, ha rajtam múlik soha sem fogsz úgy látni-zárom le ezt az egész szarságot, de utálok erről beszélni.
- De te is láttál már átalakulva-mondja összevont szemöldökkel,úgy néz rám mint egy kölyök farkas. Szerintem arról,hogy átalakulok,egyből a szerep játékok jutnak az eszébe.Mondjuk a boszorkány megbünteti a csúnya farkast,azzal,hogy emberré változtatja és kihasználja minden testi adottságát,amit csak nyújtani bír akár fekve vagy állva. Mi van velem? Ezekre a beteg gondolatokra egyből elkezdek kicsit ficánkolni. Megrázom a feje, hogy kicsit kitisztuljon és igyekszem visszatérni az előbbi témához. 
-Hát, az élet igazságtalan-mondom miközben a tenyeremet felfelé fordítom, amin ő fut farkas alakban.
Erre a szeme elkerekedik, amitől nem bírom megállni és felnevetek. Nem is emlékszem, mikor nevettem utoljára, amikor nem Ashlyvel voltam. Belegondolva mellette egyre könnyebben megy.Erre még jobban elkerekedik a szeme, csak nehogy úgy maradjon. Ezt gondolva még jobban röhögök, talán megkönnyebbültem, hogy elmondtam neki. Vagy csak mellette minden könnyebb,még a levegő vétel is.  Apropó Ashly.
-Tudnod kell, hogy Ashly képes olvasni az érzéseidben és néha a tárgyakban is. Talán még egy két gondolat foszlányt is el tud kapni. Ő egy érző-sorolom el gyorsan.
-Neked is van ilyen rejtett képességed?-kérdezi gyorsan, mintha kicsit megrémült volna.
-Talán egy-kettő-húzom el a mondatot.-Pajkosan rákacsintva. 
-Milyen erős boszorkány vagy? Azt tudom, hogy rohadt gyorsan mozogsz és néha van egy-két arany villanás-kérdezi elgondolkozva.
Na, ezeket a kurva kérdéseket nem vártam. Nem mindegy? Mert szerintem kibaszottul de.Minél kevesebbet tud rólam, annál több ideig lehet mellettem vagyis annál több ideig akar mellettem lenni. 
-Elég erős és legyen ennyi elég-felelem ridegen.
-Ne aggódj, a gondolataid biztonságban vannak, kiskorom óta nem hallgatom ki az emberek hülye és idegesítő gondolatnak hitt idiótaságait.
Le kell lépnem.Nem számítottam rá,hogy így kitárulkozom, minden annyira új.  Ezzel kivetem magam az ablakon, nincs kedvem újabb kérdésekhez. Amit tudni akar, vagy még nem tud, kérdezze meg Ashlytől, ő úgyis szeret turkálni a kibaszott, szar életemben.

"Suttogást hoz a szél: Jön, készülj fel. Az életed vége, vagy kezdete, készülj fel."

○Zane●
  Tegnap este óta nem láttam azóta, hogy ismét kivetette magát az ablakon és elmondta, hogy boszorkány.  Most itt ülök a bulin Mendyvel, de komolyan agyfaszt kapok. Minél előbb le akarom rázni idegesítő,egy pióca. Előbb elrángatott táncolni és a lapos, mikroszkopikus seggét tolta hozzám. Majdnem megkérdeztem, most ezzel mit kezdjek? Laposabb, mint egy szántóföld. Engem csak egy kerek izmos fenék érdekel, mely fölött gyönyörű szőke tincsek söpörnek végig és az ahhoz tartozó gyönyörű kékes zöld szemek és a bódítóan csábító piros ajkak egy karikával díszítve, akár csak a fagyin a cseresznye. Erre gondolva szűkebb a gatyám és kevésbé idegőrlő ez a picsa. 
-Menjünk táncolni -nyafog és csak a szájfényben tocsogó száját látom, hát ez rohadt gusztusos.
Egy utolsó tánc és megmondom neki hogy a fasz se kíváncsi rá, legalábbis én biztos nem.
-Na jól van.-vezetem a táncparkettre, ő egyből a mellkasomra tapad,mintha valami kibaszott mágnes lenne ott.
Megfogom a hátát, nehezemre esik. Máskor örömmel vettem volna ezeket, de most más a helyzet. Táncolunk egy ideje, mikor szétnézek,látom,hogy távolabb egy nagydarab srác táncol, egy nekem kurva ismerős lánnyal. Nem is akárhogy táncolnak. Fülledt hangulatot teremtenek és sokan feléjük pillantanak,a levegő csak úgy izzik körülöttük, a faszi keze el sem mozdul a lány csípőjéről,követi annak minden mozgását. Mendy is biztos észreveszi mit nézek, odapillantva mondja.
-Nagyon ritkán van itt a kettyós, de akkor sem táncol soha, úgy látszik ma kivételt tett. Szegény fiú-mondja nevetve. Legszívesebben ellökném magamtól. Továbbra is Kathrynt nézem, amint azzal a nagydarab sráccal táncol. Kathryn rám pillant és egy  száj tapad az  enyémen. Abban a pillanatban elkezdnek villódzni a fények és csak egy arany szempárt látok, ami épp izzik a dühtől és a haragtól, de egy villanásnyi fájdalmat is látok, melytől szorít a mellkasom, mintha egy jól irányzott ütéssel eltalálták volna. A levegőben égett műanyag-és fémszag terjeng. Ashly odarohan Kathrynhez és elkapja a karját, mert megindult felénk. Ekkora már Mendy elhátrál és csak bámul rám. De én nem bírok másfelé nézni. Ashly elrángatja Kathrynt, de még látom a tetoválásokat a szeménél,abban a pillanatban,hogy Kathryn leveszi a szemét rólam az összes,lámba hangos csattanással felrobban,néhány sikítással fűszerezve.  Meg kell neki magyaráznom. Most biztos azt hiszi, hogy ez a picsa és én.. nem is értem hogy gondoltam, hogy eljövök. Meg kell magyaráznom, nem fordulhat el tőlem.
-Figyelnél rám??-sipákol Mendy.
-Nem. Figyelj, ez meg se történt. Köztünk nem lesz semmi sem, még barátság sem. - ezzel ott is hagyom, de mikor kiérek nem látok ott senkit sem.  A mellkasom meg csak egyre jobban szűkül, míg nem szinte összenyomja a szívemet.

○Mini●
-Megbolondultál??!!-üvölt rám úgy ötödjére Ashly.
Talán igen.
-Bánthattál volna valakit ott bent. Mi van veled? -tényleg, mi van velem? Ez nem én vagyok. Ezt nem engedhetem meg magamnak. Ekkor kattan bennem valami, és elindulok az erdő felé.
-Most meg hová a picsába mész??-üvölt utánam Ashly.
-Meg kell oldani ezt a problémát-szinte már sikít.
-Épp megoldom a problémát-felelem jegesen és ezzel elvillanok. Magam után csak villámokat és tomboló vihart hagyok.

,,Az erdő csendjét egy sikoly töri meg, és a fagyó szív hangja"