Szemekbe Zárt Érzelmek (Átírás alatt)

24. Fejezet

El kell mennünk a Sine Packba, tölthetnénk, ott a Szilvesztert-ül fel hirtelen Kathryn az ágyban, eddig összebújva feküdtünk. Négy nap telt el Karácsony óta, csak együtt töltöttük. Életem legszebb négy napja volt és szerintem Mininek is.

                    ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤

    Az ajándékozást követő napon rég hallott mennyei zongoraszóra keltem Kathryn ágyában. Előző este együtt aludtunk el. Átbeszélgetve szinte az egész éjszakát, mellőzve minden komoly témát, csak élveztük egymás társaságát egy kis nyugalomban.

            ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤

A hangot követve a nagy terembe értem, ahol Kathryn táncol, edz, néha vérzik, visszagondolva az első látványra, amikor idejöttem. Alig volt pár hete, de, mintha csak egy év telt volna el.

Kathryn most a fekete, fényes hangversenyzongora mögött ül, és játszik egy gyönyörű darabot, ezt én is ismerem és imádtam játszani, még apu tanította nekem, ez volt az első, amit hibátlanul és örömmel játszottam. Megnyugtató, de mégis van benne valami felkavaró. A Holdfény szonáta mely a farkasokhoz szól.

Mini elmélyülten játszik, egész testét átjárják a leütött hangok. Leülök mellé és mostmár együtt játszunk, egyszerre jár át minket a zene, összekapcsol, és a fellegekbe repít. Kicsit felém fordítja fejét-a játékot nem töri meg-óvatos mosolyra húzódik a szája, szemében öröm csillan. Viszonzom a mosolyt, egész testemet átjárja a melegség. Biccent a fejével, hogy játsszak tovább, ő odamegy a csellóhoz, amit múltkor nem láttam a sötét miatt rendesen. Gyönyörű darab, fényes feketére pácolt fa, gyönyörűen megmunkálva. Elővesz egy vonót és beszáll a játékba.  Az ablak mellett ül, a nap besüt, és arany fénybe vonja egész testét, olyan, mintha elnyelné a bőre a napsugarakat, szívja és magába zárja. Lenyűgöző látványt nyújt. Akármikor csak nézem, megdobogtatja a szívem és újult erővel tölt el a látványa.  Az örökké valóság sem elég, hogy vele legyek. Az is kevésnek tűnik és fájóan közelinek.  A nap fénye megcsillan az ajkait körbe ölelő karikán, és rám mosolyog, ami eléri a szemeit és megcsillogtatja őket. Örömmel visszamosolygok és a szívemen ülő csomó kezd végre feloldódni.  Visszagondolva is csodálatos volt az egész és nem csak a reggel, hanem az egész nap is.

            ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤ ♤

Második nap nem csináltunk semmit sem. A kupolában voltunk, gondoztuk a projekt házinkat és Kathryn kis fiolákba meg üvegcsékbe töltött mindenféle növényt. Volt ott kakukkfű, feketenadálytő meg sok minden más is. Szinte alig szóltunk egymáshoz, de nem is kellett, ahányszor csak egymásra pillantottunk, megálltunk és csak mosolyogtunk egymásra. Akárki látott volna minket, biztos hülyének néz. De nem érdekelte egyikünket sem, mert végre boldogok voltunk, hiába lebegett az a sok szar a fejünk fölött.
Már pedig ott volt és Kathryn készült rá nem csak lélekben, de testben is. Ezért a harmadik napot végig edzette velem együtt.  Megmutatott nagyon sok fegyvert.

-Ez tudod mi?- kérdezi, miközben a fali állványról leemel, egy lándzsát.

-Aham-válaszolok, olyan szar, hogy meg kell kérdeznie, elvégre én vagyok a férfi.
-‎Egy lándzsa-mondom kelletlenül.

-Igen, egy hosszú pengéjű lándzsa, ez közelharcnál jó, mert nem kell közel engedni az ellenfelet, pont, mint a hosszú élű tőröknél.–nézi ámulattal a fegyvert, miközben okít.
Én meg őt nézem ámulattal, nagyon szexi, ha egy csaj ennyit tud a fegyverekről.

- Ez a pár centi akár életet menthet, ha gyors az ellenfél, de életet is vehet, mert ezeknél nem lehetsz, lomha,- néz rám szigorúan és rángat ki az álmodozásból- mivel ezek hosszabbak - folytatja mélyen a szemeimbe nézve- forgatásuk közben a nagyobb ív miatt nagyobb a sebezhetőségi felület. –simít végig az egyik fényes pengén.
- De ezt hagyjuk meg a csajoknak- mondja mosolyogva
- Ezeket csak azért hoztam fel, mert ők  a kedvenceim.-vigyorogva elfordul egy másik állványhoz és levesz egy ívelt pengéjű széles kardot.
Suhint vele egyet, a penge süvítve szeli ketté a levegőt.