Szemekbe Zárt Érzelmek (Átírás alatt)

22. Fejezet

Elsőnek a keze tűnik fel, amin fagyás nyomok vannak, a bőre piros és szivárog belőle a vér, ahogy remeg. Feljebb emelem a pillantasom, de előtte még látom, hogy a lába rosszabb állapotban van, az egésznek lilás színezete van. Amikor az ar
cához érek nem merek egyből ránézni, ezért csak a hajára esik a pillantásom, ami össze van fagyva és csillog rajta a jég. A tekintetem lejjebb vándorol, a szívem még hevesebben kezd el verni, mint eddig. Az orcáján jégvirágok fekszenek a szája lila és abból is szivárog némi vér, egyfolytában remeg és amikor rájövök, hogy ez a remegés az egész testét rázza, hirtelen a szemére a kapom a pillantásom. A szemei rebbenek egyet, alig bírja nyitva tartani őket, aztán előre dől. És most már tombolnak Morró szavai a fejemben ,,sebezhető",,emberi". Az emberek belehalnak a fagyásba.
Ezek egy pillanat alatt játszódnak le a fejemben. Felkapom elgyengült testét és rohanok fel vele a fürdőbe, miközben berúgom a bejárati ajtót, hogy becsukódjon. Fejvesztve futok, nem törődve anyám kérdéseivel. Csak egy dolog érdekel, hogy Kathryn minél előbb forró víz alatt legyen. A fürdőbe érve sarkig csapom az ajtót. Kathrynt leültetem az ott lévő szekrényre, folyamatosan beszélek hozzá, nem szabad elaludnia, ez az egy lebeg a szemem előtt.
-Kicsim, ébren kell, hogy maradj-beszélek hozzá, miközben kinyitom koppanásig a csapott, hogy minél előbb forró víz follyon belőle.
Odapillantok Kathrynre, alig bírja nyitva tartani a szemeit, a feje egyfolytában előre bukik. Betartom a kezem a csap alá.
-Már elég meleg lesz-mondom miközben odalépek hozzá.
Megpróbálom lehúzni róla a pólóját, de az szemmel láthatóan a bőréhez tapadt. Hirtelen Kathrynre kapom a fejem a szívemet még nagyobb rettegés tölti el, fájdalmában üvölteni kéne,de nem teszi, azt hittem elaludt, de nem, csak néz rám félig lehunyt üres szemekkel. Gyorsan lekapok magamról minden fölösleges ruhát-szerintem életemben nem vetkőztem le még ilyen gyorsan-csak egy boxer marad rajtam. Felkapom Kathryn jégtömb testét és magamhoz szorítva belépek vele a zuhany alá, ahogy a testemhez ér az övé, kiráz a hideg, olyan jeges az egész, mintha teljesen megfagyott volna, nagyon félek. És az, hogy félek, kétségbe ejt. Ahogy beállok vele a zuhany alá azt várnám, hogy felsikít fájdalmában, de nem teszi. Megtámasztom a vállammal, gyorsan legugolok, hogy bedugjam a dugót a kádba, addig Kathryn még mindig jéghideg teste rám hanyatlik. Mikor felállok szorosan magamhoz ölelem és beljebb nyomom a rózsa alá, miközben a hátát és a karját dörzsölgetem, hogy fellazuljon a ráfagyott ruha. Amint ez megtörtént, egyből leveszem róla a pólót. Segítek neki kibújni a gatyából, de ehhez le kell hajolnom, így testközelből láthatom Kathryn még mindig kissé lilás színezetű lábait.
-Nem bírom-hallom meg Kathryn rekedt hangját.
Felkapom a fejem, de már késő, dől előre lecsukott szemekkel. Neeee. Kathryn teste feladta. A szívem eszeveszett tempóban ver. Miért nem aktiválja az erejét?? Mert most lappang, válaszolom meg a saját kétségbesett kérdésemet. Ekkor egy régebbi emlék jön elő. Emiatt Kathryn jéghideg ajkára tapasztom a sajátomat, miközben satuként szorítom magamhoz, nem merem lehunyni a szemeimet.
,,Ha most megcsókolsz, akkor nagy valószínűséggel, nem tudom majd irányítani az erőmet"
Ezek visszhangoznak a fejemben, miközben Kathryn alsóajkát csókolom és szívogatom. Kathryn kék fényességben úszó szemei felpattannak és bámul rám, még mindig az ajkaimmal a száján. Mohón elkezdd visszacsókolni és lecsukja a szemeit. Őrülten szívogatom az alsó és felső ajkát, többször is belecsípek. Ez követelőző, kétségbeesett csók, mikor a nyelvemmel végig simítok telt alsó ajkán közvetlen a karikája mellett, hogy bebocsátásáért könyörögjek. Kathryn ad egy leheletnyi csókot a számra és lehajtja a fejét és rádönti a mellkasomra. Még mindig szorosan ölelem magamhoz.
Fázom-hallom meg fájdalommal teli, elgyötört hangját.
Megfogom a vállát és lenézek rá, a zuhany még mindig záporozza a testére a vizet. Azt mondta fázik, és a hangjából fájdalmat hallottam ki.
Kathryn érez.
Egyik kezemmel megfogom a vállát, úgy tartom a másikat, álla alá simítom és gyengéden felemelem. A szemei csukva vannak, óvatosan megsimítom az arcát és Kathryn szemei kinyílnak, régi aranyszínű pompájukban úszva.
-Mini-csak ezt bírom kinyögni. Megpróbál elmosolyodni, de nem megy neki, biztos, mert olyan régen tette. Érzem, hogy elkezd még jobban remegni. Kikapom a zuhany alól és épp, hogy elzárom a csapot, villámgyorsan rohanok a szobámba. Ott egyből a takaró alá rakom az ágyamon, előtte némileg szárazra törlöm őt is és magamat is. Egész végig kapaszkodik belém, nem enged el egy pillanatra sem. A szemét sem veszi le rólam, olyan mintha ezer éve nem látott volna. Lehet, hogy így van. Bebújok mellé és szorosan magamhoz ölelem, ő egyből a mellkasomra fekszik és hozzám simul, a bőre már nem olyan hideg, de még mindig remeg. Nem merek semmit sem kérdezni, félek, hogy ez csak egy kibaszott álom és felkelek, ő meg megint más lesz. Ezért csak azt hajtogatom neki, hogy maradjon ébren.
-Már nem lesz semmi baj, nyugodtan aludhatok-mondja fáradt, elgyötört hangon.
-Az erőm életben tart- ásít egyet.
-Miért nem változol át?-kérdezem miközben apró köröket írok le az egész hátán
-Úgy könnyebb lenne, nem?-folytatom továbbra is simogatva a hátát. Nem válaszol, pár perc után a teste elnehezül, a légzése lelassul, elaludt.