Szemekbe Zárt Érzelmek (Átírás alatt)

8. Fejezet

Ashly megfogta ,,Mini" táskáját és belesöpört mindent az asztaláról, vagyis inkább az üres müzlis papírokat, mert nem igazán pakolt elő. Már csak rám várt, hogy karjaimba vegyem őt, aki továbbra is aludt, mint egy kis angyal,aki simán letépi a kezed és azzal ver össze. Most így, ahogy a padon fekszik a nagy pulóverében és a karjait a kicsi teste alá húzza, nagyon aranyosnak hat akkor is. Vonásai kitisztultak. Semmi ránc, semmi gúnyos vagy félelmetes, lélektelen arc. Egyszer már láttam ezt az arcot, és akkor is elbűvölt. Pedig azt hittem csak képzelem. Úgy látszik még sem. Persze a félelmet keltő légkör így is körbe veszi, mintha a lényéből fakadna. De szerintem meg lehet szokni, főleg, hogy az állatot ilyen nyugodtan tartja továbbra is.Vajon akkor, hogy reagál ha a karomba tartom vagy inkább én, hogy fogok reagálni.
Kicsit kijjebb húzom a székét és az egyik kezemmel a lába alá nyúlok, a másikkal átkarolom a hátát és magamhoz húzom, az orromat megcsapja az isteni illata. Ashly tartja, hogy a gravitáció ne húzza vissza,amíg rádöntöm a mellkasomra,hogy mindkettőnknek kényelmes legyen. Ahogy lenézek rá a hagyom a karomban tartom, elképesztő vágy tör rám, hogy  mindentől,megvédjem, ettől a gondolattól kissé erősebben szorítom magamhoz a meleg testét,hirtelen megmerevedek mikor érzem, hogy egy kicsit ficánkol a karjaimban. Kathryn hirtelen feljebb mászik még mindig csukott szemmel és a nyakam hajlatába furja az arcát és egy nagyot lélegzik, a kiáramló levegőtől az egész testem libabőrös lesz, Ashly szemei kitágulnak a csodálkozástól, -nekem is -de a szemében öröm tombol. Nekem meg olyan érzés, mintha megcsípne az elektromosság és az egész testemet felvillanyozna, nem tehetek róla de hirtelen egy elégedett morgás tör fel a mellkasomból, ,,Mini,,  a kezeit a nyakam alá húzza és arcom oldalára fekteti, a lélegzetem elakad az állat a láncainak feszül. Amikor hozzám ér, hirtelen egy képet látok magam előtt mintha átélném még a szagok is megváltoznának körülöttünk, egy lányt látok mellette egy farkassal, nem tudom eldönteni, hogy ez most a valóság vagy egy álom netán egy emlékkép.  A farkas a lány ölébe hajtja a szemeit le nem veszi a lányról,  áhítattal nézett föl rá, mint akit megbabonáztak az állat szemiben nem látni mást csak a lányt , teljes nyugodtság játszik az arcán, tudom, hogy ha tehetné sosem kelne fel onnan, ott maradnának örökre és még utána is. Ez csak egy pillanatnyi villanás volt,de tudom,hogy örökre beleég a memóriámba, mertebben az emlékben én voltam a farkas és akinek az ölében feküdtem az nem volt más mint ,,Mini,, az arcára soha nem látott öröm ült ki és valami megmagyarázhatatlan érzés ült ki az arcára. 
-Jól van, mehetünk-szólt Ashly sejtelmes mosollyal, amit nem tudtam hova tenni, de mintha a szemébe egy könny cseppet látnék, de pislog egyet és már ott sincs .
-Tudod, ez nem az első, hogy előfordul.-mondja miközben ,,Minit" nézi, az arcán még mindig ott van az az örömteli mosoly.
-Hiába mindjárt felnőtt és hiába ő a legerősebb. Magára soha nem vigyáz. Tudod hányszor volt az, hogy csak akkor  vettük észre, hogy nem evett vagy szinte semmit, mikor már legalább három kilót fogyott?-És már híre sincs az előbbi boldogságnak arcán-  És amint látod eléggé alacsony, rajta ez hamar meglátszik. - közben a kezével hevesen gesztikulál, ez menti meg attól,hogy kikapja a kezemből az édes terhemet-Mindig attól fél, hogy terhünkre van. Pedig ő csak egyszerűen nem érzi, hogy mire van szüksége, nem tehet róla.-De nem bírja ki, oda hajol és szeretet teljesen megsimítja az arcát,ettől ,, mini,, még jobban a nyakamnak szorítja az arcát.  Meg persze nem is érdekli.-folytatja szomorúan felnevetve, mint aki szívesen változtatna, de sajnos nem tud.Én továbbra sem szólok egy szót sem csak ölelem ameddig tudom és elraktározom az érzést későbbre. 
-Ő nem tehet semmiről, de mégis úgy érzi, hogy igen. Egyszerűen csak attól félünk, hogy egyszer nem jön vissza kintről. Persze ő ennek örülne. Ahogy ő fogalmaz végre nyugalomra lelne és nem lenne senki terhére.-nevet föl újra mélységes szomorúsággal.De itt már nem bírom muszáj vagyok megszólalni. 
-Azt hogy érted, hogy kintről?-kérdezem, mert ez nagyon nem világos, nem mintha a többi az lenne, a hangomra újabb ficánkolást érzek a karomból, de csak újra a nyakamnak dörzsöli az arcát,nekem meg újra libabőrös lesz az egész testem.
-Ja, hát tudod, amikor az utcára megy-válaszol némi zavarral a hangjában,nem hiszem, hogy erre gondolt az előbb .
-Aham értem-Inkább nem feszegetem a témát. És hogy érti, hogy ő a legerősebb? És mi az, hogy nem érzi ,mit nem érez? De ezt a sok kérdést inkább nem teszem fel. Azt szeretném, hogy ezekre az édes terhem válaszoljon, önként fedje fel a titkait. 
-Ezt sose csinálta eddig-néz Kathrynre, akinek a feje még mindig a nyakhajlatomban pihen és továbbra is édesen szuszog.
-Amikor Morró veszi fel akkor is egyből felébred, mert megijed, hogy nincs biztonságában- már ,majd nem ki értünk a suliból-. Azt hittem amikor felveszed egyből felébred,és rohadt ideges lesz-nevet fel hangosan- De nem.-Úgy csóválja a fejét mint aki nem is érti- Olyan, mintha teljesen nyugodt lenne. Teljesen ellazult. Még hozzád is bújik.-Hallani lehet a hangján a döbbenetet-Olyan mintha valami húzná feléd és amint megkapja teljesen kikapcsol. Szerintem hét éve nem volt ilyen. Minden esetre akkor is  nagyon édes.-mondja mosolyogva. Mindenesetre egyet értek,de  rohadt sok kérdésem van, amit persze nem tehetek fel hangosan. De még mindig: ki a faszom az a Morró? Nagyon remélem,hogy nem a pasija,de őszintén szólva le is szarom. Mert az én karomba lazult el és nem az övében,én karomban alszik továbbra is és nem máséban, és ameddig ez így van bárki jöhet azt nagy ívben leszarom.De mi volt hét évvel ezelőtt? Miért fontos neki ennyire a biztonság,még barátok között is ? Most már, hogy a karomban és a bőre hozzáért az enyémhez, érzem, hogy természetfeletti erő tombol benne,de hogy milyen erős és,hogy honnan ered azt, nem tudom. Ami nagyon fura, mert általában egyből tudom, egy kilométerről kiszagolom a természetfelettit, nem csak a felszínt kapirgálom,hogy talán ő benne van valami és nem csak akkor, amikor már a karjaimban tartom.