Szemekbe Zárt Érzelmek (Átírás alatt)

12. Fejezet

Nincs eszméleténél, mikor Ashly elkezdi nézni a pulzusát, mindketten mellette térdelünk a földön. Amint hozzáér kinyílik a szeme és egyből összekacsolódik Ashlyével. Kicsit feljebb ül, végig néz magán és elkezd nevetni, mintha ez olyan kurva vicces lenne. Még mindig folyik belőle a vér a padlóra, már tócsában gyűlt a teste alatt és egybe olvad a padlóval. Lenéz magára csücsörít kicsit a szájával, összeráncolja a szemöldökét és nem értve a helyzetet  Ashlyre néz .
-Ne vágj már ilyen fejet, elvileg kijön a vér a padlóból, bár innen még nem kellett vért feltörölnöm,-nevet fel-ami fura tekintve, hogy a ház legtöbb pontján már legalább egyszer majdnem elvéreztem-vihog föl. Hát ez komolyan pszichopata. Én még mindig itt térdelek mellette, mikor rám néz, a szemeit egyből gonoszan húzza össze.
-Miért van itt? Minek jött?-pillant Ashlyre, a szemei továbbra is szikrát szórnak.
-Ericcel van baj?-néz rám hirtelen, persze a szemei egyből aggódóvá válnak, még egy kicsit feljebb is ül, mint aki már rohanna is ha arról van szó. Hát persze, az öcsém jobban érdekli, mint én, vagy inkább mint akárki beleértve magát is.
-Nem, nincs vele baj, ha az nem számít, hogy hiányzol neki.- nyugtatom meg, még csak az kéne, hogy tovább pattogjon a vérző oldalával itt.  
Ennek hallatán elmosolyodik, csupa szeretettel  a szemében, kissé meg is nyugszik.
-Az jó. De akkor te minek vagy itt? -kérdezi flegmán, újra gyilkosan méreget.
Velem miért nem tud olyan kedvesen beszélni? Mindent megadnék egy kedves szóért vagy egy őszinte mosolyért. Soha nem voltam még ilyen helyzetben egy lánnyal se. De hát ő tényleg nem hasonlít a többiekre,nekik nem folyt az oldalukból vér.
-Tudod a közös házi feladat.-magyarázkodom neki, szerintem képes lenne vérbe fagyva is kidobni a házából.
-Ja, tényleg már elültettem.- kapcsol egyből- Verbéna, azaz vasfű. Mondjuk ültethettem volna sisakvirágot is. -vigyorog rám eszelősen. Persze, hátha megöl vele.
-Kat, ez csúnya volt.-mondja Ashly sértődötten,olvas a gondolataimban vagy mi a fasz .
-De hát nem ültettem azt, ha megtettem volna, akkor undok lennék, de mivel nem azt ültettem, így nem.-magyarázkodik mint egy ötéves, még a jobb kezével is hadonászik úgy magyaráz. Komolyan olyan mint egy pszcihobébi.
-Bár, az így is van ültetve-vigyorog elgondolkodva, fogadni mernék azon gondolkozik hova ültette.
-Kathryn!! Ezt nem hiszem el, azt mondtad, összevarrtad, raktál rá kenőcsöt, és le is ápoltad! -ordít fel Ricker. Mikor benéz az ajtón, kis híján összerezzenek annyira el voltam foglalva a pszichobébivel, hogy nem is hallottam a jövő léptek zaját.Fasza vagyok mondhatom. 
-Hé egy meg is volt! -kezdi magát egyből védeni, még úgy is csinál mintha elgondolkozna a válaszon-Asszem' kimostam.-vigyorog rá kajánul, pont leszarja az egészet. -Asszem kimostam.Igen majd nem biztos vagyok benne, Kathryn mert arról vagy híres,  megáll az eszem-puffog tovább Ricker, egész feje elvörösödött a dühtől. 
-Azonnal álljál föl és most összevarrjuk! Indulás!-adja ki a parancsot, szinte remeg a dühtől meg is értem én is majd felrobbanok az állat is ugrása kész.Ha nem jön a két lábán, akkor ha kell odavonszolom, nem érdekel, meg kell védenem még ha ez azt jelenti, hogy saját magától. 
-De ne márrrrr, semmi kedvem. Gondolom csak el áll egyszer. - makacskodik, még az orrát is réncolja-Vagy ha nem, max elvérzem, probléma megoldva.-akadékoskodik.
Max elvérzik, hát az totál őrült. Ja max meghal, tényleg.Eszem faszom megáll ettől a nőtől, a farkas már pattanásig cibálja a láncait,Ashly menti meg attól, hogy felkapjam és cipeljem, hogy végre egyről a kibaszott kettőre jussunk.  
-Kathryn, azonnal fölállsz.-mondja Ashly fojtott hangon, hallatszik a hangján, hogy nem tűr ellenállást . Nagyon dühös, az ő szemei szikráznak a dühtől. Azt hinné az ember, hogy megint akadékoskodni kezd Kathryn. De nem ezzel meg is lepve engem. Ránéz és egyből föláll, az oldalát fogva, patakokban csorog végig az oldalán a vér. Megindul, ki az ajtón mi pedig követjük, mindenkinek pattanásig feszültek már az idegei. Senki nem mondja, hogy én miért megyek, vagy, hogy minek. Csak megyek és kész. Kathryn mellé érek, együtt megyünk tovább föl, még magasabbra egy lépcsőn,a járása most má, egyáltalán nem a megszokott kissé már sántít is, párszor még a falat is súrolja a válla, mint aki  nem tud egyenesen járni, ennyi vér veszteségtől, mennie nem kéne tudnia. Ő mégis csak előre tart,egy ideig, mikor Kathryn hirtelen nekem szédül, egyből a karjaimba zárom és megtartom, igyekszem a seb felől elvenni a karom, nehogy még nagyobb fájdalmat okozzak neki. Totál lesápad, a homlokán izzadság cseppek jelennek meg. Lehet a sok vér vesztéstől sokkot fog kapni. Mikor a karommal erősebben fogom,mert ő már nem is tartja magát, hátra csapja a fejét és a zavaros szemeivel rám  néz, vagyis próbál, de szinte nem is lát engem. 
-Kicsit vonszolj már, farkasfiú. Nem teljesen megy a járás-nevet fel sajnálkozóan, az arca továbbra is fal fehér, már az ajaki is kicserepesedtek . Látom a szemein, hogy nincs teljesen magánál továbbra sem, nyilván, azért is dőlt nekem, másképp hozzám se érne, csak ha eszmélet vesztés közelébe kerül, jó kilátások kurvára. De ahelyett, amit ő mondott, hogy vonszoljam, inkább fölkapom a karjaimba így biztosabb, hogy nem gurul le a lépcsőn, ja meg végre újra a karjaimba tarthatom. Ő egyből  a nyakamnak támasztja a verejtékben úszó homlokát, lehelete csiklandozza a nyakam .
-Mindig olyan édes az illatod, mint a csokis sütinek.-motyogja és még jobban a nyakamnak szorítja az arcát, úgy szimatol bele a nyakamba. Most már tuti, hogy nincs magánál.

 Mikor felérünk egy botanikuskertbe jutunk, mikor átlépünk a régi piros kopott ajtón. Tényleg mindenhol növények vannak. A legtöbbje gyógynövény. Onnan tudom, hogy anya is sokat foglalkozik velük. Ő volt a falka gyógyítója. Az egész kupola növényekkel van tele, meg egy pár régi fém szekrénnyel, plusz egy orvosi ággyal. Gondolom oda kell letennem, a mozdulatlan testét. Mielőtt letenném  még óvatosan magamhoz szorítom törékeny testét, mikor gyorsan körül nézek meglátom, hogy  a kupola közepén egy fa állvány áll, mögötte a kupola egyetlen nyitható óriási ablakával. Az állványom egy hatalmas csukott barna kötéses könyv van fektetve. Pont mint egy  boszorkány könyv.  A betűk arany fénnyel foszforeszkálnak pont olyan színnel, mint Kathryn szeme. Boszorkány lenne? Sajnos nem tudok róluk sokat, hála annak a kurva falkának. Mindent eltitkoltak előlünk.Azt a keveset, amit tudni lehet a boszorkányokról azt is eltitkolták csak annyi a biztos, hogy az egyik klán irányítja a varázs világot, vagy valami ilyesmi, de sokat hallani, hogy most senki sincs a trónon ezért szabadon garázdálkodhat mindenki, minden kibaszott törvényt megszegve. 

-Ashly keresd elő azt az üvegcsét, amire az van írva, hogy Antidotum.-rendelkezik Ricker és odajön hozzánk, egyből Kathryn teste fölé hajol.
Kathryn pólóját középen szétvágja, egy orvosi ollóval, amit az egyik fém szekrény fiókjából vett elő. Katrhyrnt látva egyből az jutna eszembe, hogy milyen dögös meg szexi a fekete melltartójában, és mit tennék legszívesebben a fenséges halmokkal, de amint lejjebb pillantok meglátok egy sötét vörösen átázott kötést, amiből még most is szivárog kifelé a vér és minden kéjes gondolatom megszűnik . Ricker a véres kötést is leszedi, közben összeszorítja a száját mérgében, de mozdulatain látszik, hogy nem most csinál elsőnek ilyet. De a  szeme mégis  tele van fájdalommal. Mintha ő tehetne róla. Amint leszedi az elhasználódott kötést, látunk több horzsolást  is és egy szúrt sebet, abból szivárog a vér folyamatosan, körülötte égő piros a bőre. Olyan mintha el lenne fertőződve, de körülötte és benne is  fekete vér van. Démon vér. Most már tudom, ki intézte el őket. 
-Persze, kimosta. Hát persze. Azt se csinálta meg. Akkor nem lenne ennyire szétbarmolva az egész.-mérgelődik fojtott hangon Ricker. Ránézek Kathrynre, hogy lássam a véleményét, de nincs magánál. Pihegve lélegzik arcán továbbra is gyöngyözik az izzadság. Csak egy kissé ráncolja a homlokát, de mégis  annyira nyugodt az arca.
-Tessék, itt a kenőcs- hozza oda az üvegcsét Ashly, a kezében további kötszerrel.
-Tudja, hogy allergiás rá. Akkor minek csinálja? -idegeskedik tovább, a keze remeg a dühtől.
-Jól tudod, hogy miért. Miért nem eszik? Miért nem vigyáz magára? Miért várja annyira a halálát?-válaszol lemondóan Ricker. Most már elegem van, amint Kathrynt bekötözték kifaggatom Ashlyt. Muszáj válaszokat kapnom, itt állok mint egy fasz és semmit se tudok tenni és semmit sem tudok.  Ashly szomorúan simogatja Kathryn arcát, egy nedves kendővel törölgeti róla az izzadságot. . Hoznak még kötszert, meg meleg vizet a szekrény melletti régi csapból, hogy kitudják mosni a sebet. Mikor Ashly hozzá érne a szúrt sebhez egy vattás pálcikával, Kathryn hirtelen felül szeme arany színben izzik, azzal egy vonalban arany  színű hold tetoválások jelennek meg, amik arany színben izzanak akár a szemei , szemfogai megnőttek kissé kilógnak a telt ajka alól. Egész testéből sugárzik a méz színű fény. Kezét a sebre teszi, a tenyere alól még erősebb fény szökik szinte megcsap a színtiszta erő, nem bírok moccanni se annyira a hatása alá von . Tenyere alól kicsurog a fekete vér és semmivé lesz. Elveszi a kezét és nincs ott többé se seb, se vér, újra  csak ép bőr. Ő sem világít tovább, újra normális minden a fojtogató erő is eltűnt.  
-Kösz az ápolást. -veti oda, de senkire sem néz, az arca teljesen mellőz minden érzelmet.
A szemeit a nyitotta ablakon nyugtatja,és egy pillanat múlva már az ablak párkányon is áll, még csal nem is kapaszkodik, visszanéz ránk egyesével végig néz rajtunk utoljára rajtam állapodik meg a szeme, még ki tudom olvasni azt a mérhetetlen szomorúságot és magányt mielőtt lelép a semmibe . De könyörgöm a negyedik emeleten vagyunk. És nincs rajta más fölül csak melltartó,de gondolom ez kurvára hidegen hagyja. Még látok a hátán valami villanásnyi mintát ,de ilyen gyorsan semmit sem tudtam kivenni, csak talán,egy nagy holdat olyan gyorsan leugrott.  Gyorsan oda rohanok és még épp látom, ahogy földet ér és beveti magát az erdőbe, de előtte még lerúgja a balett cipőit és végül mezítláb vág neki.
-Jó, most már- fordulok meg, a szemeim csak úgy izzanak a hangom szinte felismerhetetlen-elegem van, pakoljatok ki mindet. Mi ő és miért ilyen? -követelem a válaszokat a két embertől, akik szemben állnak velem lesütött szemmel. Azt hiszem, harcolnom kell a válaszokért, de nem. Kár lenne  el vennem erővel, azt amit akarok .
-Rendben. Úgy sem érdekli őt.-egyezik bele Ashly, lemondóan, továbbra se mer a szemembe nézni.