I ship bullshit. (Larry Stylinson HUN)

hatvankettedik fejezet - A találkozás I.

L.

- Tiszta jó, hogy tudjátok egymás neveit!

Fizzy hangját csak azután ismertem fel, hogy amint tudatosult bennem, milyen közeli pozícióban vagyok Harry-vel.

De amint rájöttem, hogy húgom bent van a szobámban, és tökéletes rálátása nyílik az ágyamra, amiben éppen Harry-vel fekszem nem épp a legmegfelelőbb helyzetben, azonnal felpattantam a matracomról.

- Szia Fizz. - köszöntem rá rekedtesen, majd megköszörülve a torkomat folytattam: - Mi a helyzet?

- Anya küldött fel. - vonta meg a vállát húgom miközben fejét körbejáratta a szobán. - Nagyon vagi lett a szobád, Lou!

- Köszi! - vigyorodtam el hátra nézve Harry-re, aki az ágyon terült még mindig mozdulatlanul. - Tulajdonképpen Harry érdeme. Én csak az ajtó körül csináltam.

- Hát, látszik is.. - kuncogott Fizzy, mire elkapott a méreg.

- Mit mondsz?! - léptem közelebb hozzá mire hangosan nevetni kezdett.

- Semmit, semmit.. - nyújtotta el szavait, mire odaléptem hozzá, és csiklandozni kezdtem, mire az egész szobát és felsőszintet betöltötte gurgulázó nevetése. - Jól van, Louis, csak vicceltem!

- Helyes. - hagytam abba, miután már úgy éreztem, hogy megkapta, amit érdemelt. - Amúgy miért küldött anya?

- Kész a vacsora. - vigyorgott Fizzy, aki ötünk közül a leginkább szeretett enni. - És nagyon finomat csinált!

- Már vacsoraidő van..? - kaptam fejem éjjeliszekrényem felé, de mivel le volt fóliázva, csak az elmosódott színét láttam a virtuális órám kijelzőjének.

- Lent várunk! - intett Fizzy, azzal gyomra hívó hangjára már lent is termett.

Hűlt helyét látva megvontam a vállamat, és visszafordultam a göndör felé, aki kényelmes pozícióba fészkelve magát.. aludt.

H.

- Louis, biztos bírni fognak..? - kérdeztem felzárkózva barátom mögött, összekulcsolt kezeinket bámulva egy kellemesnek nem éppen mondható utcán.

- Harold, könyörgöm, nincs élő ember, aki ne bírna téged! - szólt hátra Louis, de nem lassított a léptein, és továbbra is maga után húzott jobbomtól fogva. - Szedd a lábad, és akkor hamarabb a nyakadba szöknek majd!

Akkor jöttem rá, miért siet ennyire: ez az a környék. Ijedtemben szívem a torkomba szökött, és engedelmeskedve, gyorsítottam lépteimen.

Pár perc múlva még mindig a baljós érzetű és kinézetű környéken álltunk, de már házak is voltak, így mikor Louis maga után húzott az egyik verandája felé, már biztonságosabban éreztem magunkat.

- Itt lakik Stan barátom. - magyarázta Louis, mint egy igazi turista-vezető. Bólintottam, igazi turistaként, majd Louis kopogását követően egy mosolygós barna hajú nő nyitott ajtót nekünk.

- Sziasztok! - köszönt illedelmesen, majd bennébb tessékelt minket. Louis arcára egy puszit nyomott, nekem pedig a kezét nyújtotta. - Mrs. Lucas vagyok!

- Harry Styles - fogadtam el a szívélyes kézfogást, majd egy cuppanos puszit az arcomon.

- A fiúk a szokásos helyen vannak - kacsintott Mrs. Lucas Louis-ra, aki mosolyogva megköszönte a tájékoztatást, és maga után húzva áttessékelt a garázsba.

A helységbe lépve egy igazi szentély fogadott, meg négy barnahajú srác. A garázs eredeti funkciója, miszerint autót tároljanak benne, ezáltal védve a természetben őt érhető lehetséges körülményektől teljesen felcserélődött: a helység tele volt dobozos üdítők összeroppantott maradékaival, félig elszívott cigicsikekkel, telemázolt és teljesen fehér papírlapokkal, hangszerekkel és egyhasználatos tányérokkal, morzsával, de ami a legfontosabb: hangszerekkel és hangosítokkal.

- Hello srácok - pacsizott le Louis a vigyorgó srácokkal, majd felém intett. - Ő itt a barátom, az ifjú Harry Styles, Holmes Chapel-ből. Üdvözöljétek őt egy feltörekvő bandához illően.

Nem tudom, Louis mit értett utolsó mondata alatt, de a banda egy emberként nekemrontott, "LOUIS BARÁTJA A MI BARÁTUNK IS!!!" címszó alatt, felkaptak a levegőbe és hatszor feldobtak, majd (szerencsémre) el is kaptak.

A finom vacsorát, amit Jay készített nekünk csakis azért nem engedtem a felszínre törni, mert nem lett volna kellemes bemutatkozó. Így is kissé kellemetlenül éreztem magam a négy, kíváncsian fürkésző tekintetet érezve magamon.

(Sziasztok Drágáim! ღ

Elnézést kérek a gyatra részért, de sajnos alig volt időm ma a résszel foglalkozni.. Csak nem akartam kihagyni, mert megígértem, hogy minden vasárnap lesz rész. Amint több időm lesz, a héten kipótolom ezt a rövidke részecskét, megígérem!

Remélem azért nem csalódtatok nagyot bennem :(.

Sok puszi és ölelés,

Zsuzsi xoxo)