I ship bullshit. (Larry Stylinson HUN)

ötvenkettedik fejezet - Félreértések

H.

Imádom a tejfölt.

Csak ez lehet a mentségem arra, hogy kiettem a Tomlinson családot az á la Greque levesükből.

Jut is eszembe, majd elnézést kell kérnem Jay-től emiatt.

Olyan jól laktam a puszta levessel, hogy a második fogást csak gondolatban mertem magam előtt látni. A reggeli után arra következtethetnék, hogy valami sült hús lehet.. Valami jó szaftos csirkecomb, vagy puha melle husi, esetleg sertéshús, vagy valami vad.. Krumplipürével, vagy sültkrumplival, mert az biztos az ikrek kedvence. De biztosan, biztonság esetére, biztosan készített más körítéseket is, mondjuk rízset, vagy sült zöldséget.. Savanyúság terén is biztosan több fajtát készített, kovászos uborkát, uborkasalátát, céklát, tormás káposztát, savanyú káposztát, és talán a kedvencemet is, eceteshagymát..! Lou biztos megemlítette neki, hogy ez a kedvencem. Vagy.. Jay kiszedte belőle, mert a leves is feltűnően a kedvenceim közé tartozott.

- Harry..? - hallottam Louis hangját a távolból. - Itt vagy velem szellemi síkon is, vagy csak fizikailag..?

Nagyokat pislogtam, és próbáltam kiűzni a fejemből az ételeket.

- Hahó, Hazz, minden oké? - lóbálta meg jobbját szemeim előtt. Megráztam magam, és végre csak Louis-ra koncentráltam.

- Igen.. - bólintottam, majd Louis-ra fókuszáltam. - Igen, csak elkalandoztam.

- Pont erről szeretnék beszélni veled.. - sóhajtott Louis.

Jaj nee.. Tele vagyok! Most egy darab sültkrumplit sem tudnék megenni, max egy vagy két karika eceteshagymát.. Nem! Még annyit sem, Styles, köss bogot a gyomorszájadra!

- Én nem hiszem, hogy most készen állnék rá.. - próbáltam finoman utalni arra, hogy tele vagyok, és ha még egy falatot ennék, biztosan megdugulnék.

- Tudom.. - Louis nagyon a szívén viselhette a második fogás fontosságát, mert nagyon gondterhelt volt az arca. - De muszáj Harry.. Hidd el, nekem is nagyon nehezemre esik.. De egyszerűen.. Nem tudnék ezek után rendesen a szemedbe nézni.. Értsd meg, muszáj megbeszélnünk..

Összevontam a szemöldökömet, ugyanis nem értettem, miért ne tudna a szemembe nézni azok után, ha nem ennék második fogást.

- De Lou.. - próbáltam közbeszólni, de ismét belém fojtotta a szót.

- Nem, Harry, ha most nem teszem meg, akkor lehet, hogy soha nem fogom! - Louis hangja a mondata végére nyögésbe fulladt.

- Louis, én akkor sem tudok többet enni! - becsuktam a szememet, és éreztem, hogy hangom hangosabb a kelleténél, de muszáj volt kimondanom. Édesanyám mindig arra tanított, hogyha valami nem esik jól, akármennyire is próbálják rám erőltetni, tudjak nemet mondani.

Louis pislogva meredt rám.

Hosszas csend állt be köztünk, és már-már attól tartottam, hogy valami rosszat mondtam, és hogy nagyon megbántottam Louis-t, amikor szemei résnyire szűkültek, és olyan szélesre húzta a száját, hogy attól féltem, menten szétreped.

Értetlenkedve bámultam rá, mert Louis-ból kibukott a nevetés. Egetrengető hahotázásba kezdett, én pedig még mindig semmit sem értettem az egészből.

Helyette inkább Louis csilingelő nevetését hallgattam, ami mintha simogatta volna a fülemet. Magas, de mégis rekedtes hangja hullámokban szakadt fel mellkasából. Szemeit lehunyta, így tökéletes rálátást biztosított hosszú és dús szempilláira. Arcára önfeledt boldogság kúszott, ami jelenleg a legszebb dolgot jelentette számomra.

Louis olyan gyönyörű volt, mint egy angyal. Tátott szájjal bámultam rá, és éreztem, hogy a látványa beleívódik a retinámba. Meg akartam őrizni magamnak örökké ezt az önfeledt, boldogságtól kicsattanó, hahotázó Louis-t.

A gyomromban melegség terjedt szét, majd mintha ezernyi lepke kelt volna szárnyra benne. Zsigereimben éreztem, hogy megmozdít bennem valamit: nem kellett nadrágomra pillantanom.. Tudtam, hogy merevedésem lett.

(Sziasztok Drágáim!

Íme, egy újabb rész, remélem tetszett ^^

Véleményeket várok :3.

Sok puszi és ölelés,

Zsuzsi xx)