L.
Az állomásra érve telefonomra pillantottam, ami negyed kilencet jelzett. Még volt kábé negyed órám Harry érkezéséig.
Leültem egy padra a peron szélén, és zsebredugtam kezeimet.
A kabátom zsebébe nyúlva kitapintottam egy téglalap alakú dobozt.
A cigim!
Elővettem zsebemből, és kihúztam egy szálat: pontosan erre volt most szükségem.
A tegnapi események, és a mostani kínzó várakozás előhozta belőlem a kényszert, amit a koncert óta nem éreztem.
A csomagból előhúztam piros öngyújtómat is, és meggyújtottam a cigimet.
Lassan leszívtam a füstöt, és addig tartottam lent, ameddig égetni nem kezdte a tüdőmet. Mikor már szükségességét éreztem kifújtam a füstöt, karikákat eregetve.
Az első néhány szívás után megszédültem, annyira elszoktam egy hét alatt a cigizéstől.
Miután szervezetem felismerte a kátránnyal kevert dohány mérgező elegyét, már teljesen megnyugodva szívtam el az első szálamat.
Ismét telefonomra pillantottam: nyolc óra huszonnyolc perc volt. Az idő csigalassúsággal telt, mire én unalmamban, rágyújtottam egy újabb cigire.
Majd még egyre.
És még egyre..
... ameddig el nem szívtam az egész csomagot.
Pillanatnyi bűntudatom volt, amiért testemet hirtelen ilyen nagy dózisban mérgeztem, de ha arra gondoltam, hogy szinte egy teljes hete tiszta vagyok, akkor el is felejtettem mindent.
Elővettem telefonomat zsebemből, és írtam egy üzenetet göndörnek:
<<Merre vagy??
A távolból egy vonat hangját hallottam meg közeledni.
Felugrottam a padról, és a peron szélére siettem.
A vonat befutott az állomásra, mire végigkémleltem az egész fülkeablakot, de még az utolsó vagon egyikében sem láttam a göndör fürtöket.
Csalódottan pillantottam a vonat elektromos kijelzőjére, majd leolvastam az útvonalát:
... Manchester - Doncaster - Leeds ...
Ez nem a göndör vonatja..
Csalódottan felhorkantottam, majd visszasétáltam a padomhoz.
Idegesen doboltam lábammal a fagyott betonon, miközben a telefonom kijelzőjén lévő órát próbáltam szuggerálni, hogy gyorsabban teljen az idő.
A Holmes Chapel-ből jövő vonat fél kilencre ér Doncaster-be. Megnéztem a neten.
Fél kilenc múlt öt perccel.. Az angliai vonatok nem szoktak késni..
Harry pedig még mindig nem válaszolt üzenetemre.
Idegességemben odamentem egy cigarettázó férfihoz, és kértem tőle még egy szál cigit.
Meggyújtottam azt is, és jó erősen megszívtam.
Már azt hittem, hogy csak a nikotintúltengéstől fütyül a fülem, mikor éreztem a föld remegését, ami vonat közeledését jelentette.
Egy eszeveszett tempóban lassító vonat futott be az állomásra.
Új reményre lobbanva kémleltem végig a vonat ablakait, vagonról-vagonra haladva, az utolsót már teljes kétségbeeséssel.
De mikor már teljesen feladtam volna a reményt, hogy göndör ezen a vonaton lesz, megpillantottam Őt.
Harry eleinte meglepődött arccal nézett rám, mint aki nem hisz a szemének, de pár másodperc múlva annyira vigyorgott, hogy arcán megjelentek ennivaló gödröcskéi.
A félig elszívott cigi kiesett a kezemből, és éreztem, hogy szám fülemig húzódik örömömben.
H.
Szívem torkomban dobogott, mikor végre, bő tíz perces késés után lassítani kezdett a vonat.
Idegesen doboltam lábammal a vonat padlóján, mert telefonom lemerült, így Louis-t sem tudtam értesíteni a késésről.
Amint a vonat lassítani kezdett, felkaptam a mellettem lévő ülésről táskámat a vállamra, kezembe fogtam a virágot, és kiléptem a fülkéből.
Az utolsó vagonból senki sem szállt le, így az ajtóhoz siettem, hogy azonnal tudjak leszállni, és elkérni valakitől egy telefont, hogy tudjam Louis számát tárcsázni, hogy navigáljon el a házához.
Amint a vonat teljesen megállt, kinyitódott az ajtó, az elém táruló látvány miatt pedig szinte kiejtettem kezemből a virágot.
Louis állt a peronon, idegesen kapkodva a tekintetét a leszálló emberek között, és mikor megpillantott engem, kiejtette a kezében lévő cigarettát(?!).
Pár másodpercig ledöbbenve néztem rá, majd elöntött egy eufórikus érzés: az egész testem a lábamtól felfelé zsibbadni kezdett, a szemeim pedig kápráztak, és beleszédültem Louis látványába.
Egy bő, melegnek tűnő melegítőnadrág volt rajta és egy fekete kabát, ami olyan vastagnak látszott rajta, hogy úgy nézett ki, mint egy aranyos, simogatni való fekete gombóc.
Arca sugárzott a boldogságtól, égszínkék szemei ragyogtak, akár két zafír. Száját széles mosolyra húzta, és kivillantotta tökéletesen fehér fogsorát.
Az idő mintha megállt volna, amikor mosolygó szemeibe néztem. Szívem vadul vert, és éreztem, amint vérem eszeveszett tempóban száguldozott ereimben. Bizsergő melegség járta át testemet, és azt kívántam, bárcsak sose múlna el ez a pillanat.
Elmélázásomból egy hirtelen löket és Louis ijedt arca ébresztett fel.
A vonat elindult...
.. velem együtt.
- HARRY!! - hallottam Louis-t nevemet ordítani. - SZÁLLJ LE A VONATRÓL!!
Agyam lefagyott, testem pedig ösztönösen cselekedett: kitártam kezeimet, megállítva ezzel a becsukódó ajtókat, és leszöktem a vonatról.
Hirtelen jött adrenalin-löketem ezennel ki is merült.
Lehunytam szemeimet: nem bírtam végignézni, ahogy testem a sínek közé zuhan.
KAMU SEDANG MEMBACA
I ship bullshit. (Larry Stylinson HUN)
Fiksi PenggemarKíváncsi vagy... ... hogy miért a vécén ismerkedtek meg? ... hogy hogyan váltak elválaszthatatlanná az X Faktor során? ... hogy hogyan befolyásolja őket a Modest Management? ... hogy a turnék alatt milyen az életük ? ... hogy hogyan élték meg Zayn...
