I ship bullshit. (Larry Stylinson HUN)

hatvanegyedik fejezet - "Tetszik, Louis?"

H.

- Louis, ne nyomd oda olyan durván!! - szóltam rá barátomra már másodszor. Ugyanis, a drága igen türelmetlen. Nem tudna kétszer, vagy háromszor végigmenni a csíkon, inkább úgy odanyomja a falhoz, hogy több festéket présel ki a rolóból a padlóra, mint amennyit a falra ken.

- De Harry, másképp még kedden sem leszünk meg! - nyafogott Louis, mire felnevettem gyermeki hangjára.

- Türelem, Louis. - mondtam neki, mire megállt a keze, és az én falrészemre nézett.

- Neked hogy lesz ilyen szép és egyenletes? - bámult az ágya feletti falrészre.

- Úgy, hogy én beleadom a szeretetemet is.. - tettem szívemre a kezemet, és lehunytam szemeimet a hitelesebb alakítás érdekében. Kicsit hosszabb hatásszünetet tartottam, éppen elegendőt ahhoz, hogy Louis a közelembe lopózzon és összekenje az arcomat.

- Igazad van, Hazza. - nevetett Louis térdeire támaszkodva. - Ebbe én is beleadtam a szeretetemet!

Hatalmasat sóhajtottam, de egyenlőre annyiban hagytam a dolgot. Tudtam, ha visszaadom, akkor soha nem fejezzük be a festést.

Végignéztem művemen: a Louis ágya mögötti falat választottam ki magamnak. Alig pár centi sárgállott még a falból. Meg voltam elégedve munkámmal, elég egyenletesre sikerült, és a szín is nagyon illett Louis lobbanékonyságához. Mintha Louis lelke köszönt volna rám a falról.

- Tetszik, Louis? - léptem egyet hátra, amint végeztem teljesen a legnagyobb falrésszel.

Louis leeresztette ecsetet tartó kezét, és mellém lépett. Szemei mosolyogtak, és láttam rajta, hogy imádja.

- Megéri..? - néztem rá, mire átkarolta a vállamat.

- Megéri. - felelte. Hatalmas vigyorra húztam a számat, majd megpaskoltam a fenekét:

- Akkor eredj vissza dolgozni!

Louis felnevetett és fenekéhez kapott. Engedelmesen visszament az ajtó elé, és a keretet csinosítgatta.

Én pedig nekifogtam a hátra lévő három falnak.

L.

Harry kezeit figyeltem, mint egy hipnotizált a jobbra-balra lengő ingát. Nagyon profi módon festett: alig másfél óra alatt kifestette az egész szobámat. És mit csináltam eközben én?

Amit megengedett..

Vagyis az apróbb feladatokat: az ajtó körül tökéletesítgettem a festést, az ablakom körül és a konektor illetve a villanykapcsoló körül szépítgettem az általa rolóval felvitt festéket.

- Kész..! - nyögte elfúlva Harry, és kidőlt a lefóliázott ágyamra.

Körbetekintettem a szobámban: gyönyörű volt. Mélyvörös, amilyennek elképzeltem. Letettem az ecsetet a festékesvederbe, majd Harry mellé heveredtem. Harry oldalra fordította a fejét, és fáradtan rámmosolygott.

- Illetve majdnem kész.. - motyogta a plafonra sandítva. Felnéztem én is, de a plafon is mélyvörösen nézett vissza rám. Összeráncolt szemöldökkel fordultam Harry felé, hogy megkérdezzem, mégis mit értett "majdnem" alatt, amikor egy festékkel teli ecsetet kaptam az arcomba. - Na, most már teljesen készen vagyunk! - nevetett Harry, miközben a festéket köpködtem.

- Nagyon cseles vagy, Styles.. - motyogtam a nyelvemet törölgetve. Harry kacagott, majd miután megbizonyosodtam róla, hogy nincs több festék a számban, én is csatlakoztam hozzá.

- Ki kellene nyitni az ablakot - szólalt meg végül Harry. Felkönyököltem, és hajával kezdtem el játszadozni. - Kiszellőzik a szoba, és hamarabb meg is szárad a festék.

- Mindjárt kinyitom.. - suttogtam, és ujjaim köré tekertem egyik makacs tincsét azzal a szándékkal, hogy márpedig én még azért is kiegyenesítem.

- Amúgy Louis.. - szólalt meg ismét a lehunyt szemű Harry, aki teljesen átadta magát haját kényeztető kezeimnek.

- Hm..? - hajoltam közelebb, de nem hagytam abba a tincseivel való játszadozást.

- Most már leveheted a kagulát - Harry résnyire nyitotta szemeit, és rámvigyorgott.

Annyira megszoktam ezt a hülye símaszkot, hogy már teljesen elfelejtettem, hogy rajtam van. Lehúztam a fejemről, de azonnal meg is bántam, ugyanis a hajam egész biztosan rettenetesen nézhetett ki. Harry azonban semmi jelét sem mutatta volna annak, hogy megijedt volna, vagy, hogy undorodna tőlem.

- Na, és mi lesz a jutalmam? - nézett rám nyújtózkodás közben. Olyan volt, mint egy kiscica.

- Kapsz egy sütit. - vigyorogtam.

Harry felnevetett.

- Azt hiszem többet érdemelnék egy sütinél.. - mondtam, miközben a könyökére támaszkodva közelebb húzta magát hozzám.

- Jól van, kaphatsz két sütit.. - szívtam be élesen a levegőt, ugyanis sejtettem, mit akar.

De az most még nem lehet. Különlegesnek kell lennie.

- Nem elég egy vagon süti sem.. - mondta rekedten Harry, és pontosan azt a hatást érte el, amit akart: a hangja hallatán kellemes borzongás futott végig hátgerincemen, és a vérem a lábaim közé tódult.

- Harry.. - szólítottam meg csendesen, mire rámemelte sötétben izzó szemeit.

- Louis! - suttogta vágytól remegő hangon.

- Tiszta jó, hogy tudjátok egymás neveit! - rontott be a szobába az egyik húgom, akit a pillanat hevében nem tudtam beazonosítani.

(Sziasztok Drágáim!

Itt is van a beígért második rész mára ^^.

VÉGRE TÚL VAGYUNK A FESTÉSEN, ÉDES ISTENKÉM, AZT HITTEM MÁR SOSEM FEJEZEM BE!!

Viszont lenne egy nagyon fontos kérdésem Hozzátok, és megkérnék mindenkit, aki olvas, hogy válaszoljon: mit szólnátok ahhoz, ha kicsit felgyorsítanám az eseményeket? Úgy értem.. két hete ismerik egymást a sztoriban, és már a 61. fejezetnél vagyunk.. Más sztorik ilyenkor már jóval izgalmasabbak meg minden.. Szóval légyszi, írjatok erről véleményt, hogy Ti hogyan képzelitek el, vagy hogy mit gondoltok erről az egészről! Nagyon-nagyon fontos lenne, előre is szívből köszönöm!

Minden más egyéb véleményt is szívesen várok!

Sok puszi és ölelés,

Zsuzsi xx)