Drogbáró | ✓

①O

１０． ｆｅｊｅｚｅｔ:
Z ű r ö k   a   j a r d d a l

Nate megragadta a karomat, miután lefagyva meredtem a távolból feltűnő kék és vörös fényekre, és magával rángatott a kocsi elejéhez, majd kivágta a jobb első ajtót és lenyomott az anyósülésre. A hideg pisztoly továbbra is ott feküdt a markomban, de úgy tartottam, mintha sosem láttam volna még ilyet. Megint pingponglabda méretűre ugrott össze a gyomrom.

- Basszus, Pandora, szedd már össze magad! - kiáltott rám hirtelen Nate, amikor bepattant mellém a vezetőülésbe, és villámgyorsan ráadta a gyújtást. Szemeiben csöppnyi rémület és fáradtság tükröződött. Látszott rajta, hogy rohadtul elege van már az állandó menekülésből.

Láttam, ahogy megfeszülnek az izmai és az állkapcsa, a homloka pedig megint állandó ráncba szaladt. Olyan lendülettel kormányozta ki a parkolóból a kocsit, hogy a gumik nyikorogva adták meg magukat, fekete nyomot hagyva a betonon. Az autó motorja hangosan felbőgött, ahogy Nate tövig nyomta a gázt.

Mögöttünk már fel is zárkózott a két másik autó: az előrébb lévőben Derek és Sage, John pedig egyedül a sor végén. Viszont hiába reagált mindenki gyorsan, a rendőrség továbbra is a nyakunkban lihegett, akár a vadászkopó, ami szagot fogott. Mattnek nyomát sem láttam, de azért reméltem, hogy nincs semmi baja.

- Figyelj - pillantott rám egy másodpercre Nate, és amíg beszélt, nyugodtságot erőltetett magára. - Tudom, hogy rendőr voltál, meg minden, de ebből már nem szállhatsz ki. Ha megadnád magad nekik, ugyan úgy lecsuknának, mint minket - újra a tekintetembe fúrta az övét. - Csak emlékezz erre, jó? - nyeltem egyet, de aztán bólintottam. - Ha pedig azt mondom, használd azt a pisztolyt, használni fogod, oké?

- Oké - suttogtam, ujjaimmal a hideg fegyver csövét piszkáltam. Ellenőriztem a tárat: öt golyó volt benne.

Nate bólintott, aztán még erősebben a gázba taposott, de hamarosan lassítanunk kellett a belvárosban tolongó autók miatt. Amerre csak a szem ellátott, autók sorakoztak.

Mi a francért nem kerülhettük el őket?!

A nap most kezdett lejjebb bukni, így árnyék vetült az utcákra, ahol a sok sötétszürke, sárga és olajzöld szín között fekete bika módjára csillogott az Audi. A motor is úgy bőgött, mint egy megvadult állat, a fordulatszám az egekben pörgött.

Hiába kerülgettük jobbról, és balról is a kocsikat, nem tudtunk haladni, a jard pedig már csak pár száz méterre villogott mögöttünk. A motor majdnem lefulladt.

- Nate, mi a szarért jöttünk a belváros felé?! - csattantam fel hirtelen. Az adrenalin és a félelem beindította nálam is a menekülési ösztönt. Nem akartam találkozni a rendőrökkel.

- Mert úgy gondoltam, hogy esetleg elszökhetünk a mellékutcákban...

- Hát, jó szar terv, mondhatom!

- Mondja az, aki pár perce még lesokkolódva meredt maga elé! Vezethetsz te is, ha szeretnél! - mordult rám hangosan, a gyomrom pedig megint ugrott egyet. Nate izomból a fékbe taposott. Előttünk legalább húsz kocsi állt. - BASSZA MEG!

A visszapillantóra sandított, majd vissza elénk. Idegesen az ajkába harapott, hegekkel borított ujjaival a kormányon dobolt. Én körbenéztem, hátha találok valami egérutat. Előttünk és mögöttünk is autók álltak, a sor végére pedig odaértek a rendőrök is. A többi járműről csillogva verődtek vissza a vöröses-lilás fények. Megremegett a kezem az ölemben, Nate pedig a váltóra helyezte az egyik kezét. Bármelyik pillanatban kész volt kilőni a kocsit.