Drogbáró | ✓

⑨

９． ｆｅｊｅｚｅｔ:
Á l c a

Nate válaszát követve szerettem volna a torkának ugrani és kiszorítani belőle az életet, de tényleg kellett valami kifogás a kinézetemre. A lerészegedés colt az egyik dolog, ami a lehető legtávolabb állt tőlem, ráadásul a másnaposság tünetei közé nem lehetett sorolni a duzzadt ajkakat, meg a paradicsomvörös arcot sem.

Nem tudom, mi történt volna, ha ezek nem kopognak be, de valószínűleg felforrósodott volna a helyzet.

Még jobban.

Derek és a többiek ledobták magukat idő közben a szoba különböző bútoraira, aztán Sage az ágyon kicipzározta a nagy táskát, amit magukkal hoztak. Arcára eszelős vigyor rajzolódott, és rám pillantott a szeme sarkából. Úgy tűnt, rajtam kívül mindenki tudta, hogy mi a szitu, de senki sem vette a fáradtságot, hogy engem is tájékoztasson.

- Szóval, másnapos kék indián - ezzel rám célzott -, végre belecsöppensz a közepébe - kotort bele a táskába Sage, és egy homokszínű mappát húzott elő belőle. A rendőrségen is ilyenek voltak az aktáink. Mikor közelebb húzta a fekete pecsét is túl ismerősnek bizonyult: NLPD - a Lincoln-i rendőrség. Vajon honnan szerzik ezeket? Tuti van valami beépített emberük még a zsaruknál is!

- Gondolom láttál már ilyet - fűzte össze az ujjait Matt, aztán megtámasztotta rajta az állát. Pólója alól kivillanó felkarján egy tetovált medve vicsorgott rám.

Sage közben a kezembe nyomta az aktát, amit kinyitva teljes leírást találtam egy bizonyos Hailey Finnegan nevű nőről, akinek az adatai mellé az én fényképem volt csatolva. A szemöldökömet összevonva szaladtam végig a személyes adatokat tartalmazó táblázaton.

Lincoln National Bank, Nebraska.
Közgazdasági elemző.
Egyedülálló.
Anyja neve: Lillian Williams Finnegan.
Apja neve: Ronald Finnegan.
Lakóhelye: Lincoln, Nebraska
June Avenue 871.
3. emelet, 3/a lakás.

- Szóval ez lennék most én? Hailey Finnegan? - vontam fel a szemöldökömet.

- Egy hónapig fogsz ott dolgozni, a helyed már megvan. Te leszel a belső emberünk és az informátorunk.

- Én? Informátor? - hitetlenkedtem. - Ha ismernétek, tudnátok, hogy ez mindennél távolabb áll tőlem. Nagyon béna voltam matekból, szerintetek majd beveszik, hogy közgazdasági elemző vagyok?

- Igazából pont hozzád illő feladat lesz. Mindenbe beleütheted az orrodat - vigyorodott el Derek, én pedig szerettem volna azon nyomban megpofozni. A csúnya pillantásomat követően viszont védekezően a levegőbe emelte a kezeit.

- Még mindig rajta vagy a listámon! - böktem rá a mutatóujjammal.

Sage kivett a táskából egy kupac ruhát, aztán azokat is a kezembe nyomta. Világos színű ingek voltak, meg hozzá sötét passzos nadrágok. A legvégén még egy bőr fűzős cipőt is előhúzott. A ruhák láttán elmosolyodtam.

Végre van mit felvennem!

- Kapsz még egy kis sminket, meg megcsinálom a hajadat - tette csípőre a kezét a lány, és tetőtől-talpig végigmért.

- Engem ért a megtiszteltetés, hogy én adjam át a hamis személyidet - vigyorodott el Derek, aztán beletúrt a zsebébe, és egy kis irattartót húzott elő belőle, majd az ölembe ejtette. A kártyák a megegyezésig hasonlítottak az eredetiekre, annyi különbséggel, hogy az én fotóm virított rajtuk.

Csak kapkodtam ide-oda a fejemet, mert hirtelen mindenki egyszerre kezdett el beszélni és mutogatni. Sage a hajamat kezdte tekergetni, Derek valami számlákról dumált, Matt pedig minden második mondatát megkérdőjelezte. Csak Nate maradt csöndben, mikor pedig rápillantottam, egy halvány félmosoly kíséretében megrázta a fejét.