Drogbáró | ✓

29

2 9． ｆｅｊｅｚｅｔ:
E l v e t e m ü l t   g o n d o l a t o k

A gyorsulási verseny óta már majdnem két hét is eltelt, és egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy akkor Nate és köztem mi a jó büdös franc is folyik. Kedveltem, persze, és úgy tűnt, ő is engem, de egyelőre nem beszéltük meg, hogy együtt vagyunk. Általában mindig összefutottunk a nyaraló valamelyik helyiségében, beszélgetni kezdtünk, ami eleinte tök jól indult, de végül veszekedésbe fulladt.

Minden második nap így telt el, és gyakran a veszekedések újbóli erőszakos csókcsatákban végződtek. Aztán jöttek az érintések, és végül a szex. Valahogy ez sosem maradhatott el.

Bár, hogy őszinte legyek, nem is ellenkeztem nagyon.

Miután levezettük egymáson a feszültséget, már nem volt több problémánk a másikkal. Nate egy egészen kicsikét megnyílt előttem, bár még rengeteg dolog tisztázatlan maradt vele kapcsolatban. Például az, hogy mit is akar most kezdeni magával. Manuel úgy tűnt nem hajlandó alkut kötni, Nate pedig nem is gondolkozott azon, hogy hogyan tegyen neki keresztbe. Vagy magában tartotta, vagy egyáltalán nem is voltak tervei.

Igaz, gyakran hajtogatta, hogy nem kell neki a gazdagság, elég, ha itt vagyok én.

Aztán megint veszekedni kezdtünk.

Majd folytatódott az egész csókolózós-szeretkezős-veszekedős katyvasz újra meg újra.

Fáradtan fúrtam a fejemet Nate nyaka és válla közé, ahogy a kanapén feküdtünk. A többiek elmentek bevásárolni, Matt pedig elvitte megcsináltatni a Mustang törött ablakát. Sage boldogan csatlakozott hozzá, így magunkra maradtunk mi ketten. A srácokat nem nagyon izgatta az, hogy mennyi időt töltöttünk egymással, nem kérdezősködtek, és nem is gúnyolódtak. Ez új volt számomra. Még Derek sem nyitott ránk lepedőgyűrés közben, csupán egyszer, mikor a telefonját kereste. Nate ismét pisztolyt fogott szegény srác fejének, de ő csak vállat vont és kisétált, mintha mi sem történt volna.

- Min gondolkozol? - kérdezte motyogva a fiú és hátrasimította a hajamat.

A fülemben hallottam a szívének lassú lüktetését, amitől hatalmas nyugalom telepedett rám. Beszívtam a pólójából áradó illatát, és behunytam a szememet.

Menta, benzin és füst.

- Semmin - fújtam ki a levegőt még mindig csukott szemmel.

- Hazudsz - ő is éppen csak suttogott, pillái is le-lecsukódtak néha hosszabb időtartamokra is.

- Csak… Miért hagyod ennyiben az egész dolgot Manuel-lel? - pillantottam fel rá, ő pedig lehunyta a szemeit és felsóhajtott.

- Megint veszekedni akarsz?

- Nem - morogtam a mellkasába, ő pedig újra a hajamat kezdte cirógatni. - De én nem így ismerlek téged.

- Nem is ismersz rendesen - rázta meg lassan a fejét, és végül az állát megtámasztotta a fejem búbján.

- Annyit tudok - még mindig csukott szemmel a haját kezdtem piszkálni -, hogy nem hagyod magad átverni és kihasználni. Manuel viszont mindkettőt megtette.

- Belefáradtam abba, hogy embereket öljek és fenyegetőzzek. Ez apám kedvenc időtöltése volt, nem az enyém - a másik keze, ami nem a hajammal babrált, felcsúszott az oldalamon, aztán be a pólóm alá, és végül a hasamon állapodott meg.

- És akkor mi a te kedvenc időtöltésed? - pillantottam fel rá újra, ő pedig elmosolyodott. Meleg ujjai köröket írtak a bőrömre.

- Hm… - elégedett ábrázattal bólintott egy aprót. - Azt hiszem, szeretek veled hancúrozni - mosolya még szélesebb lett, én pedig gyorsan megfordultam és képen töröltem egy jól irányzott tenyeressel. Ő meglepődött. Én elvigyorodtam.