Drogbáró | ✓

①④

１４． ｆｅｊｅｚｅｔ:
B a n d a m e g b e s z é l é s

A takaros kis nappaliban óriási rumli fogadott, a levegőben pedig cigarettafüst szaga terjengett. Sörösüvegek sorakoztak a szófa és a fotelek mellet. A dohányzóasztalon kupacokban álltak a különböző fegyverek: kések és pisztolyok, annyi, amennyi csak ráférhetett. A kanapén Sage és Derek egy laptop fölé görnyedtek, és hevesen diskuráltak valamiről. John az egyik fotelbe dobta le magát, csukot szemmel hátradöntötte a fejét, jobb lábát pedig átdobta a karfán. Halk szuszogása belevegyült Sage és Derek pusmogásába. Teljesen kimerült; a beesett arca és koszfoltos ujjai arról árulkodtak, hogy egész éjszaka talpon lehetett. Nate a földön kuporgott, hátát a kanapénak vetve Derek lába mellett. Az ő arca is nyúzott volt, bár őt még nem nyomta el az álom. Karjai csüggedten lógtak az oldala mellett.

Ahogy közelebb mentem hozzájuk, Derek és Sage elhallgatott, és rám emelték a tekintetüket. Ők is fáradtak voltak. Sage még sminket sem viselt, és az ittlétem alatt még egyszer sem emlékeztem olyan napra, amikor ne lett volna rajta legalább rúzs. Teljesen leharcoltnak tűntek.

Derek szerintem már a pizsamájában volt.

- Sziasztok! - suttogtam, tekintettel arra, hogy John tényleg alszik. Apró horkantások hagyták el a száját. - Mit csináltok? - kíváncsiskodtam, miközben bepréseltem magam Sage mellé a kanapéra.

- Látod ezt? - bökött Derek a mutatóujjával a laptop képernyőjére, amin különböző térképek meg táblázatok voltak megnyitva. Bólintottam. - Ezek azok az adatok, amiket a banktól loptál nekünk - vigyorodott el a fiú -, és éppen arra próbálunk rájönni, hogy mikor lenne a legésszerűbb támadni.

- Műszakváltáskor - vágtam rá egyből. Az ottlétem alatt megfigyeltem azt, hogy akkor vannak a legtöbben a parkolóban, így a legegyszerűbb eldugni a kocsit.

- Erre mi is gondoltunk - bólintott Sage -, de rengeteg szemtanú lehet.

- Olyan nincs, hogy ne legyenek szemtanúk - rázta meg a fejét elcsigázottan Derek. - Pandorának igaza van. Ha reggel megyünk, még sok rendőr van a városban, meg nagy a forgalom is. Este nem mehetünk...

- Túltárgyaljátok - szólalt meg halkan Nate a földről, félbeszakítva a másik fiút. El is felejtettem, hogy ő is a szobában tartózkodott. Arra számítottam, hogy őt is elnyomta az álom a padlón ücsörögve. Hangjából mérhetetlen türelmetlenség csöpögött. Hirtelen annyira gyengének tűnt. Leharcoltnak.

- Akkor délutáni műszakváltás - bólintott Sage. - Derek, te meg a főnök bementek a cuccért, igaz? - a fiú bólintott. Nate egy sóhajjal nyugtázta a dolgot. - Pandora velem lesz, mi figyelünk a túszokra.

- Túszokra? - sikkantottam fel, a szám elé kapva a kezemet, mikor eszembe jutott, hogy John alszik. A szőke srác meg sem rezzent, annyira mélyen aludt.

- Miért, azt gondoltad, hogy majd hagyjuk, hogy a nyakunkra hívják a rendőrséget? - torkolt le Sage. - Nem ezért juttattunk be abba az átkozott bankba, hogy utána börtönbe kerüljünk!

- Ha apám nem lett volna olyan idióta, akkor most egyikünk sem lenne itt - szakította félbe Nate rekedt motyogásával a lányt. Tegnap szinte az egész napra eltűnt, és ma se nagyon láttuk a környéken, de bármit is csinálhatott, az teljesen leszívta az energiáját. Kedvtelen volt, zsémbes és feszült. Mindnyájan izgultunk, de ő teljesen máshogy viselkedett. El tudtam volna képzelni, hogy pár tárgyat a falhoz vág az idegességtől. - De egy valamit tudnotok kell - folytatta ugyan olyan hangon. - Apám nem véletlenül zárta el azt a papírfecnit egy hatalmas bankban. Olyan emberek vannak rajta, akik a legnagyobb bűnözők. Mind drogbárók, csempészek és bérgyilkosok. Ha a nevük kikerül a kezeink közül, mindet megtalálják. A spanyolok értünk fognak jönni...