Drogbáró | ✓

24

2 4． ｆｅｊｅｚｅｔ:
M e n e d é k

Nate egy világos motelszobában ébredt, és még mindig kótyagos volt. Zúgott a füle, iszonyatosan fájt az oldala, meg a válla, és keserű ízt érezett a szájában. Amikor kinyitotta a szemét, Pandorával találta magát szemben, aki éppen befejezte a fiú sebeinek bekötözését. Nate-nek már kezdett rémleni, hogy mi történt, és hogy még egyszer elájult, amikor a lány újra befoltozta az oldalán tátongó sebet.

Pandora tekintete összeforrt az övével, a fiú pedig halványan elmosolyodott. A lány most olyan volt, mint egy angyal, aki a halál torkából rántotta vissza őt. Előrenyúlt és megcirógatta a Nate homlokába lógó sötét fürtöket. A fiú most el tudott volna veszni azokban a kíváncsi arany szemekben, amelyek szüntelen az arcát vizslatták.

- Jobban érzed már magad? - kérdezte halkan a lány, és közben a füle mögé simított egy sötét tincset. Nate bólintott.

- Köszönöm - motyogta, a torka teljesen kiszáradt. Még mindig érezte a keserű ízt.

- Ne nekem köszönd, hanem a többieknek! - Pandora felkelt az ágy széléről, de Nate megragadta a csuklóját. Rossz ötlet volt: a sérült vállába észveszejtő fájdalom nyilallt, ő pedig hangosan felszisszent tőle. - Hozzak fájdalomcsillapítót? - kérdezte a lány, Nate szerencsétlenkedését látva. Tekintete a fiú kezére siklott, ami még most sem engedte el a csuklóját.

- Majd igen - sóhajtott fel Nate. - De ne menj még el!

- Dolgom van, Nate - rázta meg a fejét Pandora. - Majd szólj, ha Derek felébredt!

- Tudom, hogy a srácok egyedül nem tudtak volna betörni a rendőrségre! Láttam, amikor Matt-et letartóztatták, úgyhogy ne mondd nekem, hogy magától szökött meg - Nate arcára aggodalom költözött, és ha Pandora nem ismerte volna annyira, akkor most azt hihette volna, hogy el is érzékenyült egy kicsit. - Kockára tetted a saját életedet egy maroknyi bűnözőért…

- Tudom, mit csináltam, Nate! Tisztában vagyok a történtek súlyával, és… - az ajkába harapott egy pillanatra. - És nem érdekel.

Nate nyelt egyet és bólintott. Jelen pillanatban csodálta a lányt. Egyszerűen nem tudta felfogni, hogy hogyan volt képes otthagyni a rendőrséget, a régi önmagát, és áthágni a törvények zömét, csak azért, mert Nate elcseszte a saját életét. Pont ezért nem akarta, hogy John-ék felvegyék Pandorának a telefont. Inkább vállalta azt, hogy a lány örökre megutálja, minthogy kockára tegye a  testi épségét és szabadságát. Erre most megint itt volt, a pokol kellős közepén.

Amikor elrabolta Pandorát, még nem így vélekedett. Bármikor kész lett volna eltenni láb alól, ha úgy kívánta volna a helyzet. Most pedig a lánynak köszönheti a szabadságát, és azt, hogy a barátai még egyáltalán életben vannak.

- Egyszerűen nem tudok mit mondani - motyogta Nate erőtlenül és elengedte a lány karját.

Egy fájdalmas nyögéssel visszadőlt a párnára, pillantása a plafonra tévedt.

- Nem is kell - a lány tett egy lépést az ajtó felé. - Hozom azt a fájdalomcsillapítót.

Bár ne vettétek volna fel azt a retkes telefont! Most minden annyival könnyebb lenne…

╳╳╳

Mint utólag kiderült, Nate kapott egy nagy adag nullás vért is, mert annyira felszakadt a sebe, hogy majdnem el is vérzett.

A fájdalomcsillapítók megtették a hatásukat, és másnap már folytathatták is az utat délre, Floridába. Pandora megtudta, hogy Nate hatalmas villája Florida déli csücskében volt, és pontosan oda tartottak.