Drogbáró | ✓

①③

１３． ｆｅｊｅｚｅｔ:
H o g y a n   l o p j u n k
r e n d s z á m o t

Már késő délutánra járt az idő, az udvar közepén pedig egy hatalmas, fekete furgon parkolt. Rögtön az emberrablások, szervkereskedők és rablógyilkosok bandái jutottak eszembe róla. Nem tudom, miért gondolták azt a többiek, hogy egy ilyen kocsi nem lesz feltűnő a rendőrségnek. Kirívóbb már nem is lehetne a színes személygépkocsik tömegéből. Ráadásul az ablakai is teljesen feketék voltak, és éppen most rámolták ki belőle a többiek a hátsó üléseket. Úgy tűnt, hogy nagyon jártasak már ebben: mindenki rutinosan szedte ki a csavarokat, billentette előre az ülő alkalmatosságokat és cipelte kifelé a garázs mellé. Derek sebhelyes, szavakkal tetovált ujjaival éppen az első rendszámtáblát feszegette le, John pedig ugyan úgy a hátsót. Zsebre dugott kézzel odasétáltam a sötét hajú sráchoz, aki most is a fekete bőrkabátjában feszített, és csípőre tett kézzel megálltam mellette.

- Mire készültök? - vontam fel az egyik szemöldökömet, aztán leguggoltam a fiúhoz, aki az utolsó csavart lazította meg. Ujjai egy pillanatra megálltak a munkában.

- Jól tudod te azt, Pandy - mosolyodott el.

- Na ezt a becenevet most felejtsd el, mert nem lesz jó vége! - böktem oldalba, így Derek majdnem eldőlt. A fiú egyik kezével megtámaszkodott a hűtőrácsban, míg visszaszerezte az egyensúlyát. - De most komolyan, minek ez a kocsi?

- Oké, Nolan - hajtotta le a fejét mosolyogva, de gondoltam, hogy ennek a becenévnek még nem áldozott le, csak egy időre feledésbe merül. - Amúgy emlékszel, hogy bankrablásra készülünk? Szerinted gyalog fogjuk elintézni?

- Nem később kéne ezt csinálni? - a szemöldökeim a homlokom közepére szaladtak. Még csak két hete vagyok a bankban. Legalább ennyi időnek kéne még eltelnie a rablásig.
Ez így nem lesz jó. Derek az arckifejezésemet látva összevont szemekkel bólintott. Úgy tűnt, őt sem árasztja el a felhőtlen boldogság azért, mert sokkal hamarabb megyünk véglegesen tönkretenni az életemet. Feszült volt, hátának izmai folyamatosan ugráltak, és még a bőrkabát alatt is látni lehetett.

- A főnök kapott egy fülest, hogy gáz van, mert a jard a seggünkben liheg - túrt bele a hajába izgatottan, de ez nem a jóféle izgatottság volt. - Nem tudunk ilyen sokáig egy helyben maradni. Ráadásul a média is összekombinált minket veled. Nagy szarban vagyunk, és te is. Nate nem akar minket a kelleténél tovább nyílt terepen tartani, ahol szabad préda vagyunk mindenféle rendőrnek.

- Francba - morogtam az orrom alatt. Hiába hívott a szabadság, nem jöttem volna ki jól ebből a szituációból. Ha bankot rabolunk, én is ott leszek és segítek nekik. Ha bankot rabolunk, végleg elvágom magam a munkámtól. Ha bankot rabolunk, végérvényesen körözni fognak. Ha elszököm viszont Nate keze általi csúfos halált szenvedek. Nem akartam elszökni, mert tudtam, hogy értelmetlen lenne. Viszont most bűntárs lettem, és nyakig merültem a szarban.

- Ja - bólintott lassan Derek -, én is csak ennyit tudok mondani - felegyenesedett, és a motorháztetőre tette a rendszámtáblát. - Szerezni kéne másikat - vakarta meg a tarkóját, pillantásával a táblára célozva.

- Maffiózók vagytok, és nincsen kamu rendszámtáblátok?

- Nate felhasználta a múltkor, és látták a zsaruk, szóval ja. Nincs kamu rendszámtáblánk - tárta szét a karját fáradtan, és nekem nagyon nem tetszett, hogy Derek ennyire le van lombozódva. A srác folyton pörgött, szinte le sem lehetett lőni, most pedig tiszta ideg. Rossz volt ránézni.

- És hogy akarsz szerezni? - végül csak ennyit kérdeztem.

- Megoldjuk - mosolyodott el halványan, amitől egy picit jobb kedvre derültem. - JOHN! - a szőke fiú a neve hallatára sietve kocogott ki a furgon mögül, kezében a másik táblával és egy csavarhúzóval. Fehér pólóján egy nagy fekete folt éktelenkedett, a felső ujjai fel voltak gyűrve a válláig, így kivillantak alóla a felkarját borító betűk és vonalak kusza csomói. Neki is volt pár strigulája, akár csak Nate-nek.