Drogbáró | ✓

28

2 8． ｆｅｊｅｚｅｔ:
K a g y l ó k

Nem bírtunk magunkkal. Nate és köztem vagy dúlt a háború, vagy rögtön egymásnak estünk. Nem volt arany középút, csak a harag vagy a vágy. Most pedig még jobban vágytam rá, így, hogy tudtam, az érzelmeim nem csak egyoldalúak. Azt mondta kötődik hozzám, nekem pedig ez is elég volt, hogy rájöjjek, nem véletlenül bizsereg a bensőm, amikor megérint, vagy megcsókol. Határozottan jelentett számomra valamit ez a törött szívű, hazug, de néha mégis kedves bűnöző.

Odabent a házban csönd honolt, és a parton sem lehetett látni egyetlen lelket sem. Csak a tenger bőgött olyan hangosan, mint a fülemben zúgó vér. Lüktettek az ajkaim a csókoktól, a szívem pedig már majd’ szétszakította a mellkasomat, annyira szapora ütemet diktált. A lehűlt éjszakai levegő forrongott körülöttünk, zihálva vettük a levegőt, szinte egymás tüdejéből kiszipolyozva a maradék oxigént.

Nate a combomba markolt és az ölébe húzott, ujjai már a derekamon és a hasamon barangoltak a pólóm alá csúszva. Átkaroltam a nyakát és hozzá simultam. A hajába túrtam, nem kegyelmeztem a göndör tincseknek. Nate felmordult, a hangok bizseregve gördültek a számra, ahogy a nyelvünk érzéki táncot lejtett. Még mindig éreztem a vér ízét.

Tényleg nincs köztes lehetőség.

- Sajnálom… - szakadt el az ajkaival tőlem egy pillanatra Nate. - Hogy hazudtam - motyogta a számra egy újabb csók után. - Csak meg akartalak védeni.

Hátrasimítottam a haját és felpillantottam rá; a szemei most két fekete, csillogó drágakőre hasonlítottak. A pupillái hatalmasra tágultak, az arany csíkok pedig teljesen elvesztek a kávébarna íriszekben. Beharapta duzzadt alsó ajkát.

- Úgy nézek ki, mint aki nem tudja megvédeni magát? - suttogtam, és szinte már a szájából vettem a levegőt. Újból leereszkedtek a pillái, és egyre csak az ajkaimat vizslatta a tekintetével.

- Dehogy - mosolyodott el halványan, a szája pedig újra visszatért az enyémre.

A pólójáért nyúltam, és felrántottam az anyagot a köztünk lévő minimális helyen. Nate véraláfutásos, tetoválásokkal és hegekkel teletűzdelt törzse megremegett a tenyerem alatt, ahogy óvatosan végigsimítottam a napbarnított bőrén. Halk morgás szakadt fel a torkából, kezeit pedig még szorosabban fonta a derekam köré. Ismét elszakítottam tőle a számat, hogy teljesen eltüntethessem róla a fekete anyagot, Nate pedig készségesen megragadta a pólóját annak nyakánál fogva, majd átrántotta a fején. A ruhadarab a bőrdzsekije és a pisztolya mellé hullott.

Hátrébb dőlt, és megtámasztotta magát az egyik kezén a háta mögött, míg a másikkal az én blúzomért nyúlt. Csak akkor szakítottuk meg ismét a csókot, amikor ledobtam magamról a textíliát, és megint a mellkasához simultam.

Nate belemosolygott a csókba, ahogy ujjaival feljebb araszolt a hátamon, aztán lecsúsztatta a vállamról a melltartóm egyik pántját.

Ajkai áttértek az állkapcsomra, aztán a nyakamra, végül pedig a vállamra, ahol pillanatokkal ezelőtt még a melltartóm pántja húzódott. Ugyanezt megismételte a másik oldalon is, aztán arcát a kebleimhez nyomta, apró csókokat hintve a bőrömre. Jólesően felsóhajtottam, ő pedig újra mosolyogni kezdett.

Hátranyomtam a napozóágy szivacsára, és az ölébe ültem. Nate vigyorogva nézett fel rám, a tenyere pedig végigsiklott a továbbra is ruhába bújtatott combomon, majd a fenekemen. Kigombolta a farmeremet, aztán az ujjai a nadrág anyaga alá csúsztak, és visszasimultak a hátsó fertályomra. Ajkai a nyakam hajlatába kóstoltak, és én nem tudtam mást tenni, csak teljesen átadni magam a fiúnak.