Drogbáró | ✓

33

3 3． ｆｅｊｅｚｅｔ:
R o m o k

Mire összeszedték a dolgaikat és a fegyvereket, Nate teljesen idegbajos lett. Sage rácsatlakozott a laptopján a villa biztonsági kameráira, hogy valamennyire felkészülhessenek a lehetetlenre. Úgy tűnt, Manuel kisebb összejövetelt tartott, bár az nem fért Nate fejébe, hogy mi a francot ünnepelhetnek. Izzadt a tenyere, és remegett a keze az idegességtől, ahogy megtöltötte az utolsó két fegyverét, felcsavarta rájuk a hangtompítókat, majd a kabátja alatt rejlő pisztolytartókba tűzte őket. A többiek először azt hitték, hogy ég a ház, amikor Derekkel együtt felébresztették őket. Nate azt mondta, nincs több idő várni, és hogy most indulnak. Rájött, hogy igenis rohadtul szüksége van Pandorára. A forrófejűsége miatt pedig a lány két napig volt annak az átkozott olasznak a markában, és mostanra már bármi történhetett vele. Ha csak rágondolt, hogy Manuel egy ujjal is hozzáér Pandorához úgy, máris szétrobbant a feje meg a mellkasa a dühtől. Csak neki lenne szabad megérintenie a lányt, úgy.

Megitta az utolsó korty kávéját, majd lecsapta a konyhapultra a bögrét és végigpillantott a többieken. Matt haja kócos volt, Sage pedig magához képest alig viselt sminket, és az afro-fonatai is szoros copfba voltak fogva a feje tetején. Derek táskás szemmel fejezte be a saját bögre kávéját, John pedig éppen egy rugós késsel játszadozott. Kinyitotta, becsukta, a mutatóujja körül forgatta. Mind csak Nate parancsára vártak.

- Biztosan nem akartok maradni? - Nate nem akarta kényszeríteni egy ilyen akcióra őket. Mondhatták volna, hogy itthon maradnak aludni, de ők azt választották, hogy vele tartanak a mészárszékre. Most is mindenki a fejét rázta.

- Veled tartunk - mondta halkan Sage, aki most tényleg részt vett a tervben. Végre nem csak a hacker-szerepet szánták neki. - Pandora miatt, és miattad is.

- Ha bármi rosszul sülne el…

- Nem fog - szakította félbe John Nate-et és összecsukta a kését, majd a zsebébe süllyesztette azt. Levette a terepjáró kulcsát a konyhaszekrényről, és meglengette a többiek előtt. Mindenki talpig feketében volt, fejükön sapkával vagy kapucnival, a nyakukban pedig a szokásos koponyamintás kendő lógott, hogy bármikor az arcuk elé húzhassák azt. - Mehetünk?

Nate és Derek a Mustang-ba pattantak be, míg a többiek pedig John terepjárójába. Mindkét kocsi dugig volt fegyverekkel és lőszeres táskákkal. Nyomasztó csend telepedett rájuk a rövid autóút során, és csak a motor hangos búgása csapott némi zajt.

Derek egy nagy sóhaj kíséretében vette elő a pisztolyát, amikor elérték a birtok határát jelző kerítés szélét és a fejére húzta a kapucniját. Nate is így tett, aztán összehúzta magán a bőrdzsekijét is. A kaputól biztos távolságra fékeztek le, másodpercekkel később pedig John-ék is követték a példájukat. A pálmafák és a kerítés tövében növő burjánzó növényzet szerencsére pont annyi fedezéket nyújtott nekik, hogy az őrök még véletlenül se láthassák meg őket.

Nesztelenül sétáltak el a hatalmas, kétszárnyú kapuig, hogy aztán megpillanthassák a kocsibejárót a drága luxusautókkal, és mögöttük a fényben úszó, palota méretű házat.

Nate nagyot nyelt. Ez volt az otthona, és mégis, most annyira idegennek hatott, mintha soha nem járt volna itt.

Meglepő módon most nem állt itt egy tucat őr, mint akkor, amikor John és Derek idehozták a lányt. Csak két férfi ácsorgott a zárt kapu mögött, a vállukra vetett géppisztolyok helyett a telefonjukat szorongatták. Nate úgy látta, hogy az egyikük még zenét is hallgatott. Derek és Matt villámgyorsan elé kerültek, és a kapu oszlopainak takarásából rálőttek az őrökre. Az egyikük rögtön a földre került, de a másik nem adta magát olyan könnyen. Őt csak lábon kapta a golyó, így Nate adta le a végső, megsemmisítő lövést.