Drogbáró | ✓

①⑧

１８． ｆｅｊｅｚｅｔ:
H a z u g s á g o k   a z   e s ő b e n

Derek csak akkor ébredt fel, mikor már mindenki megette a saját ebédjét, és ráadásul átestünk a szokásos taktikai megbeszélésen is. A fiú zavarodottan pillantott körbe, a kaja az előtte lévő tányéron pedig már majdnem teljesen kihűlt.

- Miről maradtam le? - szakította félbe az éppen hevesen magyarázó Nate-et.

- Majd este elmondom - sóhajtott fel John, az ő hangja is különösen fáradtnak hangzott.

A vita Nate terveiről rendesen elhúzódott, és most az egyszer úgy tűnt, a többiek nem ugranának egyenesen utána a kútba. Tényleg hülyeségnek tűnt csak úgy a semmiből New York-ba utazni, és kirabolni egy hatalmas bankot. Mégis hogyan képzelte azt Nate, hogy a városban, ahol hemzsegnek az olyan emberek, akik bármit megtennének azért, hogy elkapják, majd boldogul egyedül, meg a maradék pár emberével? Ráadásul kockáztatni akarta a saját és a barátai életét. Engem meg hazaküld? Tuti megártott neki a tegnap este. Ezt nem lehet így kivitelezni.

- Nate - pillantottam rá, és szerintem most szólaltam meg először azóta, hogy közölte velem azt, hogy hazavisznek. - Szerintem aludj erre még egyet!

- Nem, Nolan! - csapott az asztalra idegesen. Most megint előjött az a hirtelen, kiszámíthatatlan énje, amit egy ideje már nem láttam. Derek összerezzent a hangjától. - Egész éjjel ezen kattogtam, és hoztam egy döntést. Elegem van abból, hogy apám még a sírból is megállás nélkül irányít! Véget vetek ennek a szarságnak, és most fogom elkezdeni! - dühösen felpattant a székéről, aztán kiviharzott a konyhából.

Másodpercek múlva már csattant is a bejárati ajtó.

Matt és John is rögtön felugrottak, készen arra, hogy bármelyik pillanatban Nate nyomába eredjenek, de Sage eléjük állt, és Matt mellkasára fektette a tenyerét.

- Hagyjátok lenyugodni! - mondta halkan, és visszahúzta a kezét. - Kiszellőzteti a fejét, gondolkozik rajta, aztán úgyis visszajön.

- Megyek pakolni - John lehorgasztotta a fejét, zsebre vágta a kezeit és ő is eltűnt a folyosó félhomályában.

╳╳╳

Odakint szakadt az eső, idebent pedig néha kialudtak a lámpák, mert elment az áram. Három gyertya világított a nappaliban, a viasz belőlük a dohányzóasztal lapjára folyt. Derek és John éppen cigit tekertek a fényüknél. Kint olyan fekete felhőkből zuhogott az eső, mintha az éjszakai égbolt csillagok nélküli sötétje ontotta volna magából a vizet. Sage és Matt a konyhában éppen a délutáni kávéjukat iszogatták és arról beszélgettek, mit hova pakoljanak majd a kocsiba holnap.

Magamra tekertem valamelyik srác fekete, kapucnis pulóverét aztán kisétáltam a verandára, ahol megtaláltam Nate-et is. Éppen a sokadik cigarettáját szívta el, legalábbis a sok csikk körülötte erre engedett következtetni. Folyamatosan ugrált egy izom az állkapcsán, és a szemöldökeit is összeráncolta, ahogy gondolkozott. Göndör fürtjeit állandóan ide-oda dobálta a szél, az arcára pedig vízcseppek pattogtak, ahogy a korlátnak támaszkodott. Beleszívott a cigarettába, majd lassan kifújta a füstöt. A másik kezével görcsösen markolta a cigis dobozt, a tetoválásai alatt ugráltak az izmai. Egy szál pólóban ácsorgott, én pedig majd' megfagytam még pulóverben is. Megdörrent az ég.

Összerezzentem.

- Mielőtt elkezdenél velem egyezkedni, már döntöttem - Nate nem nézett rám, továbbra is az udvar másik vége felé figyelt, ahol minden az erdő sötétjébe veszett. Kövér cseppek kopogtak a viseltes Audi letakart kaszniján.