Örökség // Befejezett / Átírás Alatt

20. Az alkukötő

Mikor végre megálltunk Avis nagyot sóhajtva hátra dőlt. Mindenki megkönnyebbült egy kicsit.

- Most hogy így lenyugodtunk meg minden. - kezdte Avis. - Alice! Elmondanád, hogy mi a fene történt?

- Hát... Nem tudtam aludni ezért lementem a medencéhez, ahol találkoztam egy fura nővel. Azt mondta, hogy ő egy najád és Aurélia a neve. - magyaráztam. - Aztán jött az az izé, de Aurélia használta a varázserejét, hogy megállítsa.

- Varázserejét? - vonta fel a szemöldökét Luke.

- Aha. - bólintottam. Mindenki furcsa arcot vágott, mintha valami rosszat mondtam volna. - Miért?

- Körül tudnád írni jobban? - kérdezte a bátyám.

- Fiatal nő, egyenes barna haj az egyik szeme a barna a másik meg ilyen fura lila - gesztikuláltam a kezemmel. - és egy sebhely az állától a szemöldökéig. De csinos. - tettem hozzá. Senki nem mondott semmit.

- És a szörny? - tett fel egy újabb kérdést Luke hosszas csend után.

- Nem igazán láttam, csak azt tudom, hogy batár nagy volt. - válaszoltam. Még néhány perc némaság után Jake megszólalt.

- Hát.... Ha nem bánjátok én alszok még egy kicsit.

- Én is! - csatlakozott Avis és Becca.

- Én meg.... Szívok egy kis friss levegőt. - mondtam és kiszálltam a kocsiból. Nem igazán tudtam, hogy mit csináljak, így csak bámultam a tájat, mikor Cindy megjelent mellettem. Egy kicsit megugrottam. - Te nem akarsz aludni? - tudakoltam kissé bizonytalanul.

- Úgy se tudnék vissza aludni. - hangzott a válasza. - Edzünk? - elég váratlanul ért a kérdés, de be kellett látnom, hogy jogos volt. Én voltam a leggyengébb láncszem.

- Oké. - egyeztem bele. Nem tudom pontosan mennyi ideig edzettünk. Ha tippelnem kellene azt mondanám, hogy kb 1,5 óráig, a bemelegítést is beleszámítva. Igazából meglehetősen élveztem, azok ellenére, hogy nem voltam túl jó. Egyenlőre még az alvás hiányát se érzékeltem.

- Ha ilyen ütemben haladunk képes leszek legyőzni a hűtőajtót, ha harcra kerül a sor. - jegyeztem meg kissé gúnyosan.

- Hát... nem vagy tragikusan rossz. - mondta Cindy.

- Ó.... Köszönöm a támogatást. - feleltem szarkasztikusan.

- Ha ez vígasztal, akkor tábor 90%- nak szintén nincs esélye ellenem. - a szám enyhén gúnyos mosolyra húzódott.

- Látom a saját önbizalmad növelésével nincs gondod. - ő is elmosolyodott.

- Igen. Legfőbb taktikám az, hogy minden harc előtt felpumpálom az egómat majd pajzsként használom. - válaszolta. A szeme veszedelmesen csillogott, valamiért rossz előérzetem lett ettől. - Most erősíteni fogsz.

- És mi a feladat?- kérdeztem. Őszintén a fekvőkkel vagy felüléssel nem lett volna bajom. Eléggé törékenynek tűnök, de igazából meglehetősen izmos vagyok.

- Húsz kör a benzinkút körül. - ez volt a válasza. Nem lepett meg a válasza, de nem örültem. Futni utálok.

- Oké. - egyeztem bele. Cindy intett a kezével, mutatva hogy kezdjem el. Egy ideig jól bírtam, mikor nehezebb lett, akkor megpróbáltam elterelni a gondolataimat. Szerencsémre nem sokan jártak erre a benzinkútra, különben már átgázoltak volna rajtam, mint tank a vakond buckán. Sikerült annyira elmerülnöm az aktuális fejemben lévő dal dúdolgatásába, hogy megbotlottam és jól elestem.

- Csak nem Alice Jackson.- mondta egy ismeretlen hang. Annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem felállni, csak felé fordultam. Egy férfi volt. Rövidre vágott fekete haj, kerek arc, napbarnította bőr. Azt is mondanám, hogy jól nézett ki, ha nem lett volna rohadt ijesztő. Próbáltam hátrébb kúszni, de ő egyre csak közelebb jött. Mikor fel akartam állni, ő a hátamra tette a lábát és visszanyomott. - Nézd! Én sem vagyok oda ezért. Ne tedd ezt nekem nehezebb, mint amilyen.

- Miről beszélsz? - kérdeztem.

- Üzletet ajánlok. Visszaszerzem anyukádat, cserébe én pedig csak egy apró szívességet kérek.

- Milyen szívességet? - vontam össze a szemöldököm. Nem tetszett ez. Olyan volt, mint a filmekben, ahol az ördög az alkut köt az emberekkel, majd elrabolja a lelküket.

- Azt még nem tudom. - felelte.

- Nem. - hangzott a válaszom.

- Mondtam, hogy ne tedd nehezebbé. - a hangja nem gonosz vagy gyűlölettel teli volt, hanem leginkább szemrehányó. Előhúzott egy nagy kardot a háta mögül (?) és rám szegezte.

- Engedd el! - hallatszott Luke hangja mögüle.

- Csak nem a csipet- csapat. - mondta gúnyosan. - A barátoknak is mondtam, hogy nem akarom ezt túl cifrázni. Csak kössünk egy üzletet és kész. - hirtelen felkiáltott. Egy nyíl keresztül szúrta a vállát, amiből fehér köd ömlött. Én gyorsan kiszabadultam és a többiekhez futottam. - Nektek minden túl kell bonyolítani, mi? - kérdezte szemrehányóan. - Én csak egy rohadt alkut akartam, de nektek közbe kellett szólni! Most pedig kénytelen leszek összepiszkolni az új ruhámat!

- Tűnjünk innen azonnal! - mondta Luke, úgy tűnt, hogy a ő tud valamit, amit én nem. Dan és Becca egymásra néztek, majd Lukera.

- Mi feltartjuk. - jelentette ki Dan.

- Nem gondoljátok, hogy.... - kezdett tiltakozni Cindy, de Ellie közbeszólt.

- Luke, Alice, Cindy, Jake, Avis! Gyertek! Induljunk! - én se akartam Beccáékat ott hagyni, de volt valami furcsa a hangjában, így engedelmeskedtem. Beültünk a kocsiba és gyorsan elhajtottunk.

- Mit csináltál? Nekem ott kellett volna maradnom! - kiáltotta Luke. "Szóval varázsbeszéd volt." -könyveltem el magamban.

- Te vagy a küldetés vezetője, szükség van rád. - magyarázta Ellie.

- Nem hagyhatjuk őket! - tiltakozott Cindy. - Meg fognak halni!

- Nem! Remélem, hogy nem.... - motyogta Ellie. - Dan és Becca képzett harcosok. Elbírnak az alkukötővel.

- Ha valami baja esik Beccának, akkor..... Azt nagyon meg fogod bánni. - jelentette ki Avis. Mindenki elfordult Ellietől.

- Ki az az alkukötő? - törtem meg a csendet, mert szerettem volna tudni, amit ők tudnak.

- Nem tudunk róluk sokat. Sötét lelkek, ha úgy tetszik démonok, a Tartaroszból. - magyarázta Ellie.

- És honnan tudod, hogy ilyen... Alkukötőről van szó? - folytattam a kérdezősködést.

- A prófécia sötét lényt említ. Egy alkukötőnél kevés sötétebb lény van. - én csak bólintottam jelezve, hogy értem. Egy sóhaj hagyta el a számat. Dühös voltam Elliere és aggódtam. "Remélem Dan és Becca túléli."