Örökség // Befejezett / Átírás Alatt

15. A gonosz sampon

Természetesen mi a kanapén termettünk, még mielőtt Avis és Becca kettőt pislogott volna. Mikor visszajöttek Avis elkezdett érdeklődni.

- Ok akkor nektek most van valami küldetésetek vagy csak kóvályogtok, mint gólyafos a levegőben? - kérdezte először. Mindenki rám nézett. Még Luke is.

- Mi van? - fakadtam ki. - Ja, hogy én mondjam..... - esett le. - Kaptunk egy küldetést és pillanatnyilag úton vagyunk San Franciscoba.- magyaráztam.

- Értem.... Aludjatok itt és holnap elviszlek titeket. Persze csak ha benne vagytok. - tette hozzá gyorsan.

- Köszönjük, elfogadjuk. - feleltem.

- Rendben. Kövessék! - intett Avis. Egy konyhába vezetett minket, ahol elővett néhány dolgot. - Kenyér, vaj, tej, sonka, méz. Bocsi, de nincs túl sok kajám. - mondta. - Egyetek addig én csinálok helyet, ahol aludhattok. - ezzel elment. Mikor végeztünk visszamentünk a nappaliban, ahol már a földön volt két hálózsák. A kanapén egy takaró és még néhány pokróc a padlón plusz párna. Rögtön megindult a verekedés. Végül Beccaé lett a kanapé, Luke és Cindy aludt a hálózsákban, én, Dan, Ellie és Jake pedig aludhattunk két leterített pokrócon. Igazából engem nem zavart. Utána Avis megmutatta, hol van a fürdő, így mindenki elmehet tisztálkodni vagy a dolgát végezni. Én mentem el utoljára zuhanyozni, szóval mire végeztem már mindenki aludt, kivéve Avist. Ő pizsamában ült egy széken és láthatóan Beccát nézte.

- Nem hiszem el, hogy ennyi időn át titkolta. - motyogta. - Annyi esélye volt rá.... De nem mondott semmit.

- Lehet, hogy jó oka volt rá. - kotyogtam közbe. - És amúgy... Anyukátokkal mi van? - erre Avis nagyon feszült lett.

- Ő.... Már több mint tíz éve nincs köztünk. - válaszolta nyugtalanul. - Mindegy én.... Nem fogom kiteregetni a magán életem. - sóhajtott.

- Amúgy.... Mik ezek a díszek? - tereltem el a témát.

- Szuvenírek. - felelte. - Az isteneknek dolgozom. Egyszemélyes küldetéseket teljesítek. - magyarázta. - Olyanokat, amik túl titkosak vagy túl veszélyesek ahhoz, hogy a hozzátok hasonló tinik csinálják.

- Szóval te az istenek kéme vagy. - jegyeztem meg viccesen.

- Hát... Úgy is mondhatjuk. De ez most mindegy. Úgyis titkosak. Neked pedig aludnod kéne különben reggel olyan leszel, mint a mosott szar. - mondta, majd felállt, visszavitte a széket a helyére és lement a hálószobájába. Én is lefeküdtem aludni. Szerencsére gyorsan elaludtam. Még nagyobb szerencsére nem álmodtam semmit. Reggel a nap bántó sugaraira keltem, amik majdnem kiégették a szememet. Kedvetlenül fordultam a hasamra és próbáltam vissza aludni, de azonnal feszisszentem, amint a még mindig fájó csuklómra helyeztem a testsúlyomat. Nagyon kicsin múlt, hogy nem ordítottam fel. Lassan felálltam, majd a kezemet szorongatva Avis szobájába mentem. Meglepetésemre azt láttam, hogy az ágyán ül és olvas.

- B- Bocsi, hogy zavarlak. - préseltem ki a fogaim között a szavakat. - Van itt esetleg valami érzéstelenítő?

- Fájdalomcsillapítom van. - mondta.

- Ha jó csuklótörésre. - sziszegtem.

- Egyre! - intett. Kiment a konyhába és kinyitott egy szekrényt, ami mögött gyógyszerek voltak. Kis kutakodás után odaadott egy levelet. - Egy tablettát vegyél be! - tovább keresett, majd elővett valami müzli szelet szerűséget. - Ambrózia. - rakta elém. - Edd meg ezt is! - úgy tettem, ahogy mondta. - Mi történt a csuklóddal? Már korábban is akartam kérdezni.