Örökség // Befejezett / Átírás Alatt

14. Becca kap egy tesót

Mikor kinyitottam a szememet, minden homályos volt. Valaki a hátán vitt, mint apa, mikor kicsi voltam. Megmozdítottam a fejem, de olyan nehéz volt, akár egy ólomgolyó. Azonnal vissza is hullott. A csuklóm mg mindig nagyon fájt. Luke vitt a hátán. Meg tudtam mondani a számból, amit árasztott. Hosszú ideig viaskodtam a szemem lassú csukódásával, de végül az ellenfelem nyert.
Hirtelen már nem is Luke hátán ültem és a csuklóm se sajgott. Egy kórházi szobában találtam magam. Kerestem a szememmel, hogy mit kéne látnom és hamarosan meg is találtam. Egy vörös hajú kislány állt egy ágynál, nagyjából 7 éves lehetett. Valami furcsa hangot hallottam, aztán rájöttem, hogy a kislány zokog.

- Nyugodj meg kicsi. - mondta egy fáradt hang. Ahogy közelebb léptem láthattam a hang gazdáját. Egy nő volt. Szokatlanul sápadt és beesett arcú, a haja fakó vörös volt, a szemei pedig zöldek. Látszott, hogy beteg ugyanakkor nem tűnt kétségbeesettnek. - Egy percet kérek. - fordult fejével kicsit arrébb a semmihez. Fáradtan felemelte a kezét, majd levett a nyakáról egy nyakláncot, aminek a közepén egy kicsi kék kő díszelgett. Majd a másik kezét a szájához vette és beleharapott a hüvelyk ujjában, majd a kísérlet vért a kőre kente. - Én Janin Marina Nile átruházom rád ezt a nyakláncot Taylor Grace Nile. - mondta, majd a gyerek nyakába akasztotta, akinek szüntelenül folytak végig a könnyek az arcán.

- De miért kell elvinned? - fordult a semmi felé. - Engem az nem érdekel! - csattant fel a kislány. - Nem érdekel mit kell tenned! Én az anyukámmal akarok lenni! - kiáltotta a semmire.

- Taylor! Beszélj tisztelettel! - szólalt meg a nő. - Sajnálom, hogy el kell mennem. Ha hibáztatni akarsz valamit hibáztass engem. - suttogta, majd a kislányhoz hajolt és megpuszilta a homlokát, majd lágyan rámosolygott. Ezek után élettelenül esett vissza az ágyra. Felébredtem.
Továbbra is Luke hátán ültem. Amint elkezdtem mozogni ledobott a földre.

- Na végre, hogy felkeltél. - jegyezte meg.

- Ahg! - sziszentem fel a csuklóját miatt. Csak akkor vettem észre, hogy sínbe volt téve. Gyorsan felálltam, de el is estem. Tömör jégen álltam, de nem volt messze a part.

- Mi a....... - nyögtem.

- A te hibád. - mondta Luke. - Egy hatalmas jégmezőt csináltál, nyáron. Reméljük, hogy az ambrózia megteszi a hatását. - egyáltalán nem örültem annak, ami történt. Uralom kellene a vizet nem csak magamhoz hívnom. Valami kis porfészek mellett lyukadtunk ki. Onnan az utat követve egy kicsit nagyobb faluhoz értünk. Sajnos kezdett beesteledni. Te jó ég. "Reggel 6- kor támadt meg a kalauz én pedig átaludtam majdnem az egész napot. " - gondoltam. Kénytelenek voltunk végig kopogtatni a házak ajtaján, de mindenki hajléktalanoknak nézett minket így érthető módon elküldték melegebb éghajlatra. Épp az utolsó háznál kopogtunk mikor a lakója kinyitotta és egy íjat nyomott a homlokomnak. Szerencsére ott volt Becca aki egy pillanat alatt elővette a nyilát és felhúzta.

- Ki lövöm a nyilad mielőtt bárkit is eltalálna. - mondta vicsorogva.

- Kevés vagy te ahhoz. - válaszolta a másik íjász. Ide oda kapkodtam a fejemet. Az aki épp le akart szedni, mint a törött szárnyú vadkacsát, pont úgy nézett ki mint Becca. Csak apróbb különbségek voltak. Pl Becca fiatalabb volt. A lány haja pontosan  volt, mint Beccáé, az arcuk meg minden is egybe vágott, csak a szemük nem volt egyforma, meg a hajstílusuk. Becca befonva tartotta, a lány meg egy laza kontyban.

- Nyugi! Nem kell lelőni senkit. - kezdtem. - Te félisten vagy ugye? - erre leengedte az íjat.

- Mért nem ezzel kezdtétek? - sóhajtotta.- Ok. A nagy íjász egy Apollón lány. Te - nézett rám - egy Athéné kölyök vagy ahogy a másik is. - mutatott Lukera. - A barna kislány, - Elliehez fordult. - egy Aphrodité, a másik Hermész vagy Árész, ahogy a többi is. - ez alatt Dant meg Jaket értette. - Gyertek! - a ház belülről egész szép volt. Mindenhol római, görög és néhány egyiptomi ereklyék voltak. Egy piros lepellel borított kanapéra ültetett le minket. Várakozóan nézett ránk.

- Én Cindy La Rue vagyok ő meg az ikertestvérem Jake. - állt fel a legbátrabb.

- Áá! Clarisse gyerekei. - motyogta.
- Én Elizabeth Grace vagyok. - mutatkozott be Ellie.

- Thália rokona? - kérdezte.

- Igen. Ő a nagynéném. - felelte Ellie.
- Nem Aphrodité lány vagy? - vonta fel a szemöldökét.

- Az anyukám Aphrodité gyereke. - válaszolta.

- Óó! És ki a két Athéné gyerek? - fordult felénk.

- Én Alice Jackson vagyok ő pedig a bátyám Luke. - álltam fel.

- Ha nem tévedek Percy Jackson gyerekei vagytok. - mormogta. - Ki az anyátok?

- Annabeth Chase. - feleltem.

- Szóval összeházasodtak. Nagyon cukik voltak együtt. Szurkoltam nekik.

- De ki maga? - kérdeztem.

- Avis Clive. - válaszolta.

- Én Rebecca Light vagyok. - mondta Becca.

- Az Apollón lányka. - jegyezte meg. - Hello féltesó. - rázott kezet Beccával, aki teljesen értetlen arcot vágott. - Mi az a hajadban? - nézett Becca aranycsattára.

- Ez itt Foteinótita vélos. - forgatta a kis tárgyat a kezében. Avis levette a karkötőjét. Abból egy nyíl lett, de pont ugyanolyan volt, mint Beccáé. Nem azért, mert minden nyíl egyforma. Ezek pont ugyanolyanok voltak. Hegyes kicsi bronzvég, egyenes szár és a végé sárga dísz.

- Iméras vélos.- erre Becca remegni kezdett. - Gyere Rebecca! Beszélnem kell veled.- persze mi sem ültünk udvariasan a kanapén. Oda osontunk hallgatózni. Becca teljesen olyan volt, mint aki szellemet látott.

- Apa azt mondta, hogy.... - nyögte Becca. - ....hogy..... a nyilamnak van egy párja és, hogy az a nyíl..... - a hangja elcsuklott, mintha nem kapna levegőt. - Az a nyíl a nővéremnél lesz. - Avis meglepett volt, de mielőtt bármit mondhatott volna egy nagy villanás kíséretében megjelent egy férfi. Szőke haja, izmos felsőtest, kicsit túlszoláriumozott bőr és kékes szemek.

- Apu? - kérdezte Becca.

- Becca és Avis. Nem megmondtam, hogy egyszer megtalálod? - nézett Beccára. Ő csak lesütötte a szemét. Biztos zavarban volt.

- Ha igaz amit mond, akkor mégis hogy? - kérdezte Avis. Amúgy tényleg elég meglepő, hogy testvérek, mert Avis legalább 31 volt Becca meg csak annyi mint én, szóval Avis durván 17 éves volt, mikor Becca megszületett, ami 17 év korkülönbség.

- Igaz amit mond Avis. Becca a húgod. A kérdésedre válaszolva, anyukád nagyon depressziós volt én meg nem akartam nézni ahogy szenved és elmentem megvigasztalni, aminek Becca lett a vége. Aztán közölte, hogy nem akar még egy gyereket felnevelni aki ugyanarra a rossz románcra emlékezteti ezért került Becca hozzám. - Avis is zavarban volt, akárcsak Becca.

- És én mért nem tudtam erről? - nyögte végül.

- Kérdezted? - vonta fel a szemöldökét Apollón.

- Nem de..... - kezdte Avis.

- Tudtam, hogy úgyis egymásra találtok, amúgy meg ha betettem volna a lábad a Félvér táborba akkor már rég ismernéd a kishúgodat. - vetette a szemére az isten. Mindketten némán álltak. Apollón füstté vált, de ők csak meredtek maguk elé. Végül Becca volt az aki megtette az első lépést. Nem beszélt vagy ilyesmi, hanem jó erősen megölelte a nővérét. Avisen először látszott, hogy nem tud mit reagálni, majd magához húzta Beccát.

FONTOS!

Először is köszönöm Amie Summersnek, hogy megengedte, hogy Avis bekerüljön a könyvembe. Másodszor, azoknak akik olvasták Amie Summers könyvét:

Ez és a Félvér tábor című könyv nem játszódnak egy világban, csak nagyon megtetszett nekem Avis karaktere ezért kölcsön vettem, de ez igazából inkább egy kameo, mint annak a történetnek bármiféle folytatása.