Örökség // Befejezett / Átírás Alatt

2. Megérkezés

Nem tudtam mi történt. Hallottam, láttam éreztem mindent, ahogy az igazgató újjai a nyakam köré fonódnak, ahogy nőni kezd, még rondább és szőrösebb lesz, mint volt, meg ahogy anya a nevemet kiáltja, de mintha az agyam nem dolgozta volna fel az információkat. Csak lógtam ott, mint hulla az akasztófán és nem tudtam mit csinálni. A fejem lassan anya felé fordítottam, aki egy tőrt tartott a kezében támadásra készen.

- Nem tenném. - szólalt meg az igazgató, szörny, akármi. - Egy mozdulat és szétroppantom a légcsövét. - Éreztem, ahogy a szemeimbe könnyek gyűlnek, miközben egyre kevésbé kapok levegőt. A bénultságot felváltotta a fáradtság. Lehet, hogy meg tudtam volna mozdulni, de ólom súlyúnak éreztem a testemet. Csak arra emlékszem, hogy az izé.... élőlény, ami az igazgató volt két perccel azelőtt, eldől és áttöri az épület falát. Gondolom ő is meglepődött, ugyanis elengedte a nyakamat. Kinyitottam a számat és benyeltem a friss levegőt, aminek hatására kissé élénkebbnek éreztem magam. A nyakam sajgott. Nehézkesen felálltam és megpróbáltam járni. Kevés sikerrel az iroda falán tátongó lyukig is alig bírtam elvánszorogni.

- Lisa! Hogy vagy?! - kérdezte anya a kétségbeeséstől észre sem véve, hogy kiáltozik. Láttatok már filmeket, hol a főhőst a gonosz a nyakánál fogva tartja? Na, hát ez nem olyan volt. Ott a hősnek meg se kottyan, sőt utána még verekedik egy jót, majd egy karcolás nélkül haza sétál. A valóságban ez nem ilyen egyszerű. Először is nem kapsz levegőt, majd ha ki is szabadulsz a levegőhiány miatt szédülsz és nem tudsz majd járni rendesen, nem is beszélve a vörös kéznyomról, ami a nyakadon fog maradni. Higgyétek el. Ez személyes tapasztalat. Tehát eléggé ramaty állapotban voltam. Anya hozzám sietett, a szemembe nézett, majd kiegyenesített és azt mondta: - Lisa! Tűnj el innen olyan gyorsan amilyen gyorsan csak lehet és keresd meg a bátyádat! - ezzel elengedett. Én pedig nem tudtam megmozdulni. Csak néztem, ahogy a szörnyre támad, de az egy laza mozdulattal félre söpörte és felém indult. Anya hátulról ugrott neki, de az óriás vagy mi a szösz megfogta, majd a földhöz vágta.

- Anyu! - sikerült végre megszólalni. Úgy éreztem kezdem visszanyerni az uralmat a testem felett. Mikor az ex- igazgató elém ért megragadott. Most nem a nyakamat fogta, hanem a törzsemet. Azt hittem szét fog roppantani, mikor meghallottam egy hangot, amit ezer közül is felismernék.

- Tedd le de azonnal! - ordította a bátyám. A lény arca groteszk mosolyra húzódott, majd a földhöz vágott. Csak a testembe nyilalló fájdalomra emlékszem, utána semmire. Mikor felébredtem úgy éreztem mintha, ezernyi tűvel szurkálnának. A hátamon feküdtem, mint ahogy az később feltűnt a kocsink hátsó ülésén. Sötét volt, gondolom este. - Felébredtél. - jegyezte meg Luke. Meg akartam szólalni, de amit megpróbáltam kinyitni a számat, elviselhetetlen fájdalom hasított az állkapcsomba. - Én a helyedben egy ideig nem beszélnék. Megrepedt az állkapcsod és még nem hatott a nektár. - az első kérdés, ami felmerült bennem, hogy: Milyen nektárról halandzsázik itt nekem? Most arról van szó amit a méhek csinálnak vagy mi? - Persze neked a csendben maradás nyilván emberfeletti tortúra lesz. - jegyezte meg gúnyosan, mire el akartam küldeni a fenébe. Csak egy halk " hm " hangot sikerült kiadnom, de azonnal megfeszült az egész testem, amikor megint sajogni kezdett az állkapcsom. - Örülj, hogy a fogaidnak nem lett baja. - folytatta Luke. - Szépen el lettél kalapálva. Még szerencse, hogy nem szenvedtél nagyon maradandó sérüléseket. Bár nem mintha lehetnél csúnyább a mostaninál. - folytatta az élcelődést. Már az előbb megjártam a hangok kiadásával így csak szemmelvertem az anyósülésen ülő bátyámat. Apa a kocsit vezette és nem foglalkozott velünk Bius pedig a mellettem lévő ülésen aludt. Hamar feltűnt, hogy anya és Ethan hiányoznak. Mivel beszélni nem tudtam így maradnom kellett a mutogatásnál, mint az activityben. Lukenak hamar feltűnt, hogy mi bajom van, mert gondolom a zavartságom a szememben is tükröződött. ( És mert össze- vissza kapkodtam a fejem, mint valami gyengeelméjű. ) - Ethan a Nagyinál és Paulnál van. - felelte. - Anya.... Anyát elvitte a laisztrügón. - mikor ki mondta azt a szót, hogy laisztrügón az első dolog ami eszembe jutott az az volt, hogy biztos megbicsaklott a nyelve vagy ilyesmi, de ismerősnek tűnt a név. Ezek azok az izék, aki Odüsszeuszal harcoltak nem? A nagy töprengésből Bius ébresztett fel, aki álmosan a vállamnak dőlt, ami számomra nem kevés fájdalommal járt. Végignéztem a kezeimen, amik tele voltak véraláfutásokkal, sebekkel és horzsolásokkal. A pulcsim zsebébe nyúltam, előhalászni a telefonomat ami... Hát.... Nem volt működőképes állapotban, hogy finoman fogalmazzak. Nem nagyon figyeltem merre tart a kocsi amiben ülök, de az azért feltűnt, mikor apa egyszercsak lehajt az útról egyenesen az erdő sűrűjébe. Először azt hittem elaludt a volánnál, de mikor előrehajoltam konstatálhattam, hogy nagyon is ébren van és valószínűleg dikert vezette az autót a dzsindzsásba. Egyszer csak megállt, majd kiszállt, a csomagtartóhoz ment és kivett néhány táskát. Többek között az én utazótáskámat. Luke is elhagyta a járművet így követni akartam őket, de amint arra került volna a sor, hogy a saját lábamra álljak elhasaltam. Mikor megpróbáltam felszenvedni magam az állkapcsom megfeszült, ami csak még több fájdalmat eredményezett. Luke megfogta az alkaromat és felrántott, ami szintén fájt, de elviselhető volt. Apu kivette az alvó Biust a kocsiból és az egyik kezében őt vitte a másikkal pedig engem terelgetett. Őszintén amennyire hulla voltam cseppet sem érdekelt, hogy merre megyek csak követtem Lukeot. Egyszercsak megálltunk. Álmosan bámultam magam elé. Valami házikó előtt álltunk, de nem tudtam nagyon szemügyre venni a látásviszonyok illetve a saját fáradtságom miatt. Apu kinyitotta az ajtót, majd bevitte a táskákat, még Luke kényelembe helyezte Biust az egyik ágyon a sok közül. - Itt fogsz aludni. - jelentette ki. Az egyik ágyhoz sétáltam majd felhajtottam a takarót és egy elég nagy porfelhőt generáltam, de az ilyesmi engem nem szokott zavarni. Magamra húztam a takarót és próbáltam olyan alvópózt keresni amiben nem sajog mindenem. Szerencsémre elég álmos voltam ahhoz, hogy a fájdalom ellenére hamar elaludtam és reggelig nem is keltem fel.