Örökség // Befejezett / Átírás Alatt

18. Este a motelban

Az egész úgy kezdődött, hogy én és Luke hátra költöztünk kocsi csomagtartójába. Mivel nyolcan voltunk egy ötszemélyes autóban, ezért ezt a megoldást sikerült kiötölnünk. Az a hely se volt ötcsillagos, de jobb volt, mint Luke ölében ülni. Az idő kín keservesen vánszorgott. Egyszerűen megőrültem. Végül azt választottam, hogy elveszek a rendkívül értelmes gondolataim tengerében. Ez olyan jól sikerült, hogy el is aludtam. És mint sejthetitek jön a "mit álmodtam" rész. Akkor persze én se értettem, hogy miért fontos, amit látok. A legtöbb álmomban aránylag nyugodt helyen vagyok az eseményektől függetlenül. Na, hát ez most nem volt igaz. Alapból az egész úgy kezdődött, hogy kinyitottam a szemeimet és szembe találtam magam egy felém hasító villámmal. Sikítani akartam, de a hangomat nem lehetett hallani. Aztán... A villám keresztül ment rajtam. Egy pillanatra teljesen le voltam sokkolva, majd a hasfalamat kezdtem tapogatni, ahol az elektromosság keresztül ment rajtam. Kissé megilletődötten néztem a "támadóm" irányába. Egy férfit láttam. Nem volt épp közel így csak az fekete haja, a szakálla, és a lepedő amit rajta volt szúrt szemet. Úgy nézett ki leginkább, mint egy emós Télapó, csak kicsit vékonyabb kiadásban. Mellette feltűnt három másik alak is. Kettő férfi volt, mindegyiknek fekete haja volt és ők is tógát viseltek, viszont az egyik olyan volt, mint apa szakállal. Ha víz lett volna a számba sugárban köptem volna ki. A harmadik egy nő volt. Vörös lepedőt hordott, a férfiak közé beilleszkedve neki is fekete haja volt. Elég messze voltak, így nem igazán tudtam őket részletesen szemügyre venni.

- Komolyan azt hittétek le tudtok engem győzni? - hallottam egy hangot magam mögül. Gyorsan megfordultam. Ez az alak sokkal közelebb állt hozzám. Harci páncélt viselt. A haja és a bőre teljesen fehér volt, de még a szemei is, ami nagyon ijesztővé tette. Hirtelen megfordult, majd maga elé rántott egy lányt. - Szegény, bolond, bolond Élektra. Pedig még a szövetségem is lehettél volna. - ekkor megmarkolta a lány nyakát a másik kezével. A lány beige színű bőrét vágások és horzsolásokat borították, eredetileg azt hiszem szőke haja teljesen más árnyalatot vett fel az izzadságtól, a tógája pedig több helyen is elszakadt. - Engem nem lehet csak úgy legyőzni! TE PISZKOS HALANDÓ! HOGY KÉPZELTED, HOGY KÉPES LESZEL LEGYŐZNI A..... - ekkor elhallgatott. A szorítása láthatóan enyhült az Élektra nevű lány elterült a földön, levegőért kapkodva. A férfi teste... Elkezdett köddé válni. - MIT TETTÉL?! - fordult meg, mielőtt még teljesen elpárolgott volna, majd a helyén maradt füst kavarogva eltűnt egy kék kőben. Az alig köröm méretű ékkövet egy gesztenybarna hajú lány tartotta, majd el is dobta és a földön fekvőhöz sietett. Az eddig a távolból figyelő alakok is közelebb jöttek.

- Jó lenne, ha nem dobálnád. - jegyezte meg a vörös lepedőt viselő nő.

- Ha nem sodorjátok veszélybe a húgomat nem dobom el. - hangzott a felelet a barna hajútól. Ahogy megnéztem nagyon sok dologban hasonlítottak. Ugyanolyan beige árnyalatú bőrük volt, az arcuk is hasonló formájú volt és a barna szemük is megegyezett. A feltűnő különbség a hajuk volt és a koruk. A szőke, göndör hajú feltűnően fiatalabb volt, mint a másik, akinek hosszú gesztenye színű haja volt.

- Ha jobban sietsz nem a húgodnak kell harcolnia helyetted. - szólalt meg az emós Télapó.

- Ha nem lennél rossz stratéga...

- Tudd, hogy kivel beszélsz! - emelte fel a hangját a férfi. Ekkor az álom elhomályosult.

- Alice! Alice! - szólongatott egy hang. - Alice kelj fel! - lassan kinyitottam a szemeimet. Luke ébresztgetett. - Megálltunk. Kelj fel!

- Agh.... - nyöszörögtem, majd nagy nehezen félig ülő helyzetbe küzdöttem magam. Az első dolog, amit észrevettem az az ég sötétsége volt. "Már beesteledett. " - tudatosult bennem. - Tudod kit ébresztgess az éjszaka közepén. - morogtam álmosan.

- Csak feltételeztem, hogy szeretnél ágyban aludni, de ha te a csomagtartót preferálod, akkor nem szólok bele. - forgatta a szemeit, majd kisegített a járműből. - Gyere! Avis már szeretné bezárni a kocsit. - ezzel elvezetett. Biztosan állíthatom, hogy sikerült a lehető leglepukkantabb alkalmi partnerek találkozóhely épül  szolgáló hotelt megtalálniuk, ami létezett. Avis már egy ideje beszélt a recepcióssal, végül szitokzódva visszajött.

- Nincs elég pénzünk ahhoz, hogy kivegyünk egy szobát. - morogta.

- Megpróbálom én. - javasolta Ellie, majd pár perc múlva visszatért a kulcsokat lóbálva. Két négyszemélyes szoba itt van. - vigyorgott diadalmasan. 

- Ügyi vagy! - mondta Cindy és vállon veregette Elliet.

- Na és mi lesz a szoba beosztás? - kérdezte Luke.

- Hát... Lányok, fiúk külön? - nyögte Becca.

- De öt lány van. Ráadásul az egyik szobába egy francia ágy van és két külön ágy. - szólt közbe Avis.

- Mi? - horkant fel Dan.

- Bocs. Csak ez maradt. - mosolyodott el kínosan Ellie.

- Luke! Miért nem aktiválod magad? Itt az egyetlen esélyed, hogy ágyba vigyél egy lányt. - nevettem fel.

- Hahaha.... Rendkívül vicces vagy. - morogta Luke.

- Felőlem fiú is lehet, ha az a baj. - gúnyolódtam tovább.

- Mi lenne ha Alice és Luke aludna együtt? Ők testvérek. - szólalt meg Cindy.

- MI?! - kiáltottunk fel Lukeal.

- Támogatom. - emelte fel a kezét Jake.

- Végülis.... - motyogta Dan, majd ő is feltette a kezét.

- Akkor ez eldőlt. Alice és Luke alszanak egy ágyban. Jake és Dan is a ti szobátokban lesz. Pá! - jelentette ki Cindy, majd kivette Avis kezéből a kulcsokat, az egyiket nekünk adta és szél sebesen eltűnt. Mi csak döbbenten pislogtunk, majd akkor jutott eszünkbe ellenkezni, mikor a La Rue lány már úgyis messze járt. Hát mit ne mondjak nem volt egy leány álom Lukeal aludni. Hiába voltam álmos egyszerűen képtelen voltam elaludni, mert drága tesókám egyfolytában lelopta rólam a takarót és néhányszor meg is ütött. Kb fél óra után feladtam az alvásra való törekvést. Ehelyett inkább elmentem oda, ahova a király is gyalog jár, majd kiültem egy kinyitottam ajtó méretű ablakot, hogy egy kis friss levegőt szívjak, mert már bántotta az orromat a szoba áporodott szaga. Mély levegőt vettem és leültem a padlószőnyegre.

- Jó, hogy kiszellőztetsz. Amúgyis rohadt büdös volt. - a hang hallatára egy pillanatra összerezzentem. Gyorsan oldalra fordítottam és Jakeel találtam szembe magam.

- Remélem te jól alszol, mert én nem hála nektek. - jegyeztem meg savanyúan, nem kis szemrehányással a hangomban.

- Bocsi amiatt. - vakarta meg a tarkóját. - A húgammal mi épp annyira nem akartunk osztozni azon az ágyon, mint te és Luke.

- Várj? Cindy a húgod? Azt hittem a nővéred. - néztem értetlenül.

- Az is. - nevetett fel azon, hogy mennyire összezavarodtam.- Igazából anya nem akarja elmondani nekünk. - felelte. - Azt mondja, hogy csak vitatkoznánk emiatt.

- Azt elhiszem. - jegyeztem meg. - Luke imádja az orrom alá dörgölni, hogy idősebb és valamiért azt hiszi, bölcsebb is.

- Biztos vagyok benne, hogy te lehetsz a bölcsesség megtestesítője. - gúnyolódott.

- Dugulj el! - csattantam fel, majd a szám elé kapta a kezem attól félve, hogy túl hangos voltam.

- Nyugi. Alszanak, mint a bunda. - legyintett Jake és rám vigyorgott. A szemei a sötétben megcsillant a egész világos árnyalatot vettek fel, úgy világítva, akár egy macskáé.

- Jó nekik. - morogtam. - Te miért nem alszol?

- Nem voltam álmos. - válaszolta, immáron nem mosolyogva.

- Álmod volt? - kérdeztem, mire lassan bólintott. - Aha..... És mi volt az? - erre a tekintete közössé vált, majd elfordult tőlem. - Nem akarod elmondani? - gondolkodtam hangosan.

- Az álmaim az én dolgom, de van egy tanácsom neked. Maradj közel a szeretteidhez.