Örökség // Befejezett / Átírás Alatt

12. Tesósegg-megmentési-hadművelet

Mikor kinyitottam a szemem, egy női alak állt a hálózsákom mellett. Átnyúlt felettem és valamit a hátizsákomhoz tett. Amint kiment gyorsan a bejárathoz osontam. Pont ott beszélgettek valamit az egyik vadásszal. Egy kb 14 éve lány volt az. Sajnos nem tudtam semmi lényegesen elkapni a csevejből, mert hirtelen megjelent mellettem Cindy perverz testvérei a.k.a. Jake.

- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem halkan. Hamar feltűnt mit néz. Hármat tippelhettek. Hát persze, hogy a csaj fenekét. Basszus mi baja van ennek a srácnak?

- Bombajó segge van. - motyogta. Erre jól szájon csaptam.

- Tényleg perverz vagy. - mondtam.

- Kikérem magamnak. Egészséges 14 éves srác vagyok. - sétődött meg.

- Ezt úgy adod az emberek tudtára, hogy egyfolytában a lányok seggét nézed? - kérdeztem.

- Ja. - felelte. Én csak a szememet forgattam és vissza feküdtem az hálózsákomba. Miután a Jake veszély elhárult megnéztem mit tett a lány a táskámhoz. Egy levél volt. Felnyitottam a borítékot.

Tisztelt Perszeusz Jackson!

Kérjük jelenjen meg június 20. - án. A napforduló idejében az Olimposzi istenek gyűlésén, továbbá hozza magával Alice Zoe Jacksont és Bianca Silena Jacksont. A tárgyalásban szavazatra bocsájtjuk a gyermeki jogait.

Nem nyugtattak meg. Jogaimat? Most létjogosultságot akarnak vagy mi? Persze csak engem meg Biát hívtak fel, hisz Lukenak nincsenek képességei, kakisnak meg nem tudjuk. Mindegy. Hamarosan elfogott valami rossz érzés. A enyhe hányingert éreztem, tudtam, hogy valami nincs rendben. Nem tudom, hol és kivel, de baj van. Felkeltettem a többieket. Nem mondhatni, hogy örültek a kis akciómnak, de végül rábízták magukat a készülődésre.

- Alice! Miért is megyünk le? - ásítozott Ellie.

- Mert. - feleltem, rendkívül jól megindokolva a döntésemet.  Kirángatta az álmos Cindyt is.  Hamar összeszedtük magunkat és el is indultunk. Az első hely, amit meg akartam nézni az Lukeék tábora volt, amit szerencsére könnyen megtaláltunk. Már üres volt. A tűz se égett. Nem volt szükségünk arra, hogy kövessük őket. Elindultunk gyalog, mert a pegazus okát visszaküldtük a táborba. Mindenki elég fáradt volt és cseppet sem örültek annak, hogy mindenféle konkrét indok nélkül kirángattam őket az ágyukból, vagyis inkább hálózsákukból. Én se voltam a legjobb formában, de az a különös érzés nem hagyott nyugodni. Valami hangot hallottam. Ugatást. Egyre közelebbről. Hamarosan megláttam a vérebeket amiktől jött a hang. Váratlan ám gyors futásra kényszerített minket. Ez még oké, de a 100 méter sprint egy kutyával a sarkamban nem volt kellemes, főleg, hogy 75 méter után a testem már meglehetősen erősen tiltakozott. Csapattársam jobban bírták, így rövid idő alatt a legelső helyről a legutolsó rá jutottam. Egy város széléhez értünk. Olyan üdülőhelyi boltsor volt, de mindegyik zárva volt kikéve egyet. Fényes neon lámpa hirdette a Mátra volt helyét. Mind ugyanarra gondoltunk. Jake ért oda először, szinte kitépte az ajtót a helyéről. Én értem oda utolsónak és amint beléptem be is vágta mögöttem az ominózus nyílászárót. Ledőltem a padlóra, nem törődve azzal, hogy pontosan mennyire is piszkos.

- Milyen bitang gyors kutyák voltak ezek? - nyögtem. Megnéztem az ablakban csaholó vérebeket vagyis inkább vérebet. Ugyanis egy kutya volt két fejjel. - Mi a jó büdös franc ez az állat? -  hőköltem hátra.

- Azt hiszem olvastam már róla. - mondta Ellie.

- Mi ez? Most komolyan. Pokemon? - ziháltam. 

- Nem. A neve most nem jut eszembe. - Ekkor valami zajt hallottam. Emberi. Valaki kiabált. Halkan a hang irányába osontam. Bent mindenféle ágyak voltak. A többségük ízléstelen és csicsás volt. Ami először feltűnt az az, hogy Luke testvérem egy rózsaszín leopárd ( vagy ocelot )  mintás ágyon feküdt. Oda volt láncolva és nem igazán esett neki jól.  "Köszönöm gyomor! Te mindig segítesz!" - gondoltam. Az Árapályért nyúltam. Nem a pulcsimba volt a legbiztonságosabb hely, de nem mertem a farzsebembe tenni, mert lehet, hogy leesik a kupak, ami nem lenne túl szerencsés. Legalábbis az én szempontomból. Már készültem volna levenni a kupakot, mikor Jake meglökött. Hangos puffanásal területén ki a padlón, mint a szőnyeg. "Gratulálok Alice! Te olyan ügyes vagy! " - gúnyolódtam magamon fejben. A többiek gyorsan kapcsoltak. Ellie gyorsan felsegített, míg a La Rue ikerpár kardot rántott. Jake kardja egy teljesen átlagos mennyei bronz kard volt, míg Cindyé valamilyen módon vöröses fényt árasztott magából. Egy 2 méter magas férfival álltunk szemben. Cindy azonnal neki rontott és rövid úton végzett vele. Felrobbant és egy nagy kupac szörnyporrá vált. Olyan volt, mintha a fejünkre öntöttek volna egy zsák lisztet.

- Fúj! - kiáltottam.

- Sohasem hittem volna, hogy ezt mondom, de jó, hogy látlak Lisa. - nyögte Luke. - De még jobban örülnék, ha elvágnád ezeket a szíjak át, mielőtt kettészakítja a gerincemet.

- Óó... - motyogtam, majd levettem a kupakot a Árapályról és elkezdtem lefűrészelni a bőrövet. A többiek Beccának és Dannek. Segítettek.

- Ti meg mit csináltok itt? - kérdezte Becca miközben épp a gerincét ropogtatta. Az a hang valami borzalmas volt.

- Ti megszöktetek? -háborodott fel Dan.

- Nem hegyet másztuk és eltévedtünk a sziklafalon. - jegyezte meg Cindy gúnyos hangon.

- Amúgy tényleg nem. Küldetést kaptunk. - tért a tárgyra Ellie.

- Komolyan? - hitetlenkedett Dan. - Kitalált Istentől? - viccelődött.

- Athénétól. - felelte Cindy. - Mindegy. Most azonnal húzzunk innen! - ez volt a végszavunk. A hátsó ajtón keresztül sikerült leráznunk a kétfejű kutyát. Hamarosan betértünk egy McDonaldsba és ettünk egy kis kaját. Luke fizetett, mert nekem egy vasam se volt.

- Szóval hogy is volt ez a küldetés dolog? - nézett rám Luke szúrós tekintettel.

- Hát.... - mivel nem akartam a szentbeszédét hallgatni fél órán át a felelősségről, ezért kicsit füllentettem. - Athéné meglátogatott engem, Elliet, Cindyt és Jaket és azt, mondta hogy menjünk el kiszabadítani anyut.

- Aha.... - morogta Luke, de látszott, hogy egy szavamat se hiszi el. - És megmagyaráznád, hogy miért van nálad apa kardja?

- Ő adta. - válaszoltam tömören.

- Akkor most mi legyen? - kérdezte Becca.

- Hát... A prófécia.... - gondolkodott el Dan. - Szerintem csatlakozzatok hozzánk és menjünk együtt. Luke? - tesókám fanyar tekintettel morgott valamit az orra alatt, hogy:

- Legyen.

- Hurrá! Akkor héten vagyunk! - mosolygott Cindy. Nem vesztegettük az időt. Kajálás után rögtön el is indultunk.