Szasza Naplója

Szeptember 11., csütörtök

Szeptember 11., csütörtök

A tegnapi kalandunk a stúdióban, rendesen lefárasztott mindannyiunkat. Összesen tizenegyszer próbáltuk újra és újra a dalt, hogy tökéletes legyen. Utána pedig -bár erőnk nem sok maradt- még elmentünk egyet mozizni és vacsorázni is, így hamar elszaladt az idő. Végül éjfélkor toppantam be az ajtón, aminek anyuék nem nagyon örültek.

A kora hajnali órákban ijedten riadok fel, és megpróbálom kinyomni az üvöltő Skillet számot, ami felverte talán az egész házat is.
Nagyot sóhajtva oldom fel a telefonom kijelzőjét, amitől azonnal kipattannak a szemeim.
- Mi a...? - harapom be a végét értetlenül pislogva a kijelzőre, majd rányomok az egyik chat-fejre, amin Márk vigyorgó képe szerepel.
Szasza: Márk, hogy találtál rám? - pötyögöm be, majd homlokráncolva várom a válaszát, ami percekkel később érkezett is.
Márk: Akinek a profilképe egy gitárkotta és Szasza Kopócs a neve, azt nagyon nehéz megtalálni.
Szasza: Jobb, mint a te idétlenül vigyorgó fejed.
Márk: Nem is mondtam, hogy az én fejemet rakd ki profilképnek. De mondjuk nem lett volna jobb egy kép a saját arcodról?
Szasza: Márk! Az én fejem pocsék. Nem fogom mutogatni az emberek előtt.
Márk: Na ne már!! Van ennél sokkal nagyobb gond is, mint a ronda arcod profilképnek.
Szasza: Látod, Márk? Pont az őszinteségedet szeretem annyira.

- Dani, drágám, most már elég legyen a duzzogásból. - hallom meg anyu hangját az ajtóm előtt, amitől nyomban felugrok. - Gyere ki és egyél pár falatot.
Szasza: Várj egy kicsit. Anyuéknak feltűnt, hogy Dani nem ad életjelet. - pötyögöm be és küldöm el, majd kirontok a szobám ajtaján.
- Szandra. - mosolyodik el anyu. - Ugye nem ébresztettelek fel?
- Dehogy. - legyintek nevetve.
- Akkor rendben. - sóhajt fel, majd eltűnik a mosoly az arcáról. - Drágám, te tudod mi van Danival? Napok óta ki sem jött a szobályából. A kis Rockynak sem hallottam mostanában a hangját. - tűnődik el, majd gyanúsan méregetni kezd.
- Anyu! - csóválom meg a fejem. - Az Rock és nem Rocky. Mellesleg tegnap, miután leordítottátok a fejemet a késői hazajövetelről, és lezuhanyoztam, bekopogtam Danihoz, aki kicsit duzzogva, de beengedett a szobályába és hosszasan elbeszélgettünk erről - arról. - füllentek, miközben mosolyogva anyura nézek. - És ne aggódjatok. Jól van, még nem nyírta ki magát odabent. Ja, és a kis Rock is duzzog a bátyámmal együtt, aminek örülök is, mert legalább tudok aludni éjjelenként.
- És miről beszélgettetek?
- Hát, tudod, én az eseménydús heteimről meséltem, amit érdekes módon most végighallgatott. Szerintem jobban meghülyült. Ki kéne szedni onnan - biccentek az ajtó felé. -, mielőtt túl késő lesz és mehet a diliházba. Ő viszont arról fújtatott, hogy mekkora felhajtást rendeztetek egy összetört telefon miatt. - fújom a fejembem megfogalmazódott kis történetet, amit anyu végig türelmesen hallgat.
- És mikor óhajt végre abba hagyni a duzzogást és kijönni a négy fal közül?
- Azt nem tudom. - rázom meg a fejem. - De, ahogy Danit ismerem, talán még pár nap. - indulok a fürdő felé, majd sóhajtva a bezárt ajtónak támaszkodom.

A kezemben szorongatva a folyamatosan rezgő mobilomat rohanok ki a kapun, majd sóhajtva megnyitom az üzeneteket.
Márk: A bátyád még mindig a haverjánál dekkol? Hát ez kész. xD
Márk: Halihó, Szasza! Csak nem lebuktál a hazudozásban?
Márk: Na jó. Szasza, belefulladtál a fürdőkádba?
Márk: Ez már nem vicces! Szasza, írj már vissza!
Márk: Szasza!!!
Márk: Szasza!!!!!!!!
Márk: SZASZA!!!!
Márk: Ugye nem haltál meg?
Márk: Ne játsz az idegeimmel! Kezdek bedühödni! Hol a francban vagy?

Rázkódó vállal tapasztom a tenyeremet a számra, megpróbálva visszatartani a kitörni készülő nevetésemet, miközben remegő kézzel pötyögni kezdek.
Szasza: Mi vagy te? Gorilla? - nyomok rá a küldés gombra, amikor a térdeimre támaszkodva hangosan nevetni kezdek.
Márk: Jót nevetsz most mi?
Szasza: Valami olyasmi.
Lassan felegyenesedek, majd tovább sétálok, nem zavartatva magam, hogy el fogok -e késni, hiszen még van jó fél órám az első óra kezdetéig.
Márk: Hol vagy most?
Szasza: A gimivel szemközti kávézó előtt. - küldöm el a választ, majd belépek a kávézóba, ahol a pult mögötti fiú kedvesen mosolyogva köszönt.
- Szia! Új vagy erre? - könyököl a pultra, mosolyogva nézve rám.
- Hát, közel nyolc éve itt lakom, csak eddig más gimibe jártam.
- Értem. - egyenesedik fel. - Hozhatok valamit ennek az aranyos lánynak?
- Egy cappuchino jól esne, köszi. - bólintok, elengedve a bókot a fülem mellett, és leülök egy szabad asztalhoz.
Márk: Vigyázz a pultos csávóval! Állandóan unalmas bókokkal hálózza be a csinos vendégeit.
Szasza: Volt szerencsém vele találkozni. Azt meg kell jegyeznem, hogy elég jól néz ki. - pötyögöm nevetve.
Márk: Attól a sráctól hányni lenne kedvem. Még a hányás is jobban néz ki nála egy felmosott padlón.
Szasza: Te hülye vagy, Márk! xDD
- A cappuchino -ja, hölgyem!
- Kösz. - kortyolok bele a meleg és édes italomba, miközben az asztal alatt küldöm a következő smst Márknak.
Szasza: Ez most komolyan lehölgyemezett! Nem is vagyok olyan öreg. D:
Márk: Jobb, ha az a tag menekül, amíg lehet. :'D
Szasza: De vicces!  - küldöm el, majd az asztalra könyökölve felpillantok az órára. Még tizenöt percet ülhetek a kávézóban, a pultos csávóval, aki nem csak unalmas és egyszerűen sértő bókokat nyomat, de fél szemmel engem figyel a pult mögött állva. Hát, ez a reggel is csodásan indul.