Szasza Naplója

Szeptember 4., csütörtök

- Márk, kérlek! - sóhajtok fel fáradtan. - Vedd egy kicsit komolyabban! Jövőhétre kell a dal.
- Azt én értem, de éhes gyomorral nem tudok gitározni. - rázza meg a fejét.
- Hogy te mennyire gyerekes vagy. - mormogom, majd megfordulok és felkapom a táskámat a székről.
- Most meg hová mész?
- Megyek és szerzek neked valami kaját! - csapom be magam mögött az ajtót, majd lassan elindulok az üres folyosón.

A kora reggeli órákban már a konyhában ültem, a reggelimet majszolva. Dani még mélyen aludt a kanapén, ugyanis a tegnapi sörözés a haverokkal, csúnyán megártott neki. Persze, anyuék jól lecsesztek, mintha én lennék a felelős a bátyám egészségéről. De nézzék a jó oldalát. Nem kellett egy újabb veszekedésre ébredniük.
Nagyot ásítva az ujjaim közé fogtam a forró bögrét, majd belekortyoltam a teába.
- És mi újság? - törte meg a kínossá váló csendet anyu. - Tetszik az új gimi? - mosolyodott el.
- Ja, elég király. - vontam meg a vállamat.
- Szereztél barátokat? - könyökölt az asztal lapjára, kíváncsian vizslatva zöld szemeivel.
- Nem. - pillantottam fel az órára, ami pont hat órát mutatott. Csúcs. Semmi kedvem anyuval beszélgetni.
- Kinéztél már valamilyen helyes pasit? - kacsintott rám, én pedig elborzadva megráztam a fejem.
- Szasza meg a nagy pasizás? - jelent meg Dani nevetve a pultnak támaszkodva, miközben egy üveg, frissitő ásványvíz után kutatott a hűtőben. - Jó vicc. Még akkor sem néznének rá, ha éppen bikiniben napozna a strandon.
- Mit mondtál, hülye gyerek? - pattantam fel a székről. - Csak gyere ide és kiverem a piát belőled!
- Komolyan? - köpte ki az ásványvizet nevetve. - Tanulj még ilyen szlenges szövegeket. Nagyon jól áll neked. - sétált el mellettem, megsimítva a hajamat. - Ma nem megyek be suliba! - intett anyu felé, majd felszenvedte magát a lépcsőfokokon.
- Egyszer még biztosan megölöm. - dörzsöltem a tenyeremet, majd feltrappoltam a lépcsőn.
Felkaptam magamra egy fekete, csíkos, lenge pólót és egy fekete, szakadt farmert, majd elviselhetőbbé varázsoltam az arcomat. Nagyot sóhajtva felkaptam a táskámat, majd leszaladtam a nappaliba, ahol apu Benjivel játszott. Nyomtam egy puszit az arcára, majd megsimítottam az öcsém fejét, amire kacagva válaszolt. Mosolyogva ránéztem kacagó arcára, majd felhúztam a cipőmet.
- Elmentem! - kiáltottam, majd kisiettem az ajtón.
A gimihez érve, Nikol odaintegetett felém, én azonban csak unottan elsétáltam mellette. Átlépve az osztály küszöbét, Márk azonnal mellettem termett.
- Azt beszélik, hogy egy dalt kell írnod az osztálynak.
- Igen. - bólintottam sóhajtva. - Jövőhétre kész kell lennie.
- Hm, ha szeretnéd, segíthetek megzenésíteni. - vigyorgott.
- Kösz, de megoldom. - huppantam le a helyemre.
Matek órán, a padra fekve gondolkodtam Márk ajánlatán. Az én zenetudásom egyenlő a nullával. Márk csodálatosan gitározik, van hozzá tehetsége, ráadásul, ha ma máris elkezdenénk, hétfőre már meg is lenne a dal. Téptem egy kis papírfecnit a füzetemből, majd összehajtva Márk padjára ejtettem le.
Egész órán boldogítva egymást, vészeltük át a halálosan unalmas matek órát.

Egy dobozzal a kezemben egyensúlyozva sétálok vissza a terembe.
- Itt a kajád! - rakom le Márk elé a dobozt, aki csendben egy szendvicset majszolt. - Honnan szereztél szendvicset? - pislogok nagyokat értetlenül.
- A táskámból. Anyu rakott el nekem reggel pár szendvicset, hisz tudja mennyire imádom a hasamat. - von vállat vigyorogva.
- Te most viccelsz? - csattanok fel. - Ezért kellett nekem átsietnem a szomszéd étterembe feleslegesen, mert te éhesen nem tudsz dolgozni, de közben itt falod a hülye szendvicseidet?
- Nem volt fölösleges. - nyitja fel a doboz tetejét. - A pizza sosem felesleg. - harap bele az egyik szeletbe, majd az ölébe véve a gitárját, megpendíti a húrokat és a kottát nézve játszani kezd.
- Hogy te milyen gyerekes vagy. - rázom meg a fejemet, az orrom alatt mormogva, majd énekelni kezdem az első sorokat.