Szasza Naplója

Október 5., vasárnap

Október 5., vasárnap

A felvételi után, Nikollal, Krisztivel, Karesszal és Márkkal már csak a tanórákon, vagy a folyosón szoktunk megállni pár pillanatra és köszönni egymásnak, majd mindenki megy tovább a maga dolgára. Ebben a pár hétben már nem is nagyok szoktam eljárni otthonról, inkább csak az ágyamban vagy a kanapén töltöm a szabad ideim nagy részét, egy jó kis film társaságában. Persze, amíg együtt volt a banda is java részt ezt a tevékenységet választottam, hogy gyorsabban teljen az idő, de akkor még néha napján csak úgy Márk is átjött és elmentünk valamerre. Az a hét volt életem legszebb hete, de már nincs többé.
Mellesleg az utóbbi hetekben Dani is végre hazafáradt. Egy szombati esős estén, mikor kedvetlenül pengettem a gitárom húrjait, valaki kopogott az ablakom üvegén. Először azt hittem, hogy egy gyilkos kopogott be az ablakomon, hogy engedjem be, és miután megtettem, szépen előhúz a zsebéből egy kést és elvágja vele a torkomat. Rendesen be is paráztam ettől a gondolattól, ezért gyorsan átrohantam a bátyám szobájához, a szőnyeg kis részét felhajtottam, majd felkaptam a kulcsot és berontottam az ajtón. Lekaptam az egyik falra akasztott baseball ütőt, majd visszarohantam a szobámba, elhúztam a sötétítőt, kinyitottam a bezárt ablakot, és...
- Auu! - kapott egyből sajgó oldalához. - Mi a franc ütött beléd? - sziszegte. - Ki akarsz nyírni?
- Bocsi, azt hittem, hogy egy gyilkos, aki meg akar ölni.
- Mindjárt meg is öllek! - fújtatta, majd bemászott a szobámba.
Csurgott róla az esővíz, kicsit didergett is a hidegre vált időjárás miatt, de sokkal jobban érezte magát a meleg lakásban.
- Inkább kímélj meg a haláltól és menj fürödj le! - löktem meg a vállát, majd fintorogva megtöröltem a kezemet a melegítő felsőmben. Utáltam az esővizet.
- Lassan a testtel, hugicám. - kacsintott, majd kitárta a karjait, én pedig kikerekedett szemekkel hátráltam el tőle, észbe kapva, hogy mire készül. Nekiütközve az éjjeli szekrényemnek nem tudtam hová tovább menekülni, ezért szorosan behunytam a szemeimet, amíg szorosan megölelgetett, hozzám dörzsölte vizes pulcsiját, amitől azonnal sikítani támadt volna kedvem, de mivel anyuék nem tudnak arról, hogy Dani hetekig nem is volt itthon, és én jó hugicaként tartottam a számat, ezért csak halkan nyöszörögve próbáltam eltaszítani lucskos ruháit a bőrömtől, de az én drága bátyuskám nem adta fel egykönnyen. Sőt! Még egy cuppanós puszit is nyomott az arcomra, miközben jobban magához szorított.
- Kösz! Ennél még a késes gyilkolást is jobban élveztem volna. - nyöszörögtem egy kedves fintort vágva.
- Hugica! - nyomott egy utolsó cuppanós puszit az arcomra, majd végre megszabadultam tőle. - Most megyek, megszabadulok a vizes ruháimtól és fürdök egy jót. Majd bebújok a meleg ágyamba és alszok.
- Azt nagyon jól teszed. - értettem egyet, majd elmosolyodtam és kacsintottam egyet. - Anyuék nem tudnak semmiről!
- Kösz. - pillantott hátra, miközben ledobta vizes táskáját az ágyára. - Ahhoz képest, hogy mennyire utálsz, milyen jó fej vagy.
- Hé, nem számít mennyire utállak és hogy mennyit veszekszünk - ráztam meg a fejem. -, a testvérem vagy és bármikor, bárhol kiállok érted, akár helyes, akár nem. - mosolyogtam rá.
- Kösz, Szasza. Ez igazán kedves tőled. Kedvem lenne megint megszorongatni téged, de most nem igazán vágyok másra, csak egy jóleső, forró fürdőre és egy kiadós alvásra. - igyekezett a fürdő felé.
- Kösz! - szisszentem fel. - Az ölelgetésből egy életre elment a kedvem, szóval nem is bánom.
- Na, menj. Aludj te is, hugi! - mosolygott rám a fürdőajtóból. - Jó éjszakát! - intett, majd eltűnt az ajtó mögött.
- Jó éjszakát, bolond! - kuncogtam nagyot ásítva, majd gyorsan bebújtam a meleg takaró alá.
Másnap reggel pedig Dani megjelent a konyhában, amitől anyura azonnal rátőrt az aggodalom. Folyamatosan kérdezgette, hogy miért nem jött ki hetek óta a szobájából, hogy evett e közben rendesen, mert olyan sovány lett. Még a pulóvere ujját is felhúzta, hogy nem e vagdosta fel a karját. Végigtapogatta Dani minden porcikáját, mire végre megkönnyebülten felsóhajtott, hogy nem érte semilyen kisebb vagy nagyobb sérülés sem.
Szóval a bátyámmal minden rendben volt, én azonban kezdtem egyre jobban magányosan érezni magamat.

Az utóbbi napokban észre vettem, hogy Márk körül nyüzsögnek a szebbnél szebb barbie babák, amiktől kirázott a hideg. Kevesebbet szokott köszönni, és nem hogy oda sem jött már szinte hozzám, hanem rám sem nézett. A háttérből szoktam figyelni, ahogy a barbie babákkal nevetve közlekednek a folyosókon, amit Nikol sem nézett jó szemekkel.
Egyik este, miután frissen, nagyot sóhajtva léptem be a szobámba és végre bebújhattam a meleg takaró alá, egy üzenetem érkezett, méghozzá Nikoltól.

Nikol: Mégis mi folyik Márk körül?
Szasza: Kéne nekem azt tudnom? - pötyögtem be fáradtan.
Nikol: Feltűnően nyüzsögnek körülötte a barbiek.
Szasza: Én is észre vettem már őket.
Nikol: Ezt nem lehet nem észre venni! De legalább nem vagyok egyedül, akit ez zavar.
Szasza: Honnan veszed, hogy engem zavar? - pötyögöm be fáradtan.
Pedig nagyon is zavart ez az egész ügy.
Miközben vártam Nikol üzenetére, addig feltűnt egy másik chat-ablak, amin Karesz a dobok mögül vigyorog bele a kamerába, egy rózsaszín, kötött sapkában.

Karesz: A fenébe is! Észre vetted már mennyi dögös csaj nyomul Márkra?
Szasza: Most viccelsz? Még a vak is észre venné.

Márk körüli dögös csajok!: Szekeres Karcsi Karesz létrehozta a csoportot.
Akaratom ellenére is felnevettem, majd a fejemre húztam a takarómat.
Nikol: Mi a fene ez? Karesz, meghülyültél?
Szasza: Igen, már születése óta meg.
Karesz: Kedves.
Szasza: Én mikor nem? :p
Karesz: Jogos.
Szasza: De miért is alakult ki ez a csoport?
Karesz: Szasza, használd az agyadat is néha pls! Hogy megtárgyaljuk, mi a fene folyik mostanában Márk körül. Valaki tud róla valamit?
Szasza: Köszi, kedves vagyol.
Nikol: Az agyadat inkább neked kéne használnod néha. Én azok kívül semmit sem tudok róla, hogy tele van barbie babákkal.
Szasza: Ühüm, kb.
Karesz: Mi mindig együtt lógunk. Csak ez a sok dögös csaj zavar. :p
Nikol: Azt hittem, örülsz nekik, ha a közeledben vannak.
Karesz: Örülnék, ha nem csak Márk körül lógnának. Teljesen levegőnek néznek. A vihogásuk meg kiszakítja a dobhártyámat.
Szasza: Akkor mégsem örülsz nekik annyira, mi?
Karesz: De, ha mondjuk Márk leejti a telefonját, az egyik pedig lehajol érte, akkor tökéletesen láthatom a dekoltázsát. :p
Nikol: Phfújj! Te perverz!
Álmosan elmosolyodtam a sötétben. Valahogy jó érzéssel töltött el, hogy mind a ketten rámírtak, miután észlelték, hogy az egyik ,,bandataggal'' nincs mostanában minden rendben. Mind a hármunkban ugyanazok a kérdések kavarogtak, hogy vajon mi történhetett Márkkal. De a válaszokat akkor még nem tudtuk.
Hosszasan pislogva meredtem a kijelzőre, amin folyamatosan jöttek az újabb üzenetek, ám egyiket sem nyitottam meg, csupán a háttérképem volt olyan nagyon érdekes. A kép még a felvételi előtt készült, pár nappal az egyik próbán. Tökéletesen látszik, ahogy egy ásványvizes palackot a számhoz tartva éneklem a dal sorait, amíg Karesz a dobverőkkel a parkettát üti, Márk egy seprűvel, Nikol egy felmosóval gitározik, Kriszti pedig a háttérben éppen egy ásványvizet kortyolgatott, de közben annyira nevetett, hogy az orrán keresztül kifolyott az egész. Mosolyogva pislogtam egy nagyot, miközben a fény kialudt, a kép pedig eltűnt. Oldalra fordulva behunytam a szemeimet, később pedig már egy szivárványmezőn álltam a gitárommal.