Szasza Naplója

Október 6., hétfő

Október 6., hétfő

Ma, valahogy úgy éreztem, hogy egy kicsit ki kellene szellőztetnem a fejemet. Nem akartam újra végignézni, ahogy Márk teljesen elfelejt minket és újra visszatér az az idegesítő, önimádó, bunkó fiú, aki az elején is volt. Ezért fogtam a biciklimet a garázsból és messzire tekertem vele, ahol senki sem zavarhatott.

A Duna partján sétálgatva figyelem a hullámzó vizet, ahogy megcsillan az éppen-éppen előbújó Nap sugaraitól, majd megtámasztom a biciklit egy fának, én pedig lehuppanok egy üres padra. Leveszem a hátamról a táskámat, és előkotrom belőle azt az oly megszokott narancs sárga, kockás füzetemet és egy tollat, aminek a végét a fognyomaim diszítették.
A tollam végét rágni kezdem elmerengve, majd az eszembe jutott mondatokat leírom a füzet egyik üres lapjára.
Egy pár pillanatig csak bámulok a kihúzott mondatokra, végül egy nagyot sóhajtok.
Elnézek a mellettem lévő padhoz, ahol éppen egy szerelmes pár és annak két barátja vidáman és boldogan nevetgélnek együtt. Elmosolyodom, majd lehajtom a fejemet.
És akkor, ahogy lepillantok az összehúzigált füzetlapra, hirtelen megragadom a tollat és újra írni kezdek.
Talán egy fél óra múlva, amilyen gyorsan csak tudok, bedobálom a tollamat és a füzetemet a táskámba, amit a hátamra kapok, felpattanok a biciklimre és szélsebesen hazatekerek vele.
Lepattanok a bicikliről, amit a kerítésnek támasztok, de a nagy lendülettől, eldől a kerítés előtt.
Fújtatva pillantok hátra, majd megvonva a vállamat, rohanok tovább, a gimi felé.

Ahogy beértem már javában folyt a tanítás. Nikolék terme előtt lehuppantam a földre a folyosón, majd hátradöntve a fejemet vártam, hogy végre megszólaljon az idegesítő csengő.

Elzsibbadt lábakkal állok fel, miután a csengő hangja elhal a folyosón.
- Szasza, te meg mit keresel itt? - lép mellém Nikol, mikor észre vesz.
- Ki tudnád hagyni a harmadik és a negyedik órát? Szükségem lenne rád.
- Történt valami? - csillannak fel azonnal a szemei aggodalmasan.
- Nem. - rázom meg a fejem, majd elmosolyodom. - De ezt majd csak akkor mondom el, ha Kareszt és Krisztit is sikerül egy kis lógásra rábeszélnem. - kacsintok, majd megragadom Nikol karját, és húzni kezdem Kareszék osztálya felé.
Karesz éppen az egyik pad tetején ül és néhány köré gyűlt haverjával valamin jóízűen nevet, amikor megpillant minket. Leugrik a padról, majd szélesen vigyorogva odasétál hozzánk.
- Mizu, csajok? - áll meg előttünk.
- Ki tudnád hagyni a harmadik és a negyedik órát? Sürgősen beszélnünk kell. - mosolygok rá.
- Neked bármit, Szasza! - küld egy puszit felém, majd megragadja a táskáját és hanyagul a vállára dobja. - Bocs, skacok! Hív a kötelesség! - biccent felénk, mire összenevet a többi fiúval.
- Perverz disznó! - kiáltunk rá tökéletesen egyszerre Nikollal, majd egymásra nézve nevetni kezdünk.
- Szóval - lép mellénk Karesz, és elindulunk az utolsó végállomás felé. -, miről kell sürgősen beszélnünk? - pillant le Nikolra, de ő megrázza a fejét, majd felém biccent, jelezve, hogy ő semmit sem tud, kérdezzen inkább engem.
- Majd, ha Kriszti is itt lesz, mindent megtudtok. - vonom meg a vállamat.

Miután Krisztit is meggyőztük, hogy hagyjon ki néhány tanórát és lógjon velünk, lerohantuk a zenetermet, ahol végre mindent elmondhattam, hogy milyen ötletet is eszeltem ki. Azonnal megtetszett mind a hármuknak, majd követelni kezdték, hogy mutassam meg nekik a dalt.
Én csak nevetni tudtam az egész szituáción, ezért Karesz nem bírta tovább, győzött nála a kíváncsiság, így kirántotta a füzetemet a táskámból és belelapozott.

- Te lány. Megint egy írtó jó dalt írtál. - veregeti meg a hátamat Karesz. - Büszke vagyok rád!
- Kösz. - nevetek fel.
- Ez tényleg szuper! - mosolyodik el Nikol. - Te tényleg tehetséges vagy. - dicsér meg, ahogy újra és újra átolvassa a dal szövegét.
- Azért ennyire nem nagy szám.
- Most viccelsz? - huppan le a zongora mögé Kriszti, majd végighúzza az ujja hegyét a billentyűkön. - Már eszembe is jutott egy klassz dallam hozzá.
- Akkor mire vársz? - pillant fel Nikol a füzetemből, mire Kriszti engedelmesen játszani kezdi a dallamot, én pedig eléneklem a hozzá tartozó szöveget.

1.verze:
Szerettem volna, ha az az egy hét nem repül el ilyen gyorsan.
De mégis megtörtént és nézd, hogy most hol vagyunk.
Egy fekete lyuk közepén állunk, ahonnan talán sosem szabadulunk.
Én megpróbálom mégegyszer, hátha sikerül.

Refr.:
Magányos nappalok, szomorú éjszakák után látni akarom a napfényt is.
Újra együtt akarom látni a régi bandát.
Kezemben akarom tartani a gitáromat.
Pengetni és hallani, hogy újra együtt a csapat.

2.verze:
Együtt jobban szólunk, ezt mindegyikünk tudja.
Ezért álljunk össze még egy dalra.
Mutassuk meg mindenkinek, hogy újra együtt a banda.
És tudja hova vezet az útja.

Refr.:
Magányos nappalok, szomorú éjszakák után látni akarom a napfényt is.
Újra együtt akarom látni a régi bandát.
Kezemben akarom tartani a gitáromat.
Pengetni és hallani, hogy újra együtt a csapat.