Nyár. Az az időszak, mikor nem számít semmi más, csak a buli, a haverok és az alvás. Nem is lehetne jobb. Bár van néhány bökkenője is, mint például a dög meleg. Olyankor nem is lehet mást csinálni, csak punnyadni a viszonylag hűvös szobában, a ventilátor előtt gubbasztva, olvadó fagyit zabálva.
De még így, nyár végén is a szobában legyezgetve magamat próbálom túlélni a kánikulát.
Holnaptól vár rám egy új élet, új osztálytársakkal, új gimivel. Hogy egy magam fajta tizenhét éves tini miért vált iskolát? Nos, annak több oka is lehet. Talán közbejön egy költözés, vagy a legrosszabb esetben, kicsapnak. Szóval, akkor miért is váltok sulit? A szemtelen viselkedésem és a sok verekedés, valamint egyesek hada az ellenörzőben miatt kicsaptak.
Az idióta felsőévesek hülyeségei miatt sokszor keveredtem verekedésbe, de persze mindig csak én szívtam érte. Nem tűrtem azokat az agyonsminkelt, felfújtmellű, mű lányokat, akik csak a kinézetem miatt néztek le. A tanulás sosem volt az erősségem és ezt a tanárok is jól tudták. Minden tanárt utáltam és most azt kell, hogy mondjam, az érzés kölcsönös volt.
Mindenestre, szeretném a nyár utolsó napját pihenéssel tölteni. Kell az energia a sok hülye közé. Nagyot ásítva fordulok az oldalamra, majd behunyva a szemeimet, megpróbálok elmerülni a sötétségben. Mielőtt elaludhattam volna, valami kellemesen hideg nedvesség csordogál a hasamon lefelé. Azonnal kipattannak a szemeim és sikítva ugrok fel.
- Kopócs Dániel! - trappolok a bátyám szobája felé. - Mondtam már, hogy engedd ki a korcsodat, ha hugyoznia kell! - rontok be az ajtón.
- Tudod ki a korcs - hajít felém egy párnát, ami nagyot csattanva az arcomon a szőnyegre hull.
- Az éjjel is alig bírtam elaludni! Az ajtóm előtt nyüszített szerencsétlen, mert te úgy bealudtál a sok piától! - dobom vissza a párnát az ágyra.
- Nyugodtan te is kitudnád engedni, ha úgy van! Csak pár perc, utána nyugodtan aludhatnál tovább!
- A te kutyád, nem az enyém! Neked kéne gondoskodni róla!
- Gyerekek! - jelen meg anyu az ajtóban. - Halkabban! Szeretném elaltatni az öcséteket, de még ő sem tud elaludni ebben a hangzavarban és hőségben. - csóválja a fejét. - Mellesleg - pillant rám. - min veszekedtek már megint?
- Semmin - legyintek felhorkantva, majd lesietek a lépcsőn. Apu a nappaliban ül a tévé előtt, kezei közt az öcsémet ringatva, majd mikor meglát, mosolyogva rám néz.
- Szevasz, hercegnő.
- Szia apu. - nyomok egy puszit az arcára, majd besietek a hálószobába. A szekrény ajtaja nyikorogva kinyílik előttem, majd feltúrva keresgélek egy ágyneműhuzat után. A tiszta ágyneműhuzattal a kezemben sietek fel a szobámba, ahol Dani újságpapírokat rak az ágyamra.
- Te meg mi a fenét csinálsz? - pislogok értetlenül.
- Minek látszik? - dünnyögi.
- Figyelj - lépek mellé, majd elveszem a kezéből az újságpapírokat. -, inkább menj vissza és kockulj csak nyugodtan tovább, de a korcsodat rakd ki!
- Nem korcs! - mordul rám, majd az ölébe veszi a kutyát és kisétál a szobámból.
A nap további részében nem történt sok minden. Filmet néztem apuval a nappaliban, játszottam Benjivel, leordítottam Dani fejét, amiért kiöntötte a vacsorámat a kutyájának, végül testben és lélekben megpróbáltam felkészülni a holnapi évnyitóra.
ESTÁS LEYENDO
Szasza Naplója
Romance,,Sokáig azt gondoltam, hogy az életnek semmi értelme nincs. De ha van, amihez értesz és szereted csinálni, akkor nincs előtted akadály. A lehetetlen is lehetséges, főleg ha megértő és segítő igaz barátokkal vagy körülvéve.''
