Roxfort //Szünetel//

A Roxfort Expressz

Reggel Felhő ébresztett fel. Az órámra néztem. 5:38. Köszi Felhő de tényleg.
-Jó reggelt neked is.-Motyogtam, de rossz kedvem rögtön elszállt, amikor eszembe jutott milyen nap van ma.
-Ma indulok a Roxfortba!-Kiáltottam fel hangosan. Azonnal kikeltem az ágyamból, és a ládámhoz szaladtam. Kikaptam belőle egy talárt, amit a pálcámmal és a Roxfort története című könyvel együtt egy kis hátizsákba gyömöszöltem.
Aztán megfogtam a dögnehéz utazóládámat, és levonszoltam a lépcsőn. Gyorsan felöltöztem. Egy fehér blúzt és egy fekete miniszoknyát vettem fel, hogy a vonaton ne  kelljen az öltözéssel vacakolnom.
Nemsokára a szüleim is fölébredtek, és hamar el is készültek. Elég volt 10:15-kor elindultunk, mert kb. 10 percre lakunk a King's Cross pályaudvartól.

A pályaudvaron apa szerzett egy hordárkocsit, hogy hogy azzal vigyem  Felhőt és a ládámat.
Aztán odasétáltunk a 9. és a 10. vágány között lévő falhoz, és átfutottunk rajta.
Ami a túloldalon fogadott, az egyszerűen csodálatos volt!:
A Roxfort Expressz ott állt a 9 és 3/4. vágányon, piros mozdonyával, és a rengeteg vagonjával! Igeeeen!
-Gyere kicsim tegyük fel a ládád a vonatra!-Szólt apa.
Miután ez megtörtént, eljött a búcsúzkodás ideje.
-Nagyon fogtok hiányozni nekem!-Öleltem meg őket szomorúan.
-Te is nekünk!-Szipogta anya.-És bármelyik házba kerülsz is, mi nagyon büszkék leszünk rád!
-És írjál nekük gyakran!-Tette hozzá apa is.
-Rendben. Sziasztok!-Mondtam majd fölszálltam a vonatra, kezemben Felhővel.
A vonat egyszercsak sípolt egyett, majd elindult. Letettem a lábam mellé Felhőt, hogy normálisan tudjak integetni a szüleimnek. És addig integettem nekik amíg el nem tűntek a szemem elől.
Ezután felkaptam Felhőt, és el is indultam ülőhelyet keresni. Kb. 10 perc múlva találtam is egy kupét, amiben csak egy nagyjábóp velem egyidős fiú ült. Elhúztam a kupé ajtaját és beléptem.
-Szia, leülhetek?-Kérdeztem a fiútól.
-Persze, nyugottan!-Mosolygott rám a fiú kedvesen.
-Jean Eva Brightmore vagyok.-Nyújtottam felé a jobb lezemet.
-Oliver Wood.-Rázta meg a kezemet a fiú.
Leültem a fiúval szemben, és a mellettem lévő ülésre tettem a táskámat és Felhőt.
-Nem zavar, hogyha kiengedem a baglyomat?-Kérdeztem Olivertől, mikor láttam, hogy Felhő nagyon izeg-mozog a kalitkájában.
-Nem, nem zavar.-Mondta a fiú.
A következő pillanatban Felhő már a kalitka tetején ült, és fekete tollait rendezgette.
-Aranyos bagoly.-Mondta a fiú.-Hogy hívják?
-Felhő.-Feleltem.-Te is most leszel elsőéves?-Kérdeztem.
-Igen.-Válaszolta Oliver.-Te melyik házba szeretnél kerülni?
-A Griffendélbe, vagy a Hollóhátba.-Feleltem.-Te?
-A Griffendélbe. A szüleim is Griffendélesek voltak.-Húzta ki magát büszkén.
-Aha.-Hagytam rá.-Nekem anyukám Hugrabugos, apukám pedig Hollóhátas volt.
-És te tudsz Kviddicsezni?-Kérdezte Oliver.
-Hát persze!-Válaszoltam vidáman.-hajtónak egész jó vagyok.
-Én őrzőnek vagyok a legjobb.-Mondta Oliver.
-Olvastad a Kviddics Évszázadait?-Kérdeztem most én.
-Persze! Rengetegszer!-Vágta rá Oliver.-Tök sok trükköt tanultam belőle.

Ahogy beszélgettünk észre sem vettük, hogy elszállt az idő. Csak akkor vettük észre, hogy már mennyit utaztunk, amikor egy hosszú vöröshajú, szeplős fiú nyitott be a kupénkba.
-Sziasztok. Bill Weasley vagyok, diák prefektus. Mindjárt megérkezünk Roxmortsba, szóval öltözzetek át talárba! További jó utat!-Mondta és kiment.
Az öltözködéssel hamar készen lettünk, aztán izgatottan vártuk, hogy megérkezzünk.

Negyed óra múlva a vonat megérkezett Roxmortsba.
A táskámat gyorsan Felhő kalitkájához erősítettem, majd leszálltunk a vonatról.
Éppen, hogy odaadtam a Felhőt az egyik hordárnak, amikor valaki kiabálni kezdett a hátunk mögött.
-Elsősök! Ide hozzám! Minden elsős jöjjönk ide hozzám!-Hátrafordultunk, és rögtön megáttuk a kiabálót, egy óriási méretű szakállas férfit.
Odasiettek hozzá. Mikor már minden elsős ott volt, az óriás újra beszélni kezdett.
-Szerbusztok elsősök! Én Rubeus Hagrid vagyok, a Roxfort vadőre. Én viszlek fel titeket a kastélyba! Szóval most mindenki kövessen! Utánam!