Roxfort //Szünetel//

A Szoba

Április 14.

Nagyjából november végén volt a Kviddics csapat válogató.
Már az esemény előtt egy héttel is olyan idegesek voltak a fiúk, hogy...szóval igen.
Az ikrek tanulás helyett a könyveiket tépték (szó szerint), Oliver pedig állandóan a kvidficsről, és a hozzá kapcsolódó dolgokról magyarázott idegbeteg módon nekem és mindenkinek aki az útjába került.
Aztán eljött a válogató napja...
És a fiúk bekerültek a csapatba!!! Jupiiiiiii!
Oliver személyében egy kiváló őrzővel gazdagodott a Griffendél csapata, és az ikrek is remek terelőknek bizonyulnak.
Azóta a Hugrabug ellen nyertünk egy meccset, a Mardekár pedig leverte a Hollóhátat, így idén a döntőben mi fogunk jàtszani a Mardekárral.
A döntőt május elején fogják megrendezni, szóval most nagy edzésben van a csapat.

******

-Szia Ced!
-Szia Jean!
-Hát te hová tartassz?-Kérdeztem az előttem álló Hugrabugostól.
-Csak a könyvtárba.-Rántott vállat.-Te?
-Felfedező útra.-Mosolyodtam el sunyin.
-Inspirálnak a Weasley ikrek?-Mosolyodott el ő is.
-Mondhatni.-Feleltem.
-Hát akkor én nem is zavarok tovább.-Kacsintott rám Cedric.-Sok szerencsét!
-Neked meg jó délutánt.-Kiáltottam a távolodó fiú után.
Hát igen eléggé unatkoztam.
Fred, George és Oliver, mint minden délután most is edzésen voltak, nekem pedig semmi kedvem sem volt a szobatársaimmal lógni, ígyhát elindultam, hogy egy kicsit jobban fölfedezzem a kastélyt.
-Na akkor menjünk.-Motyogtam, csak úgy magamnak, és folytattam az utamat.
Már a hetedik emeleten jártam, mikor hirtelen hangokat hallottam a hátam mögül.
-...Megpróbált felvágni nekem a kis pisis, de én megmutattam neki a bal horgosomat!-Hallottam meg az undorítóan ismerős hangot a sarkon túlról.-Ki is dőlt a kis sárvérű!
-Nagy voltál Flint!-Röhögött egy másik hang.
"Jaj ne! Csak Marcus Flintet és a bandáját ne! Bárcsak lenne itt egy terem ahol elbújhatnék!" Néztem körül.
Nagy meglepetésemre egy díszes ajtót vettem észre a jobb kezemnél. Nem emlékeztem arra, hogy eddig is ott lett volna. De nem mindegy most? Flint és a bandája nemsokára befordulnak a sarkon...ezután már habozás nélkül föltéptem az ajtót besurrantam rajta, majd halkan becsuktam.
Megfordultam, és hát mit mondjak eléggé érdekes látvány fogadott; a szoba hatalmas volt, olyannyira, hogy nem láttam a végét, bár esélyem se lett volna látni, mivel a a szoba tele volt mindenféle tárgyal. Rengeteg könyvet láttam, szekrények (a kedvencem közülük egy csúcsos ajtós szekrény volt, amibe gyönyörű minták voltak faragva, és félig le volt takarva egy régi huzattal), asztalok seprűk, pergamenek és pennák, fotelek, székek, és még sok más tárgy, egymás tetejére halmozva.
Olyan volt a szoba, mint egy lomtalanító vásár, vagy bolhapiac, emberek nélkül. Kész csendélet, amit most én zavartam meg.
Elkezdtem sétálni a "tárgy-tornyok" között, közben nézelődtem.
Találtam egy jó állapotban lévő Jó Sep-R 5-öst, meg egy öreg Meteort, ami meg sem mozdult mikor fölétettem a kezem és montam, hogy "Fel!".
Találtam régi tankönyveket, törött pennákat össze firkált pergameneket, és egy olyanra is rábukkantam, amin a Nevető-szirup pontos elkészítési módja volt leírva, számomra kicsit sajátos módon (nem mellesleg az a pergamen kicsit zsíros tapintású volt, amiről rögtön eszembe jutott Piton haja...pfuj!).
Már egy fél órája bolyongtam a sorok között, mikor egyszercsak belerugtam valamibe. Szerencsére nem nagyon csak egy kicsit, így a tárgy csaknegy pár méterrel csúszott arrébb a padlón. Odasiettem és fölvettem a földről a kis valamit.
Ahogy jobban megszemléltem láttam, hogy az a valmi egy hajpánt szerűség, aminek a homlok részét kék drágakövek díszítették. Nagyon szép volt. Óvatosan a fejemre helyeztem. "Bárcsak lenne itt valahol egy tükör...biztos hülyén áll!" Fordultam körbe, és az egyik szekrénynek nekitámasztva meg is pillantottam a keresett tárgyat. A tükör elé álltam és megszemléltem a fejemen éktelenkedő pántot. Mert hát igen borzalmasan állt...főleg, hogy a kék kövek nem igazán mentek a piros nyakkendőmhöz! "Pedig milyen szép hajpánt!"Gondoltam.
Hirtelen iszonyatosan elkezdett fájni a fejem, és szédülni kezdtem. Jaj me! Csak most ne ájuljak el, könyörgöm!
Gyorsan lekaptam a fejemről a pántot, és egy hajas szoborra helyeztem, majd ahogy csak tudtam elkezdtem kifelé futni.
Az ájulás kerülgetett. Már láttam az ajtót...már csak pár méter....mikor odaértem föltéltem az ajtót, és a lendületemtő kiestem rajta.
Aztán teljes sötétség.

Sziasztok!

Na itt van a (remélem) várva várt következő rész!
Tudom eltűntem, több mint egy hónapra, sajnálom, de nem volt ihlet, ezért úgy döntöttem inkább pihentetem az agyam, és csak olvasok a wattpaden, meg elkezdtem egy új fanfictiont, és azon dolgoztam. Nem tudom mikor fogom publikálni, de annyit elárulok, hogy Niall Horan fanfiction lesz (Directionerek örvendjetek!).

Ha tetszett a rész, akkor légyszi hagy valami nyomot magad után!😉

D.W.☺