Roxfort //Szünetel//

Hülye Mardekár!

Órák után, én elmentem a könyvtárba Bonnie-val, Oliver meg az ikrekkel ment edzeni a kviddics válogatóra.
Nos igen, mind a hárman égnek a vágytól, hogy bekerüljenek a házunk csapatába, úgyhogy úgy döntöttek, hogy a válogatóig, (ami különben hónap végén lesz) minden nap kijárnak majd edzeni.

-Piton professzor adhatna mondjuk kicsit kevesebb házit!-Zsörtölődött Bonnie, mikor egy óra keresgélés után kiléptünk a könyvtárból, hónunk alatt a Baljós Bájitalok című könyvel, amit Piton prof. ajánlott, mit ajánlott, olyan volt a hangja, mintha azt mondta volna, hogy ha nem dolgozunk abból, akkor csúnya világ lesz!
-Ráadásul a Mardekárosoknak csak fél tekercset kell írniuk, nekünk pedig egyet!-Dohogtam én is.-A fene bele, hogy kivételezik a saját házával!-Sziszegtem.
-Hát igen ilyenkor megéri a Mardekárosnak lenni!-Hallotunk egy undok hangot a hátunk mögül. Hátra fordultunk. Marcus Flint, elkényeztetett pofáján, egy csúf vigyor éktelenkedett.
-Akkor se választottuk volna a Mardekárt, ha csak az az egy ház van a Roxfortban!-Vágtam vissza csípőből.
-Én a helyedben vigyáznék Brightmore!-Grimaszolt Flint.-Ha véletlenül Piton professzor fülébe jutna, hogy becsmérelted a házát, abból minimum pont levon ás lenne, és bele se merek...-Ám nem tudta folytatni, mert a folyosó végén felcsattant Percy Weasley hangja.
-Flint! Mit művelsz? Mi okon bántod a kissebbeket?-Rivallt rá a Mardekárosra.
-Mi közöd hozzá Weasley?-Flint csak úgy köpte a szavakat. (Az már csak egyéni szoc. probléma, hogy egy évfolyamba járunk, de nem baj Percy!)
-Ó tudod Flint, eléggé sok! Mint tudod én is Griffendéles vagyok és háromszoros évfolyamelső...
-Én már csak azt nem értem,-Sóhajtott fel "színpadiasan" Flint,-Hogyan lettél te évfolyam első? Hisz pénzetek sincs egy normális tankönyvre, mert az apád...
-Valami bajod van az apámmal?!-Csattant fel Percy, miközben a fültöve vészesen vörösödni kezdett. Abban a pillanatban teljesen kifordult magából. Most nem az a okoskodós Percy állt előttünk, hanem egy dühös, elszánt Percy.
Flint úgylátszik megijedt Percy-től, mivel hátrálni kezdett.
-Semmi bajom az apáddal Weasley!-Nyüszítette Flint hátrálás közben.
-Helyes.-Nyugtázta a fiú, majd Flint hirtelen megfordult és elszaladt.
-Öhm...Köszönjük Percy.-Szólaltam meg aztán.
A hangom hallatán Percy megrázta a fejét és a következő pillanatban már az okostojás Percy nézett rám.
-Áh, semmiség!-Legyintett, fölényesen kihúzva magát.-De most sajnos mennem kell, szia Jean!-Mondta, majd elsietett.
-Hallod engem meg észre sem vett!-Tátotta el a száját.
-Úgylátszik.-Vontam meg a vállam.
-Te Percy nem...
-Nem!-Vágtam a szavába.-Biztos, hogy nem!
-Oké.-Vigyorodott el olyan csajosan.
-Na siessünk, ha nem èjfél után akarjuk megírni Pitonnak a dolgozatot!-Javasoltam gyorsan, mielőtt faggatni kezdett volna.

Már vagy egy órája gebedtem a Pitonnak szánt házidolgozat fölött. Jesszusom mi jóért kell nekem egy tekercs hosszú fogalmazást írnom a Bezoárkőről? Miért kell ezt Piton? Miért?
Egyszercsak éreztem, a két oldalamon besüpped a fotel.
-Szia Jeanny!-Hallottam az ikrek hangját a fejem fölül.
-Sziasztok srácok!-Tettem le a pennám, majd egy nagy sóhaj kísèretèben, kènyelmesen hátradőltem a fotelban.-Na mi újság? Meguntátok Lee-t, hogy idejöttök hozzám?-A hangomban nem is kicsi szemrehányás csengett. De mérges az nem voltam!
-Jaj Jeanny, ne legyél ilyen harapós már, mert két napig nem mentünk oda hozzád!-Legyintett Fred.
-De hiányoztatok srácok!-Jött elő belőlem a hisztis kislány.
-Nem bírsz ki...
-Még két napot se...
-Nélkülünk?-Néztek rám értetlenül az ikrek.
-Nah, férfiak!-Legyintettem. Nem akarok most magyarázkodni.
-Apropó, ha már ti itt vagytok hol van Oliver?-Jutott eszembe.
-Ő is hiányzik?-Kajánkodott George.
-Hülye.-Néztem rá egy amolyan "ezt most befejezed(?)!" tekintettel.-Szóval?
-Még beszaladt a könyvtárba.-Csóválta a fejét George.
-Nagy stréber a gyerek!-Tette hozzá Fred.
-Hé, Oliver nem is stréber!-Védtem szorgalmas barátomat.
-Tudod Jeanny...
-Az igazság néha fáj...
-És pofáncsap...
-De attól még igazság marad!
-Ma nagyon fárasztóak vagytok fiúk.-Álltam fel azzal a szándékkal, hogy ott hagyom őket, de ők a karomnál fogva visszahúztak a fotelba.
-De te így szeretsz minket!-Vágták rá egyszerre.
-És nektek sajnos igazatok van.-Sóhajtottam fel mosolyogva.
-Nekünk mindig igazunk van!-Vigyorgott Fred.
-Osztozom Freddie véleményében!-Tette hozzá George.
-Én meg nem!-Vágtam rá csípőből.
-Na Jeanny!-Nézett rám kiskutya szemekkel George. Ahj, tudja, hogy nem tudok ellenállni a kiskutya tekintetének.
-Visszaszívom.-Sóhajtottam megadóan.
-Azért.-Bólintott elégedetten George.
-Na jó ki vele, miben mesterkedtek már megint?-Untam meg a tereferèt.
-Mintha anyát hallanám!-Sóhajtott Fred.
-Na?-Türelmetlenkedtem.
-Szóval arról lenne szó...
-Hogy borsot szeretnénk törni...
-Mógus orra alá.
-Ezt valahogy sejtettem!-Legyintettem.-És èn mire kellek?
-Tudod a terv az, hogy csinálunk egy kis robbantást...
-Trágyagránáttal...
-Mógus következő óráján...
-És ugye ahhoz, hogy elő tudjunk készülni...
-Valakinek el kell terelnie...
-Mógus figyelmét.
-Aha, szóval stréberkedjek óra előtt míg ti előkészültök?-Összegeztem a hallottakat.
-Pontosan!-Felelték egyszerre.
-És én ezt miért válaljam?-Húztam fel a szemöldököm.
-Mert a barátunk vagy...
-Mert szeretsz minket...
-És mert már tudod a tervet...
-És mert számítunk a segítségedre!-Összegezték az ikrek.
-Hát...Biztosak vagytok ti ebben?
-Természetesen!-Felelték.
-Jó rendben segítek.-Adtam be a derekam.
-Akkor beavatunk a részletekbe!-Dörzsölte a kezét Fred.

Sziasztok!
Bocsi, már egy jó ideje nem volt rész, de most pótolom!
Nagyon köszönöm, hogy olvassátok a story-mat!

D.W.☺