Beléd estem, aztán a táncparkettre!//LASSAN FRISSÜL//

~Második~

  ,, ... körülnézett és elkáromkodta magát.  "  

Hát igen. Nem csodálom. Tátva maradt a szám. Ugyan is a ház belülről baromi nagy volt. Tipikusan olyan ház, amit kívülről kisebbnek látsz, de bentről pedig atom nagy. A sötét bútorok nagyon kiemelkednek a világos falak közül, ráadásul a hatalmas ablakok sok fényt engednek be kintről. Az ajtóban álltunk még vagy öt percet, amikor apu utat kért, hogy be tudja vinni a csomagokat.

- Na, hogy tetszik? – kérdezte.

- Azta... - nyögte ki a bátyám.

- Hol van az én szobám? – kérdeztem, félbeszakítva azt, hogy a bátyám kimondja a teljes mondatot.

- Amint minden cucc bent lesz a kocsiból, anyáddal megmutatunk mindent. Csak segítsetek. – mondta, mire azonnal észbe kaptunk és behoztuk az összes csomagot. A bátyám a bőröndöket, én pedig a kisebb dobozokat.

Attól függetlenül, hogy a szüleim gazdagok, még nem számítottam ekkora durranásra. Sosem hencegtek és most sem, hogy nekik mennyi pénzük van. Nekünk sem toltak semmit a kis popsink alá. Mindenért ugyan úgy meg kellett dolgoznunk, mint a többi korunkbelinek. Sosem dicsekedtem a szüleim pénzével, mert tény hogy nem én dolgoztam, meg azért amink van. Mindig oda kellett figyelnem, hogy kik azok, akik a személyiségemért barátkoznak velem, és kik azok, aki azért, mert tehetősebb család vagyunk. Anyám ügyvéd, apám pedig marketingmenedzser. Ezért nem díjazzák, hogy a jövőben tánccal szeretnék foglalkozni, de semmi pénzért nem állnának az utamba. Mindig azt mondták, azt csináljam, amit szeretek. Nem örülnek a kialakuló döntésemnek, de teljes mértékben támogatnak, és ezt nagyon becsülöm bennük.

Miután behurcoltuk az összes csomagot, és leültünk a hatalmas kanapéra a nappaliban, anya végre elkezdett beszélni.

- Nos, ami a szobátokat illeti. Gyertek velem. – pillantott rám és a bátyámra mosolyogva.

- Minden hálószoba az emeleten van kivéve a miénk apátokkal, és mindegyikhez tartozik fürdőszoba. – indultunk fel a lépcsőn. Mikor felértünk, egy előszobába jutottunk ahonnan még négy ajtó nyílt. Abban biztos voltam, hogy ebből a négy ajtóból egy az én szobám tulajdona lesz, egy pedig a bátyám szobájáé. A másik kettőre tippem se volt. Az előszobában volt még négy kanapé, két kisebb és két nagyobb, amik egy kisebb asztal körül a fal felé fordítva álltak, ahová egy giga plazma TV volt felszerelve. - Mindegyikőtök szobájához tartozik egy gardrób. – mesélt tovább lelkesen anya, mi pedig meg sem tudtunk szólalni. - Remélem, tudtok majd rendet tartani benne. – ekkor megálltunk a lépcsőtől számítva jobbról az első ajtónál.

- Richárd, íme, a te szobád. – nyitotta ki a bátyám előtt a szobaajtót, aki azonnal belépett.

- Napsi a tiéd pedig... - itt már nem mondta tovább, csak odavezetett a bátyám melletti szobához és kitárta az ajtót, nekem még a lélegzetem is elakadt. Ugyan is a szoba valami eszméletlen volt. El sem hittem, hogy ez, az én szobám. – Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Wááá.... – ölelgettem anyát sipítozva.

A falak lilára voltak festve, méghozzá fokozatosan sötétülve egészen világostól a sötétliláig. Pont eltalálták az ízlésemet. A fehér bútorok csak még jobban feldobták a szobát, ráadásul világosítottak is rajta. Bár erre nincs nagy szükség, hiszen a hatalmas nagy ablakok rengeteg fényt engedtek be kintről. Az ablakom pont a kert első felére nézett, ahol a medence volt. Az ágy nem közvetlenül az ajtóval szemben volt, hanem attól egy kicsit balra a szemközti falon és ettől még jobban tetszett. A szobából még két ajtó nyílt. Az egyik a fürdőm, a másik pedig a gardróbom. A fürdőben egy zuhanyzó volt, egy tükör, ami alatt egy mosdókagyló, illetve a mosdó magasságában egy polc, majd egy WC és egy kisebb szekrény volt.

A gardróbomban egy hatalmas nagy egész alakos tükör és két újabb felső várt. Már alig vártam, hogy berendezzem tetszés szerint az egészet, és persze hogy mind megosszam ezt Glóriával.

Miután mindent megnéztem a szobámban és a házban egyaránt (igen, a konyha is olyan eszméletlen, mint a többi helyiség) gondosan beszámoltam mindenről Glóriának. Aztán Első körben felhoztam az összes dobozt és táskát, ami az enyém volt, vagy amire a nevem volt ráírva, aztán gyorsan lefutottam a 600kg-os bőröndömért.

Felfelé már sokkal nehezebb volt, mint gondoltam igazából nem is jutottam a lépcső közepénél tovább, mert mikor egy kisebb pihenőt tartottam a következő lépcsőfok előtt, elengedtem a bőröndöm fülét, ami pedig a súlyánál fogva elkezdett leborulni a lépcsőn hatalmas puffanással minden egyes lépcsőfokon. Mikor megláttam, hogy gurul lefelé próbáltam utána kapni, de nem sikerült, ezért futottam a bőröndöm után, folyamatosan kapkodva, viszont nem vettem észre, hogy lépcső véget ért, ezért megbotlottam, és egyenesen ráestem a bőröndömre. A nagy zajra anyáék kijöttek a konyhából, a bátyám pedig a szobájából. Már csak annyit láttak belőlem, hogy a lépcső legalján, a bőröndömön kiterülve fekszek totál meglepett fejjel, amit a hatalmas esés okozott.

- Te jó ég! Napsi jól vagy? – kérdezte anya ijedten.

- Mi történt? - kérdezte apa a röhögő görcsét visszatartva. Na, kösz. Mondhatom.

- Öhmm... Hát persze. – mondtam úgy mintha semmi sem történt volna, felpattanva a bőröndről. – Csak akadt egy kis problémám... Khmm... a bőrönddel. Kicsit...khm...nehéz. – folytattam, miközben leporoltam magam. A bátyám persze folyamatosan röhögött rajtam, aminek következtében még cikibbé vált az egész szitu.

- Nézd a jó oldalát hugi. Meg van az első emléked. – röhögött Ricsi.

- Haha nagyon vicces... Inkább segíts te mamlasz. – szegeztem neki, mire anya rosszallóan nézett rám.

- Na, jó gyerekek. Ez így nem lesz jó. Négy nap múlva kezdődik az iskola és fogadok Ricsi, hogy te még ki sem pakoltál, egyetlen egy dobozt sem nyitottál ki és hozzá sem értél a bőröndödhöz. Úgyhogy legalább segíts a húgodnak felcipekedni, mert valaki... – a bátyám kiosztásának ennél a részénél rám nézett. – Mert valaki legalább segít pakolni. Sőt mi több. Ha ma estére nem lesz legalább a fél szobád berendezve, nem kapod meg a plusz meglepetésedet. Na, most pedig mindenki neki áll pakolni. – ezzel bevonult a konyhába és folytatta azt a tevékenységét, amit az esésemmel félbeszakítottam. Idő közben a bátyám leért mellém, csak ő normálisan, de az részletkérdés. Én megoldottam másképp.

- Mi? Milyen meglepetés? – kérdezte.

- Igen. Milyen meglepetés? – ismételtem. - És miért csak neki? – folytattam felháborodottan.

- Gyerekek, nyugalom! - mondta apa higgadtan. - Mindennek meg van a maga ideje. Majd meglátjátok, ha kipakoltatok. Akkor megkapjátok a saját meglepetéseteket. Anyátoknak igaza van. Már csak négy napunk van az iskola kezdetéig, amíg időbeosztás nélkül, kötetlenül, tanulástól függően tudunk pakolni. Legyetek szívesek rendezzétek a szobátokat! Ha végeztetek, akkor pedig segítsetek nekünk idelent! – ezzel a lendülettel anya után ment a konyhába.

Kedves Olvasók!

Mint, látjátok meghoztam a második részt. Most pedig egy kis közérdekű infó következik. Még így az elején a részeket, hetente szeretném felrakni. Egyrészt, hogy beleszokjak az egészbe, másrészt pedig azért, mert nincs sok időm a suli és egyéb dolgok mellett. Úgy pedig nem szeretnék beígérni heti több rész, hogy a későbbiekben nem teljesítem. 

Szeretnék kiszúrni a héten egy napot, amikorra várhatjátok a részeket. Én a keddre gondoltam, szóval ezek után a részek keddenként érkeznek majd. Ugyan akkor lehet, hogy megeshet olyan is, hogy kések egy-egy résszel.( Remélem, nem sokszor fordul majd elő.) Viszont nincs ok az aggodalomra, mert akkor is még az adott héten kikerül a rész. Ez igazából a szabadidőm mennyiségétől függ. Ha esetleg duplázódna majd a későbbiekben ez a heti egy alkalom, akkor természetesen értesítelek titeket.

Remélem, hogy tetszett nektek a mai rész is. A véleményeiteket várom kommentben, illetve azt is, hogy jó-e ez a keddi nap. Hamarosan jelentkezem.

xoxo: T_Lexa