Beléd estem, aztán a táncparkettre!//LASSAN FRISSÜL//

~Hatodik~

,, Újra belenéztem a szemébe, de mintha az előbbi gondolataim szart sem értek volna, úgy elvesztem benne, hogy nem bírtam megszólalni... "

- Na, mi lesz Hercegnő? - kérdezte vigyorogva, amivel kizökkentett a bambulásból. A rohadt életbe. Miért kellett nekem tovább nézni a kelleténél?! Napsi! Nem vagy te ilyen. Térj már észhez!!! -szidtam magam a gondolataimban.

- Khm...Nem vagyok Hercegnő. - ráztam meg a fejem morcosan, majd kivágtam az ajtót, határozottan belépve a terembe, majdnem fejbe csapva a srácot, aki röhögve utánam jött. Meglepetésemre még nem volt ott senki, rajtam és a srácon kívül, pedig már bőven elmúlt fél nyolc. Na, mindegy.

Összesen két padsor volt a teremben. Az egyik az ajtóhoz, a másik pedig az ablakhoz volt közelebb. Középen pedig egy jó széles ,,folyosó" volt. Kifejezetten tetszett a terem. Ráraktam táskám az ajtó felőli padsor harmadik padjára, aztán rájöttem, hogy ez a hely nem lesz jó, mivel így nem tudom nyitogatni az ablakot ha, melegem van, vagy becsukni télen, ha fázok. Úgyhogy átraktam a cuccom az ablak felőli padsorba szintén a harmadik padba. Gondolkoztam hogy átüljek- e a negyedikbe, de mire megtettem volna, a még mindig ismeretlen srác letelepedett mögém.

Elővettem az üres füzetet, egy tollat és a telefonomat. Elkezdtem nyomkodni azt, mire a srác mögöttem megszólalt.

- Na, és hogy hívnak Hercegnő?

- Hát te biztosan nem így fogsz. - jelentettem ki.

- Majd meglátjuk. - folytatta eszelősen mosolyogva. - Szóval?

- Váradi Napsugár, de csak Napsi.

- Hmm... Nem rossz, de azt hiszem, maradok a Hercegnőnél.

- Nem maradsz.

- Nem? - kérdezte ugyan azzal a dögös mosollyal, mint ahogy az előbb nézett. Várjunk csak. Miért gondolkozok én ilyeneken? Dögös mosoly? Na, jó. Biztosan meghülyültem.

- Nem. - jelentettem ki határozottan.

- Akkor a Királylány megfelel?

- Nem, miért kellenek a becenevek?

- Mert király vagyok. - mondta. Sajnos én ebből semmit nem értettem, ezért értetlenül néztem rá.

- Tánc király? - kérdeztem furán.

- Király Márk vagyok. - mutatkozott be vigyorogva. - De egyébként igen. Táncolni is jól tudok. - kacsintott. (!!!)

- Te most szórakozol? Ez a csajozós dumád? - röhögtem.

- Nem, de ha akarod az is lehet. - nézett rám perverzül, mire csak a szememet forgattam, majd előre fordultam. Észre sem vettem, hogy lassan megtelik a termünk emberekkel. Előttem már ült két lány egy padban, és előttük még egy ember szabadon hagyva a mellette lévő helyet. Az ajtó felőli padsor is lassan megtelt. Egy nagyon szép babaarcú, hosszú hajú lány lépett be a terembe mosollyal az arcán, köszönt, körülnézett a teremben lévő lányokon, majd a tekintete megállapodott az enyémben.

- Sziasztok. - köszönt mikor oda ért hozzám és Márkhoz, aki nem is figyelt, csak a telefonját nyomkodta és mormogott valami heló félét. - Leülhetek melléd? - majd szinte meg sem várva a válaszomat leült.

- Persze. - mondtam mosolyogva.

- Balassa Babett vagyok. - nyújtotta a kezét. - Hiphopp szakra jelentkeztem. És te?

- Váradi Napsugár, de szólíts Napsinak. Én is Hiphopphozom. És te mió...- ekkor folytattam volna, de belépett egy szőke cicababa a terembe. Végig mértem a lányt, jó hosszan, ezért ennek hatására Babett is a lány felé fordult, majd szörnyülködve vissza hozzám. Azért jó tudni, hogy nem csak nekem nem jön be az ilyen stílus, sőt kifejezetten utálom. Babett már most szimpatikus volt, pedig alig ha tíz perce ismertük egymást. Reméltem, hogy nagyon jóba leszünk. Kiderült, hogy egy csomó közös van bennünk a hiphoppon kívül is. Neki két bátyja van (ikrek), mutatott képet róluk, és én is Ricsiről. Ő is tud, és szeret is énekelni, ahogy én, és ők is most költöztek ide Pestre, ráadásul kiderült, hogy egy utcában lakunk. Sokat meséltünk magunkról és kezdtük megismerni egymást. Már akkor tudtam, hogy nagyon jóban leszünk.