Beléd estem, aztán a táncparkettre!//LASSAN FRISSÜL//

~Kilencedik~

,,Épp léptem volna ki az ajtón a sporttáskámmal, amikor Zsolti bá utánam szólt. Rajtam kívül már csak Márk maradt a teremben, így odaléptem mellé. Rosszat sejtettem. Azt hittem, hogy a reggeli incidensről lesz szó, de hamar kiderült, hogy nem. Hanem egy sokkal rosszabb dologról, aminek ugyan később Márk örült, én már kevésbé. ''

-Sajnálom, hogy feltartóztatlak benneteket, de lenne egy nagyon fontos feladat a számotokra. - kezdte az ofő. - Az iskolánkban évtizedes hagyomány, hogy az évnyitón páros táncok is szerepelnek a csoportosok mellett. Ám a páros táncok szereplői az a két ,,gólya" akit elsőnek... - itt Márkra nézett. - ...illetve másodiknak vettek fel a szakra. - itt pedig rám. Épp azon voltam, hogy már most tiltakozzak hevesen az ellen, amit mondani készül, de az ofő intett, hogy még nem fejezte be.

- Mivel idén nem úgy alakult, mint tavaly, hogy az első és második helyen álló táncosoknak különböző lenne a szakja, amire jelentkeztek, ezért az igazgatóság beleegyezett, hogy így is megmaradjon az előadás ezen része. Mind a ketten hiphoppoztok, ezért idén a gólyák táncának másik felét, a balettot a felvételi sorban az utánatok lévő első két balettos adja.

- Tehát, most ezzel arra céloz, hogy mi... - kezdte Márk győztes vigyorral értelmezni a dolgokat, de az ofő leállította.

- Hogy együtt kéne táncolnotok az Évnyitón, méghozzá valamilyen témában, amit az edzőtök talál ki. Nem akarom rátok erőltetni, de már több tíz éves ez a hagyomány és eddig minden évfolyam vállalta. - nyomatékosította meg a ,,minden" szót. Egy újabb csata, amit le kell játszanom Márkkal? Na, ne már.

- Nem szeretném. - jelentettem ki suttogva, így az ofő nem, de persze Márk tökéletesen hallotta.

- Mi a válaszod Napsi? - kérdezte az ofő, miközben elfordult és papírokat kezdett el keresgélni a táskájában. Márk magához rántott, nyilván megelőzve azt, hogy szóhoz jussak, és hangosan válaszolt helyettem az osztályfőnök kérdésére. Annyira meglepődtem a mozdulaton, hogy fel sem fogtam mit csinál.

- Természetesen vállaljuk, ugye? - nézett rám Márk azzal a ,, ne is próbálkozz nemet mondani, mert úgy is a javamra fordítom és a végén te fogsz rosszul kijönni belőle" vigyorával, miközben láthatta, hogy szabadulni akarok a kezei közül. Csak egy bibi volt. Sokkal erősebb volt, mint én. Ráadásul az ofő még mindig a papírjait kereste, így észre sem vette az egész szituációt. Hiába csapkodtam Márkot nem engedett el.

- Nem szeretnénk megszakítani ezt az igen jó szokást. - nézett továbbra is őrült mosollyal Márk, miközben kihangsúlyozta a mondata második felét. Próbáltam távolodni tőle, de nem jött össze, mert szorosan tartotta derekamat és kihívóan rám nézett. Hát jó, akkor játszunk így.

-Nyilván, tanár úr. Nem szeretnénk cserbenhagyni magát, sem az évfolyamot, és semmi képpen se szeretnénk megtörni ezt a hagyományt. - válaszoltam. Ezzel a lendülettel végigsimítva Márk hasát (khm, igen kemény volt !!!), átkaroltam a derekát és a körmömet pedig belemélyesztettem az oldalába. Próbáltam a tőlem telhető legmélyebben. Éreztem, hogy minden izma megfeszül, de kénytelen volt kussolni a tanár előtt és nem elordítani magát a váratlan fájdalomtól.

Viszont, amit ő csinált utána arra nem számítottam. Hiába csak egy pillanatig történt. Ugyan is a derekamról a keze egyre lejjebb csúszott, aztán hírtelen belemarkolt egyet a fenekembe, mire szikrákat szórt tekintettel ránéztem. Kis híján múlt, hogy felpofozzam, de sajnos a tanár pont akkor nézett fel a papírokból. Mivel a kezem már lendült, ezért az erő mennyiségét hírtelen visszavettem, és úgy tettem, mint ha Márk haját igazgatnám. Természetesen az ő keze, azonnal visszacsúszott a derekamra, amint a tanár újból ránk figyelt. Nyílván oltári hülyén nézhettem ki. Márk pedig egészségesen kiröhögött, felfogva, hogy nyert. Na, várjon csak, amíg kimegyünk a teremből. Akkorát kap, hogy leszáll a feje.