Beléd estem, aztán a táncparkettre!//LASSAN FRISSÜL//

~Tizenkettedik~

,,Nem tudom miért, de valahogy nagyon megtetszett a zöld szín. Legyen az akármilyen. Türkiz, világos, sötét, smaragd. Mindegy."

Megbeszéltük, hogy egy telefonhívás, ha baj van, és már rohanunk is át egymáshoz. Kiszámoltuk, hogy vész helyzetben mennyi idő, amíg átérünk a másikhoz. Kereken egy perc jött ki.

Babett elköszönt én pedig tovább haladtam. Mikor hazaértem, gyorsan megmelegítettem a kaját, majd a szobámba felslisszolva megettem laptopozás közben.

Visszajelöltem minden olyan osztálytársamat a közösségin, aki bejelölt, aztán átöltöztem edzős ruhába, majd levittem az üres tányért a mosogatóba, amikor hallottam, hogy csapódik a bejárati ajtó. Két különböző hang. Csodás. A bátyám és a haverja. Nem akartam találkozni Ricsivel ilyen idegi állapotban. Utál várakozni minden lehetséges helyen. Próbáltam elkerülni a találkozást, ezért kilőttem a konyhából és rohantam volna fel a táncteremig, de sajnos a bátyám észrevett és a lépcső aljánál elkapott.

- Hová ilyen sietősen? - kérdezte vigyorogva. - Várj egy kicsit húgi. - mondta miközben szorosan tartott a karjában. Oh, a francba. Most végem. Az egész délutánomnak annyi. Nem fog békén hagyni.

- Ricsi engedj el. - néztem rá morcosan. Amin nem csak ő, de a helyiségbe belépő Dani (!!!) is röhögött. Egyel talán mit keres ő itt? Ennyire jóba lett a bátyámmal? Nem is tudtam. Végül karba tett kézzel megállt a bátyám mellett és csak nézte a testvéri harcot.

- Nem engedlek. Eszem ágában sincs. Egész pontosan harmincöt percet várakoztam rád a suli előtt, csak hogy hazaszállítsam a kis popsidat a sulitól. Nagyon jól tudod, hogy utálok várakozni, főleg ha értelme sincs. És azt is nagyon jól tudod, hogy van még mit visszakapnod tőlem. Például a bőröndcipelést, a telefoneldugást és még sorolhatnám. - az emlék hatására elkezdtem röhögni. De kár volt, mert így már a lábam sem érte a földet, viszont ahhoz jó helyen volt, hogy ugyan ott tudjam megrúgni a bátyámat, ahol Márkot a suliban. - Szóval - folytatta. - mint ahogy ígértem, háromszorosan fogod visszakapni a dolgokat, úgyhogy meg se próbálj szabadulni és... - folytatta volna de Dani közbekrákogott.

-Khmm... Ludas Napsi... Khmm. - a bátyám röhögött én meg csak forgattam a szemem.

- Azt teszed, amit mondok, és nem hisztizel, vagy hívod fel anyáékat. Addig foglak nyaggatni, amíg be nem alszol a fáradtságtól. - mondta Ricsi.

- Csak szeretnéd. - majd ezzel a mondattal egyetemben meglendítettem a számomra előnyös helyen lévő lábamat és belerúgtam a bátyámba. Nos, neki már sokkal fájdalmasabb volt, ezért letett, de csuklómat még így is erősen fogta. Nem engedett el, ezért rángatni kezdtem a kezemet, már majdnem sikerült is meglépnem, de még mielőtt a bátyám végérvényesen elengedett volna, megszólalt és fájdalmas arckifejezéssel Dani felé intézte a szavait.

-Haver... légyszi ... ez baromi erőset tud rúgni. - majd hírtelen elengedte a kezemet és a fájó testrészére szorította a kezét, összegörnyedve a földön. Ezen persze csak röhögtem, majd nagyon gyorsan felszaladtam lépcsőn.

- Igen is Döbrögi Úr. - sajnálatomra Dani a bátyám oldalán állt, ezért mint egy hű katona, engedelmeskedett a bátyámnak és utánam rontott. Természetesen már a lépcső tetejénél elkapott és ő már sokkal okosabban nem a kezében tartott, hanem a vállára vett, lefogva a lábam. Rugdalni nem tudtam, így elkezdtem csapkodni a hátát, bár szinte meg sem érezte. Egy két nagyobb ütés hatására felszisszent, de egyébként semmi fájdalmat nem mutatott. Így röhögve vitt vissza a bátyámhoz, aki pár perc után már helyre is jött. Így már ő is teljes erőbedobással visszatért a szívatásomhoz.