Beléd estem, aztán a táncparkettre!//LASSAN FRISSÜL//

~Harmadik~

,,...ezzel a lendülettel anya után ment a konyhába."

A bátyám még mindig letaglózva állt, mellettem a sok információtól, de garantálom, hogy a meglepetésen járt az esze. Elfordult és a telefonját kezdte el nyomkodni.

-Na, Ricsi, akkor segíts felvinni a bőröndöm. - szóltam neki, de még mindig a telefonját nyomkodta. - Hahóó... - csimpaszkodtam rá, de még mindig nem figyelt, mire leugrottam róla. Bezzeg ha a sport nyelvén szólnék neki. Ez az!

- Nagy Laci van az ajtóban, hogy aláírhassa a mezedet. - tettem csípőre a kezem

- Mi? - kérdezte. Na, ugye. Én megmondtam. A kézilabda szabályait egy óra alatt elsajátította. Akkor arra is figyeljen, amit én mondok.

- Semmi csak azt, hogy vidd fel a bőröndöm. Ezt pedig... - gyorsan kikaptam a kezéből a telóját. - ...addig add nekem. Megleszel te nélküle is. - majd gyorsan, ahogy csak tudtam felszaladtam a lépcsőn egészen a szobám ajtajáig, mert tudtam, hogy utánam jön.

- Hé, add vissza. - futott utánam, majd az szobaajtóm előtt elkapott.

- Miért mi az? Talán a barátnőddel írogatsz? Igazán bemutathatnál neki. - próbáltaam, úgy fogni a telefont, hogy ne tudja elvenni. - Biztos nagyon kedves lány. Tuti jóban lennék vele. - húztam tovább az agyát. - Hűű. Oda nézz! Nagy Laci! - kiáltottam fel, mire a bátyám egy pillanatra a lépcső felé emelte a tekintetét, és ez nekem pont elég idő volt arra, hogy berontsak a szobámba az ajtón, visszacsukjam és kulcsra zárjam, kihasználva, hogy a bátyám épp nem figyel. Hah. Ezt nem hiszem el. Még mindig beveszi. Pedig mióta rájöttem, hogy azzal az emberrel akar találkozni, azóta ezt játszom el vele.

- Ahj... a rohadt életbe! Napsi, add vissza! - vágott egyet az ajtómra, miután rájött, hogy megint átvágtam. Hát, nincs mese. Profi színésznő vagyok. Ez tény.

- Nyugi Szívecske! Visszakapod, ha felhozod a bőröndöm. Apropó, én sietnék a helyedben, ha nem akarod, hogy még több üzenetet megnézzek. Ugye tudod, hogy szuper jó a memóriám? - kérdeztem gonosz vigyorral, bár feleslegesen, mert ajtón keresztül úgy sem látja. De kit érdekel? Jól esett. Komolyan, néha annyira jó érzés szívatni a bátyámat. Főleg, hogy ő az idősebb.

Miután hallottam, hogy egy sor káromkodás közepette lemegy a lépcsőn, eldugtam a telefont. Nagyon nem volt hova, tekintve, hogy nincs teljesen berendezve a szoba, de találtam neki búvó helyet. Pont eldugtam, mikor a bátyám dörömbölt az ajtón. Megfordítottam a kulcsot a zárban és kitártam az ajtót. Vigyorogva behúztam a bőröndömet és már csuktam is be volna nagy lendülettel, de Ricsi megtámasztotta.

-A telefont! - mondta. Majd bejött a szobába, bezárta az ajtót, bement a gardróbomba és feltette a legfelső polcra a kulcsom. Tudta, hogy nem fogom egyhamar odaadni neki, mivel általában többször van fordítva a helyzet. Legtöbbször ő szívat engem. Így most kihasználom az alkalmat.

- Elveszett. - feleltem.

- Napsi ne szórakozz! Háromszorosan fogod visszakapni és nem fog érdekelni, ha bepisilsz a röhögéstől. - egyre közeledett, erre én hátráltam egészen a falig, csak sajnos onnan már nem volt menekvés. Ricsi vigyora egyre szélesedett én pedig nem tudtam mit tenni.

- Na? Elintézzük úgy, hogy most visszaadod, vagy választhatod a hosszabb utat, de akkor garantáltan bugyit cserélsz?! - tényleg nem akartam a második lehetőséget, és a Nagy Lacit sem vette volna már be ma harmadszorra, úgyhogy éltem az első lehetőséggel. De abban a pillanatban beugrott valami.

- Csak tisztázzuk! - kezdtem. - Egyetlen rossz mozdulat felém és garantálom, hogy nem te leszel idén a legmenőbb ,,szépfiú" a suliban. Remélem, nem akarod, hogy a húgocskád tönkre tegye az imidzsed az első nap. Van egy olyan fegyverem, amiről még csak nem is tudsz,( haha...átküldtem anya telefonjáról a képet magamnak, onnan pedig szépen kitöröltem. Igazából az iskolai helyzetén nem sokat változtatott volna, de legalább volt valamim ellene), úgyhogy te most szépen leveszed a polcról a kulcsomat, kinyitod az ajtót, én pedig odaadom a telefonodat, szépen átmész a saját szobádba és békén hagysz. És akkor te leszel szokásosan a Budapesti Táncművészeti és Sportgimnázium kézilabda tagozatának sztárjátékosa a legjobb haveroddal, Zolival együtt. Na?

- Legyen, de ezt még úgy is visszakapod. - húzta gonosz vigyorra a száját. Ezek szerint van valami, amit tartogat ellenem. Áh nem... arról tudnék. Tuti, hogy blöfföl. Nem baj, egy ideig legalább most békén hagy. Miután megtette, amit mondtam neki, visszaadtam a telefonját és kitessékeltem a szobámból.

Összesen két táska, három doboz és a bőröndöm várt még kipakolásra. A két kisebb táskából sikerült kipakolnom, de aztán anya szólt, hogy vacsora. Meleg szendvics ketchuppal...hmm nyami.

Vacsora után felmentem az emeletre, és leültem az egyik kanapéra. Azonban nem hagyott nyugodni az a másik két ajtó. Először az én szobámmal szemben lévő ajtóhoz sétáltam oda, majd benyitottam. Egy kisebb szoba volt szintén gardróbbal és fürdővel. Szóval vendégszoba. Vágom. Észre sem vettem, hogy mellettem a bátyám a másik ajtónál ügyködik valamit.

- Ricsi, te mit csinálsz? - kérdeztem, mikor láttam, hogy az egyik hullám csatommal (!!!) próbálja feltörni a zárat.

- Zárva van. És nincs jobb ötletem.

- Miért nem kérdezted anyáékat? - néztem értetlenül.

- Jogos. ANYAA!!! - ordította. - Miért van zárva az ajtó?

- Ennél kultúráltabban nem tudtad volna?

- Jövök már! - mondta anya. - Vártam, hogy mikor fedezitek fel végre. - majd vigyorogva behelyezte a kulcsot a zárba, majd elfordította, az ajtót pedig belökte.

- Napsi ez a te meglepetésed. - erre beléptem volna, ha a bátyám nem teszi meg ezt előttem, de nála az illem az luxus. Mindegy. Amikor körül néztem, egy tükrökkel ellátott termet láttam, a helyiség túl oldalán még egy ajtóval, fent mind a négy sarokban egy-egy hangfallal. Azt a rohadt...

Elkezdtem sikítozni és körbeugráltam az egészet, anya mosolyogva nézte, ahogy ujjongok, a bátyám meg nem értette, hogy miért örülök ennyire.

- Ez egy giga táncterem. Otthon. Nekem. WÁÁÁÁÁ!!! - ordítottam a bátyámnak.

- Na jó. - reagált le engem, majd folytatta. - De ha ez egy táncterem. Akkor az ott hová vezet? - mutatott Ricsi a teremben lévő ajtóra.

- Oh, drága szívem. - kapott a fejéhez anya. - Majdnem elfelejtettem. Az ott a te meglepetésed. - ekkor kitárta azt az ajtót is, mire a bátyámnak tátva maradt a szája.

- Egy konditerem? - kérdezte önkívületi állapotban. - Na, én ezt már nem hiszem el.

Miután ezerszer megköszöntük anyáéknak, átöltöztünk edzős ruhába. Én neki álltam táncolni, a bátyám pedig a kondiban edzett. Egész este ott táncoltam, aztán anya feljött, mondván, hogy holnap is van nap, folytassam holnap.

Átöltöztem, letusoltam és gyorsan bebújtam az ágyamba. Hiába is minden tiltakozásom ellenére, ezt a házat ki nem hagytam volna, és nem azért mert baromi drága vagy ilyesmi, hanem azért mert már az első napon nagyon sok örömet okozott nekem. Úgy gondolom, nem csoda, hogy mosollyal aludtam el az arcomon.