Scared Of Happy ~|Camren hu|~

5

-Lauren? Te..te mit keresel itt?-bámultam a lányra elképedve. Lauren csak szomorúan mosolyogva nézett rám.

-Jöttem hozzád. Szeretnék beszélni veled Camz, kérlek hallgass meg!-nézett rám könyörgően.

-Rendben van, de hogy kerülsz ide? És honnan tudod, hogy ide jöttünk?-néztem rá értetlenkedve.

-Követtelek titeket, és bemásztam az ablakon.-nézett halál komoly arccal a szemembe. Ez kissé ijesztően hangzott. Jobban mondva, mintha valami zaklató lenne.-Csak viccelek, a szomszédban lakom, anyám küldött, hogy adjam oda az "üdvözlő sütit". Anyukád nyitotta ki az ajtót, és azt mondta, hogy nyugodtan várjalak meg a szobádban, amíg ti a húgoddal a medencében vagytok.-mondta, visszafojtva a nevetését.

-Oh, így már világos.-úgy éreztem, mintha felvillant volna a villanykörte a fejem felett.

*Lauren szemszöge*

-Lauren, drágám, gyere ide egy kicsit!-kiabált anya a konyhából. Leszaladtam a lépcsőn-közben majdnem leestem-és bementem a konyhába.

-Most jöttek a szomszédba új emberek. Menj és vidd át nekik ezt a tál süteményt.-nyomott anya a kezembe egy tányért. Ellenkeztem volna, de nem merek. Igen, félek anyámtól. De nem tehetek róla, hogy ijesztő. Kiskoromban egyszer véletlenül ráborítottam a lisztet, és mindene tiszta fehér lett. És hát megkergetett egy seprűvel. Azóta esküszöm kezdem azt hinni, hogy tényleg egy boszi. Nem lepődnék meg azon sem, ha egyik este bekopogna a szobámba, hogy menjünk el seprűn repkedni a csillagok alatt. Ezen az emléken muszáj volt elmosolyodnom, de anya rámszólt, szóval elindultam a szomszédba. Becsengettem, és amikor kinyílt az ajtó, mondhatom, teljesen meglepődtem. Ugyanis az ajtóban Sinu állt. Igen, Camila édesanyja.

-Jéé, te vagy Camila barátnője, ugye?-mosolygott rám.

-Igen, jó napot.-mosolyogtam vissza.-bocsánat ha illetlen a kérdés, de mit keres itt?-kérdeztem tőle, mert ha ő itt van, akkor gondolom Camila is. És hát az jó lenne, mert akkor megtudnám vele beszélni a dolgot.

-Itt nyaralunk. Na és te?-látszott rajta, hogy kicsit ő is meglepődött.

-A szomszédban lakom, anyukám küldött, hogy adjam oda a sütit.  -mosolyogtam és átnyújtottam neki a tányért.-De szerintem ne egyék meg, nem tud sütni. -tettem hozzá nevetve.

-Oh, ez kedves anyukádtól, köszönöm.-kuncogott. -Felmehetsz Camila szobájába ha gondolod.-nézett rám ugyanolyan mindenttudóan, mint Camilara a repülőn.-menj fel az emeletre, majd második ajtó baloldalt.-mondta, mikor látta, hogy nyitottam a számat. Komolyan mondom, ez a nő gondolatolvasó. Oh ha tudná, hogy a lányáról mik járnak a fejemben. De hát nem tehetek róla, hogy túl gyönyörű.
Gyorsan elindultam a lány szobájába, nehogy meglásson. Szeretném, hogy meglepődjön. Muszáj megbeszélnem vele a dolgokat. De azt viszont nem szeretném elmondani neki, hogy a lányokhoz is vonzódom, mert lehet nem fogadná el. Bementem a szobába, leültem az ágyra és vártam. Körülbelül 5 perc telt el. Ez alatt az 5 perc alatt nagyjából sikerült összeszednem a gondolataimat, és kitaláltam, hogy mit mondok Camilanak. Még javában a gondolataimba merülve bámultam a falat, amikor kinyílt az ajtó. Camila nézett rám nagyon is meglepődve. Hát legalább a meglepetést kipipálhatom a képzeletbeli listámon.