2x4

877 43 1
                                    

Több, mint kettő év után végre megint az enyém Lauren. Minden értelemben az enyém (igen, lefeküdtünk).

-Nagyon szeretlek.-néztem rá mosolyogva, miközben normalizálódott a légzésünk.

-Én is nagyon szeretlek.-adott egy puszit.-De nekem most haza kell mennem.

-Rendben.-mondtam neki elszomorodva.-De legközelebb muszáj majd mesélned mindenről.

-Mindenképp. Vagyiiis este megihatnánk egy kávét vagy valami, és közben beszélgetnénk.

-Benne vagyok.

-Ugye tudod, hogy mindketten megcsaltuk a pasijainkat?-kezdett el mardosni a bűntudat.

-Igen, tudom. De engem nem zavar, este úgyis szakítok Braddel. Na de tényleg megyek.-mosolygott szomorúan.
-Rendben, hali bébi.-öleltem meg.
Szia, hercegnőm.-csókolt meg. Felvette a ruháit, majd el is ment. Felkeltem az ágyból, és gyorsan felöltöztem, mert eddig csak a takaró takarta el a testemet. Lesétáltam a nappaliba, azzal a szándékkal, hogy tv-t nézzek, de meglepetésemre ott ült az egész család, és csak néztek maguk elé.

-Héé, mi történt?-néztem rajuk félve.

-Semmi, csak próbáljuk a nemi életed hangjait feldolgozni.-emelte rám halálosan lassan a tekintetét apa.

-Oh.-csak ennyit tudtam kipréselni magamból. Éreztem, hogy ég az arcom.

-Ha lehetne, akkor legközelebb halkabban csináljátok. A húgod fel akart szaladni, mert azt hitte baj van veled.-nézett rám anya, mire én csak elkezdtem nevetni. A szüleim csak értetlenül néztek, Sofi pedig egy idő után velem együtt kacagott. Annyira gáz volt az egész, hogy csak nevetni tudtam rajta.
Kiröhögtem magam, és megígértem anyáéknak, hogy legközelebb halkabbak leszünk.

*Lauren szemszöge*

Gyorsan felhívom Bradet, és elmondom neki, hogy szakítani szeretnék.

Lauren: Szia! Beszélnünk kell!

Brad: Szerintem is. Figyelj...én ezt már nem akarom folytatni. Szakítani akarok.-mondta, én pedig elkezdtem mosolyogni.

Lauren: Rendben. Szia!-ezzel le is tettem. Hatalmas megkönnyebbülés volt így.

*Camila szemszöge*

Felmentem a szobámba és felhívtam Laurent.

Lauren: Szia hercegnő!

Camila: Szia Lolo! Nem megyünk el valahová?

Lauren: De, mehetünk. Hétre ott leszek nálatok. Valami elegánsat vegyél fel. Na sziaa!

Meg sem várta, hogy elköszönjek, hanem egyből letette. Szóval van egy órám, hogy normális kinézetet varázsoljak magamnak. Megmostam a hajam, és utána a fogam. Fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel, végül egy kék, testhez simuló ruhára esett a választásom.

Kivasaltam a hajam, majd pedig megcsináltam a sminkem

Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.

Kivasaltam a hajam, majd pedig megcsináltam a sminkem. Ránéztem az órára, ami 18:55-öt mutatott.

Gyorsan bedobtam a táskámba a pénztárcám és a telefonom, lementem a nappaliba, ahol apa nézett valami meccset.

-Nagyon kiöltöztél, csinos vagy. Laurennel találkozol?-nézett rám büszke mosollyal.

-Igen.-meg is szólalt a csengő, ami jelezte, hogy megjött Lolo. Nyomtam apa arcára egy puszit, majd már mentem is. Kinyitottam az ajtót, de a mosoly az arcomra fagyott. Austin volt az.

-Hmm...Szexi vagy. Tudtad, hogy jövök, ugye?-nyúlt felém, mire elkezdtem hátrálni. Egy kezet láttam meg vállán, ami sejtettem, hogy kié lehet. Austin megfordult, de szerintem megbánta, mert Lauren ökle az arcán landolt. Austin felüvöltött a fájdalomtól, amit apa meghallhatott, mert kijött.

-Mi folyik itt?-kérdezte kissé idegesen.-Cami...miért van a volt barátod a földön? És miért ömlik az orrából a vér?-nézett rám szemöldökráncolva.

-Délután iskola után megszorította a kezem, és megfenyegetett, hogy bánt engem és Laurent. Most idejött, de Lauren pont időben ért ide, és megütötte.-mondtam apának miközben Lauren karjai közé furakodtam. Az egyetlen helyre, ahol biztonságban érzem magam. Austin eközben inkább elfutott...jól tette.

-Ha újra előfordul hasonló, akkor szólj, Mila.-mondta apa, aztán bement. Gyorsan végignéztem Laurenen. Egy fekete ruhát viselt, ami kiemelte, amit ki kellett.

-Nagyon szexi vagy ebben a ruhában, de szívesen levenném rólad.-suttogtam a fülébe.

-Nyugi, majd leveheted.-csókolt meg.-Na mehetünk, hercegnő?-puszilta meg Lauren a homlokomat.

-Igen, de hová is megyünk?-kérdeztem kiváncsian.

-Titok, baba.-mondta, miközben a kezeinket összekulcsolva elindultunk a titkos randi helyszínére.

Visszajöttem!!!-E

Scared Of Happy ~|Camren hu|~Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang