Scared Of Happy ~|Camren hu|~

2×10

*Lauren szemszöge*

Fürdés után elmentünk reggelizni az étterembe.

-Pizza?-néztem rá miközben az étlapot nézegettük.

-Pizza!-kiáltott fel boldogan, és szeme úgy ragyogott, mint amikor egy gyerek édességet kap. Annyira szeretem benne, hogy olyan, mint egy nagy gyerek. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Olyan édes volt, hogy bűn lett volna, ha nem teszem meg. Annyiszor gondolkoztam már azon, hogy mi lesz velem a jövőben, de csak egy dologra jöttem rá.

-Camz, te vagy a jövőm. Veled akarom leélni az életemet.-néztem a szemeibe.

-Ha rajtam múlik, akkor velem fogod.-nyúlt át asztalon, hogy megfogja a kezemet.

-Anyukád egész hétvégére elengedett, szóval mit szeretnél ma csinálni?

-Mondjuk találkozhatnánk Allyvel.-dobta fel az ötletet.

-Hmm, rendben. Jó ötlet. Felhívom majd ha visszamentünk, hogy ráér-e.

*Ally szemszöge*

Épp rántottát csináltam, amikor elkezdett csörögni a telefonom. Szitkozódva felvettem, mert így oda fog égni a reggeli. Mondjuk már fél egy van, de nem baj. Fogjuk rá, hogy reggeli.

-Mit akarsz?-szóltam bele kissé idegesen.

-Wow, Allysus. Zavarlak?-hallottam meg Lauren hangját.

-Jaj nem, ne haragudj. Szia Lauren. LÁNYOK FOGJÁTOK BE, LAURENNEL BESZÉLEK!-kiabáltam Dinahnak és Maninak, mert xbox-oztak, ami nekik csak ordítozva megy.

-Csak annyit akartam kérdezni, hogy délután átmehetek-e. Van egy meglepetésem, de akkor majd máskor megyek, mert ahogy hallom vendégeid vannak.

-Nem, gyere csak. Nem fogsz zavarni, sőt.-szóltam bele felcsigázva, mert pont meg akartuk őt lepni a lányokkal, mert még nem tudja, hogy nálam vannak.

-Rendben, akkor kettőre ott leszek.-bontotta is a vonalat.

-BASZKI A REGGELI...-kiabáltam, és gyorsan megnéztem, de már teljesen fekete volt.

-Na mizu, Ally?-jött oda Dinah.-Ooh most mit fogok enni?-szomorodott el.

-PIZZAAA!-kiabált a nappaliból Mani, Dinah pedig hevesen bólogatott. Hát akkor ez eldőlt.

*Camila szemszöge*

Lauren letette a telefont, és adott egy puszit az arcomra.

-Kettőre megyünk hozzá.-mosolygott rám, miközben aranyosan megbökte arcomat az orrával.

-Hmm, menjünk enni, már fél egy van.-néztem rá bociszemekkel.

-Jól van, te mindig éhes vagy.-nevetett ki.

-Zavar?-fontam össze a karjaim magam előtt.

-Naa, ne durcizz.-bújt hozzám, de nem reagáltam rá.-Ezzel kiengesztelhetlek?-kezdte el puszilgatni a nyakam, majd csókolgatni. Próbáltam úgy tenni, mintha nem érdekelne, de az egész testem libabőrös lett. Hirtelen csak annyit éreztem, hogy elkezdte szívni a bőröm, ami miatt halkan nyögtem egyet.

-Lau-Lauren ha ezt csinálod, akkor nem jutunk el az étterembe.-mondtam sóhajtozva, mert közben elkezdett érzékenyebb részeken simogatni.

-Engem nem zavarna, de ha téged igen, akkor mindegy.-és el is húzódott.

-És mi van ha már nem is kajára vagyok éhes, hanem rád?-néztem rá kaján mosollyal.

-Akkor így jártál, baba.-kuncogott, és bement a fürdőbe. Én csak elképedve bámultam a becsukott ajtót.